Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-01 / 13. szám
100-ik o!da!. MÉHÉSZETI HETILAP lógjon. Most a feneketlen dobozba egy olyan terjedelmű fa vályucskát erősítek, a mely a doboz fenekét csak félig zárja el, fele nyitva marad. Az igy elkészített dobozba az üveg palaczk szájával lefordítva fog állani és a doboz fenekébe erősített vályucskába fog belelógni. Használatbavételkor az üveg palaczkot kiveszem helyéből, megtöltöm híg mézzel, vízzel hígított mézzel, vagy vízzel, a hogy a szükség kívánja és az etető dobozt fordított állapotban hel- lyezem rá s viszem a kaptárhoz. Az én kaptártaim a már adott leírás szerint a tető deszkába fúrt nyillással bírnak, etetés céljaira. Itt az akonát eltávolítóm és az eddig fordított állapotban levő etetőt gyorsan meg fordítom a palackkal együtt, hogy azután a doboz nyitva- hagyott fenék részével a kaptár nyílására helyezzem. Az etető gyors megfordításával a palack tar- tartalmából a kis vályucskába csak annyi fog kiömleni a mennyi abban elfér. A méhek a méz szagára azonnal ott teremnek és lakmározni kezdenek. A vályucskában levő méz hamar fogy, s az üveg tartalma a levegő nyomásával automátikusan működik, annyit bocsájt ki magából, a mennyi ott elfér, mert a levegő nyomása, elzáródott az üveg tartalmától. Ez a játék addig tart, nrig egy csepp folyadék az üvegben van, a mi körülbelül egy óra alatt fogy'el. A doboz egyik oldala üveglap lévén, végig nézhetjük az egész munkát, sőt a méhek sem zúdulnak fel, mert a világosság láttára azon hiedelemben lehetnek, hogy idegenből jutnak a mézhez. A zárt etetőben a méz mindenkor csak egy gyüszünyire van, s igy semmi alkalmat nem nyújt rablásra s ezen okoknál fogva bátran lehet nappal is etetést végezni. Hogy fagymentes időben a mikor kaptárt nyitni nem szabad, de már a bogár kiki jár, a mézzel való etetés, vízzel való itatás itt végezhető. Elősegíti ezt az a körülmény, hogy a zárt itató a kaptár mélegét átveszi, és a méh szívesen felmegy oda. Önökre bízom kedves méhésztársaim annak elbírálását, hogy mi annak előnye, ha kaptárnyitás nélkül kora tavasszal, késő ősszel, vagy bármikor nyáron is etetui és itatni lehessen. A többtermelés. I Irta: MAURER JÁNOS. A többtermelésre való törekvés ma szálló ige, mely átragad a régi, uj és legújabb méhészeti lapokra, Hiszen ez szép dolog, sőt kívánatos is t A közmondás azt tartja, hogy; „Több ut vezet Rómába“ de csak egy lehet a legrövidebb! Az ajánlatba hozott módok legtöbbje azt mondja : Szaporítsuk a méhállományt. — A mai méhtenyésztési irányelvek szerint ezt lehetetlennek tartom. Midőn ily értelmű cikket olvastunk egyik laptársban, melyet a Szerkesztő irt, hogy a méhcsaládok szaporítását lehetségesnek tartja, s statisztikai adatokat közörB hogy 40-50 év előtt több méhcsalád volt Magyarországon mint ma van tehát ha ekkor lehetséges volt, lehet az ma is. Pedig az határozottan lehetetlenség! Tudjuk azt, hogy 40-50 év előtt több méhcsalád volt, de azt is tudjuk, hogy akkoriban legnagyobb részben kasokban tartották a méheket. Ezek közül évenként méznyerés céljából nagyon sok lett lekénezve, tehát elpusztítva, és mégis nagyobb volt a méhcsaládok száma. Hogyan egyeztethető és magyarázható ez ? Az említett időtől kezdve szaporodtak a 3 soros országos kaptárak, akkor vette kezdetét az okszerű „méhészkedés“ Abban az arányban, a I mint az okszerű 3 soros országos kaptár terjedt, olyan arányban fogytak az országban a méhcsaládok ! Ezt a statisztika bizonyítja, ehhez kétség nem fér. Azok, kik rövidlátók, megrögzött és megcsontosodott „okszerű országosok“ azt az ellenvetést fogják nekem tenni, hogy ma a méhlegelő kevezőtlenebb. Helyes! Ezt cn is elfogadom, de arra legyenek szívesek nekem válaszolni, hogy azok, kik egyhelyben laknak és nagy kaptárakban tartják méheiket, miért nem panaszkodnak? A kis kaptárakban miért pusztulnak a méhek ? Talán külön legerőre járnak? A méhtenyésztő könyvekben olvassuk, hogy : A méh csak bizonyos körzetben repül és ezen körzetben a méheket tulság eiszaporitani nem lehet, mert elfogyna azélelem s éhen pusztulnának. Tehát az ember mesterségesen azon körzetben a méheket nem szapori.hatja, mert a természet azok számát leapasztja annyira, a mennyinek az élelmét biztosíthatja. Csak hogy mi nem elégszünk meg azzal, hogy a méhek csak éljenek, nekünk fölösleg is kell. Ezt a fölösleget csak úgy érhetjük el ha kör-
