Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-08 / 14. szám

108-ik oldal.

MÉHÉSZETI HETILAP

előrajokat lehetett vásárolni, addig ma .már ez az ár 60—100 százalékra emelkedett, mint élelmes emberek, kik olyan szerencsés viszonyok között vannak, az általános nagy méhpusztulások dacára is, hogy eladó illetve eladható méhtörzsekkel vagy rajokkal rendelkezhetnek, ugyancsak igyekeznek is kihasználni,—kérvén olyan' árakat, hogy az igazi, vérbeli méhész, aki tisztában van azzal, hogy a mostani óriási mézárak ha nem is eshetnek vissza a régi alacsony nivára, de nem is maradnak, mert nem maradhatnak a mostani óriási magaslaton, nem tudja mit csináljon inkább, mit hibáztasson: az eladó lelketlen kapzsiságát, árdrágitását-é, vagy az újdonsült kezdő méhészek naivságát, tájékozatlanságát, amelylyel ezen könnyűnek vélt,, kereseti forrásra vetik magukat s minden gondolkozás nélkül minden árakat megadnak az eladó méhekért.

Szó sincs róla, mindennek nagyobb értéket kölcsönöztek a háborús viszonyok, van példa reá, hogy ingó ingatlan vagyon a régi értéknek szá- szorossára, sokszor ezerszerésére is felemelkedett ; illetve inkább az emberi kapzsiság által felemeltetett ; az is igaz, hogy ilyen körülmények között nem volna észszerű, ha csupán mi méhészek lennénk olyan önzetlen lelkek, hogy portékáinkat a régi alacsony árakon vesztegetnők el. Nem L Ez bűn volna saját magunk és családjaink megélhetése, jóléte ellen. — De viszont az sent okos dolog, sőt bűn a méhészet és saját magunk jövendője ellen, ha éppen mi magunk tennők a mélüermé- kekhez való hozzájuthatást a tulságba vitt magas árakkal a közönség szegényebb részére nézve teljes lehetetlenné. Már pedig nem lesz mindig ily magas mézár, az bizonyos, ha a közönség nagyobb rétege elszokik elidegenedik a méz használatától, fogyasztásától annak tuimagas megfizetheüen ára amiatt, majd nem. veszi akkor se, mert elszokik tőle, ha bővebbín és olcsóbban juthatna is hozzá. S akkor a most óriási árakon alapított méhészetek nem találálják meg számításaikat, elkedvetlenednek azok is, akik nem anyira spekulációból, mint inkább a méhészet iránti szeretetből lesznek méhészekké! — S ha ez bekövetkezik, csak ott leszünk a méhészet fejlesztése tekintetben, ahol a mádi zsidó.

Jót gondolják meg azért mind az eladók, mind a vevők, hogy eladó méheket se ne adjanak se ne vegyenek túl magas áron. Kivált a kezdő méh- vásárlók véssék ezt jól elméjükbe. Hiába járt valaki néhány napi, jobb esetben néhány heti méhészeti tanfolyamon, az ott szerzett fogyatékos, futólagos méhészeti ismeretek még nem tesznek senkit igazi méhészé, sok méhszurás, sokszor saját káron akulás után és évek, évtizedek veritékes

fáradozása által lesznek azok, akik ehhez elegendő kitartással és erős akarattal bírtak, valódi, tapasz- í talt, vérbeli méhészekké.

Ismétlem- kivált a kezdők vigyázzanak! Mert, sajnos, nem mindig áll az a mondás, amit } valamelyik nagy méhész-irónk mondott, t. i. az, hogy — szerinte a méhekkel való foglalkozás megjavítja a rósz embereket is. Áll ez általánosságban, ámde minden szabály alól vannak kivételek s éppen ezért elég gyakran megesik, csakhogy nem mindég kerül a nyilvánosság elé, mert akivel megtörténik, az többnyire restelli becsapatását és inkább viseli a kárt és hallgat a dologról. Pedig ez nem helyes. Le kell leplezni a szélhámosokat és csalókat, még ha talán kellemetlenségekkel jár is, már csak azért is, hogy ezen példák ismétlődését megakadályozzuk s kezdő méhésztársainkat, akinek még e részben tapasztalataik nem igen vannak, hasonló károktól megóvjuk.

A méhvásárlások legyenek azok anyacsaládok vagy rajok, legtöbbnyire bizalmi kérdések. A háború előtt is fordultak esetek, hogy az eladók az avatlan kezdő méhészeket magyarán mondva becsapták, nem olyan árut adtak illetve küldtek aminőt a vevő várt. Magam is jártam úgy, annak idején, a múlt század 90-es éveiben meg is Írtam a „Magyar Méhben“ gondolom 98-ban hogy nem olyan méhcsaládokat kaptam, amilyennek lenniük kellett volna, s csak gyakorlottabb voltamnak köszönhettem, hogy nagyobb kárt nem vallodam. A ki még valamelyik tapasztalt régebbi méhésztársát kérhette és kérheti fel a kényes dologbani i segítségére, az még jól járt és jár. De mit tehetett és mit tegyen az olyan, aki magára hagyatva, telj.sen az eladó szükebb vagy tágabb lelkiisme- 'I reteségére kénytelen bizni magát! Ezek számára szól főképpen írásom.

Kezdem, mert most ez van sorrenden, a tavaszi méhvásárlásokon. Sokat Írtak erről mások is kivált az utóbbi években. Utalhatnék egyszerűen ezekre, de hisz lapunknak számos, ha nem legtöbb, olvasója nincsen azon helyzetben, hogy ezeket megszerezhesse. S azok sem mind közvetlen I tapasztalatokból Írattak, legtöbb esetben csak egykét tapasztalás az alapjuk. 35—40 év óta mé- hészkedem s ez idő alatt méheimet sok esetben kellett egy helyről a másikra költöztetnem, vásároltam közelebb-távolabb helyekről méheket, rajokat, legutóbb Debrecen szab. kir. város részére rendeztem be a múlt 1916. év tavaszán nagyobb méhészetet, tehát közvetlen tapasztalatból beszélhetek.

Ha helyből és főkép nem nagy távolságról vásárolunk méheket, azok elszállítása okvetetlen az elsőtavaszi kiröpülés előtt történjen. A kisze-