Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-29 / 17. szám
sehogy sincs meg fizetve. A támogatás megvonása tehát egy ilyen közérdeket szolgáló vállalkozástól hálátlanság, a méhészet érdekeit semmibe vevő eléggé meg nem róható, sértő közönyösség volna. A mi végül egy hetilapnak szerkesztésót illeti tartalmára vonatkozólag csak annyit jegyzőnk meg, hogy azt nem lehet komoly és száraz cikkekkel tele tömködni, minden méhészeti lapban, de ebben különösen a vitázó és nem veszekedő cikkeknek helye van, ez élénkíti a lapot és emeli a színvonalat. Növelhető-e a mézhozam az anyarács alkalmazásával? Fiedemann Ferencz. Az anyarácsnak többféle célja és előnye van, Azzal elősször is a költőtértől a mézteret választhatjuk el úgy hogy a pergetésnél nemcsak köny- nyebb munkánk van, hanem kifogástalan mézet is nyerünk. Sokszor előfordul az, hogy a fiasitásos lépek kipergetésekor tápnedv is (essz a méz közé keverve, a minek azután az a következménye, hogy a méz rosszabb minőségű lessz, sőt egyenesen erjedésnek is indulhat. Itten ugyanis nemcsak egy fontos, hanem egy legfontosabb kérdésről van szó. Növelhető e a mézhozam az anyarács alkalmazásával? Ez a kérdés mindenesetre mindenkit érdekel, mert ki ne akarna több mézet szüretelni? Sok oldalról e kérdésre igennel felelnek. Mivel lehet azt az állítást megokolni ? Mindenekelőtt megállapítandó, hogy ezt a dolgot nem lehet csak úgy közönyösen venni, mintha itten a méhek életének egy örökké érvényes törvényéről volna szó. Számtalan példa van arra, hogy az olyan népek, a melyeknek anyarácsuk nem volt, sokkal több mézet gyűjtöttek, mint az olyanok, a melyek ilyennel elvoltak látva. Nép és nép között ugyanis nagy a külömbség. És mindenek előtt a hordásnak van itt döntő jelentősége. Ha jó vidéken méhészkedőnk és az idő is jó, akkor az anyarács felesleges, mert a méhek gyorsan töltik meg a mézes lépeket és az anyának nem engednek időt és alkalmat arra, hogy petéit mindenfelé lerakhassa. Az anyarács itten határozottan károsan hatna, mert a méhek nem szívesen mennek azon keresztül és ennek következtében a bő hordás végre rajzásra ösztönözné a méheket. Csakhogy ritkán van olyan hordásunk, a mikor a „szárazfa" is mézel és sok olyan méhészünk van, a kik sovány helyen méhészkednek. Mi mindkét esetben mézet akarunk szüretelni, és ha lehet nem is épen keveset. Ez esetben természetesen az elzárás olyan eszköz, a mely célhoz vezethet: másszóval a fiasitást korlátozzuk. Az anyának meg engedjük, hogy 5—6 lépen „jól érezze magát", a többi teret elzátjuk tőle anyaráccsal, mert különben az egész kaptárt telefiasitja és a mikor pergetni akarunk, nem találunk egy tiszta mézes keretet. Mert épen a mérsékelt hordás segíti elő a fiasitás fejlődését. A fiasitás korlátozásának említett módjánál természetesen két anyarácsra van szükségünk, egyre hátul és egyre fent. Azonban a kezdő méhész gondolja meg azt, hogy a fiasitás korlátozásának nincs meg mindég a kívánt eredménye. Az anyának nincs mindég ínyére az a kis tér, vagy jobban mondva; a dolgozók nincsennek megelégedve azzal, hogy anyjuk nem képes eléggé utódokról gondoskodni, rajzásra gondolnak és beszüntetik a hordást. Egy másik nép pedig, a melynél az elzárást tulkorán eszközöltük, a mikor a nép még nem volt kellőleg kifejlődve, annyira legyengülhet, hogy munkaképtelenné válik. Mindenképen tehát a méhésznék kell tudni azt, hogy mi a teendő. Ha egy nép rajzik, akkor a fiasitás korlátozását csak az esetben alkalmazhatjuk sikerrel, ha legalább két erős rajt egyesitünk. Utórajoknál a fiasitást korlátozni nem szükséges, mert ilyen nincsen, és ha később van i? ilyen, akkor meg már a hordás szűnt meg. Az olvasó fejtegetésemben talán ellentmondásra talált. Fent azt mondottam, hogy jó hordásnál az anyarács csak zavarólag hat, és elősegíti a rajzást, tehát elvetendő. Akkor rossz hordásnál még nagyobb akadályának kell lenni ? Persze az anyarács idegen test és az is marad, és mindég bizonyos kényszer eszközre van szükségünk, hogy a méhek azon keresztül mennyének. Ha nem akasztunk egy vagy két fiasitásos lépet a mézürbe, akkor talán egyáltalán nem, legalább nem a kívánt módon mennek át az anyarácson. A fiasitásos lépek által mindég több méh szokik a mézürbe.. Gazdag hordásnál az anyarács alkalmazása által határozottan veszítenénk, mert sok mézet raknának le a költőtérben. Gyenge hordásnál szintén ez történik előbb, de akkor az anyarács eszköz. Van még egy másik is, a melyről később lessz szó,- hogy ne az összes méz használódjék el a fiasitásra. MÉHÉSZETI HETILAP 131-ik oldal.
