Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-17 / 24. szám
1. évfolyam. 24. szám. MÉHÉSZÉT! HETIM MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára fél évre — 5 — korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : MÉHÉSZ JENŐ. Hirdetési díjszabás: ! Apróhirdetésnél minden szó 12 fillér. 1 Üzleti hirdetéseknél egy-egy hasáb | ( 40 mm.) széles és egy-egy miliimé- j tér magas területért 10 fillér fizetendő. Előfizetőknek 50 °/o engedmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Tiszacsécse. Szatmármegye. Posta: Tiszakóród. — Szakkérdésekben díjtalan tanácsadás. — Levélvá ászt kívánó levelekhez válaszbélyeg csatolandó. 9 sok a jóbél is megárt. Hazai méhészetünk a háború tartama alatt oly hatalmas fejlődésnek indult, hogy a legvérmesebb remények is méltó alapot találhatnának, ha nem tudnánk, hogy ez a fellendülés inkább papiroson és nem a valóságban található fel. Rövid egy év alatt immár a negyedik szaklap születése előtt állunk, s a folyó évben immár a második nagyobbszabásu egyesület kezdi meg működését. Tagadhatatlanul szükséges az egyesülés minden téren, igy a méhészetnél is, szükségesek a szaklapok is, mert mig ezek a legelsőrendü tényezői méhészetünk fejlesztésének, addig a lapok nagy száma azt bizonyítja a külföld előtt, hogy a magyar méhészet igen magas színvonalon áll. Ámde ha közelebbről vizsgáljuk a dolgok állapotját, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a külső jelek nagyon is csalókák, hogy a mi méhészetünk a valóságban egészen más képet mutat, mintakül- sein tüntet fel. Az egyesületek néhány évig igen szép munkát fejtenek ki, aztán mikor a vezetőség tagjai a dologba belefáradnak, a tagok száma évről-évre csökken s az egyesület csak pang, csak haldoklik. Nem egyesületekre van nálunk szükség, hanem helyi méhészkörökre. Egyesületünk ma már túlsók, helyi méhészkörünk pedig alig van egy pár, holott akkor tanulhatnak igazán a méhészek, ha egymást tanítják s a saját önképzésükhöz szükséges eszközöket (lapokot, könyveket) közös költséggel szerezik be. Méhészeti szaktanárjaink figyelmét erre a dologra akarjuk ráirányítani. Hagyjanak fel az egyesületek — különösen a vármegyékre kiterjedő egyesületek .•— erőszakos összekovácsolásával, ha pedig már ilyeneket létrehoztak, szervezzenek iréT^í méhé^ÍP " köröket s ezek az egyesület szárnyai alatt igazán fontos hivatást tölthetnek be. Térjünk át most már a szaklapokra s beszéljünk ezekről is tárgyilagosan. A szaklapok csak akkor tölthetnek be fontos hivatást, ha minden mellékérdek, nélkül a méhészeti tudás fejlesztését munkálják. Nem mellékes célokra fecsérelik erejüket, hanem méhészeti színvonalunkat igyekeznek teljes erejükből fejleszteni, emelni. ügy de eme fontos cél elérése . minden egyes uj szaklap keletkezése által nagyobb és nagyobb nehézségekbe ütközik,, mert méhészeti szakíróink száma nagyon is kevés, s ezek is túl vannak terhelve munkával, úgy hogy, valóságos sürgős váltómunkák végzésére vannak kényszerítve, igy aztán bizony sokszor írnak olyan dolgokat is, a melyek a gyakorlati tapasz- ' talatot teljesen nélkülözik, a melyek a nyomdafestékre teljesen érdemtelenek, de Lapunk legközelebbi száma junius 24-én jelenik meg.
