Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-01 / 13. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 93-ík o’daL e féle tárgyaknak dolgozható át. A keretlécek bár értéket képviselnek, tekintetbe nem jöhetnek ilyen dolognál. Ha a ló megdöglött, mire a kötőfék. Nem helyes tehát, ha az ilyen kicsinyeskedés rabjai az uj kaptár megalkotói. Félre most minden ilyen mellékgondolatoktól. Csak egy cél lebegjen az alkotók előtt: a jónál is jobbat! Hiszen nem a m á-nak dolgozunk. Egy országos kaptárnak olyan tökéletesnek kell lennie, hogy abban a jövő század gyermeke sem találjon nagyobb hibát. A most alkotandó uj kaptár mintegy fokmérője lesz a mai kor méhészeti tudásának. Ebből Ítél meg bennünket a jövő. Ne takarékoskodjunk. Ha országos háromsoros kaptárra hivatalosan is ki lett mondva a halálos Ítélet, ne akarjunk egyes részeinek kegyelmet adni. Vesszen az egész, csakhogy jót, tökéleteset alkothassunk, még pedig minél előbb, mert a többtermelés mindaddig csak szálló ige, mig az Országos Egyesület feltétlen hivei kezükbe nem kapják azt az eszközt, a mellyel a szálló igét valóra válthatják. A mézről. Irta : Hutter Rezső. A mézről Írván, mindenek előtt megemlítem, hogy van a virágokból gyűjtött méz, azaz virág- méz, egyébb növényi részek által kiválasztott méz, némely ormányos bogárnak a növényi részek megszurása folytán keletkezett méz és mézharmat- bó! begyűjtött méz. A mézharmatra vonatkozó vélemények egymástól eltérők, a mennyiben a nézetek egyik féle azt a növényi levelekből hirtelen hőmérséklet változás folytán keletkezett izzadmánynak mondja. Különösen a fenyő mézet tekintik sokan ilyen kiiz- zadásnak. Mig a vélemények másik része a mézharmatot levéltetvek váladékának mondja. Újabban leginkább az a felfogás terjed el és í részben már be is van bizonyítva, hogy az összes i mézharmat csakis levéltetvek váladéka. Jelen cikkem keretében főleg csak a virágmézről kívánok röviden írni. Snk virág sziromlevelén, fenekén, termőjén, bibeszálán, porzóján apró mirigyek az úgynevezett nektáriák, vagy mézfejtők vannak. Ezeknek a mirigyeknek a váladéka a nektár, a mely főképeji vizes cukoroldat. De vannak benne más anyagok is, mint hangyasav, fehérje nemű testek, ásványi savak és anyagok, illatos és aetherikus testek, mely utóbbiakat vegyileg nem lehet elemezni, de a méz jellemző sajátságait képezik. Az egyes virágokban csak kis mennyiségű nektár van, s igy a méheknek nagyon szorgalmasaknak kell lenniök, hogy nagy mézkészletet összetudjanak gyűjteni, annál is inkább, mert egy méh egyszerre csak igen kis mennyiségű mézet képes szállítani. Mivel leginkább csak kis mennyiségű nektár van a virágokban, azért annak vegyi elemzése is körülményes nehézkes, épen azért a nektár vegyi összetételéről a legújabb időig téves felfogások voltak és vannak még most is a közludatban különösen pedig az abban előfoduló cukor minőséget illetőleg. Régebbi tudósok megállapítása szerint a nektár cukortartalmának legnagyobb része szőlőcukor. De azóta a vegytani tudomány nagyot fejlődött, s igy a régebbi tudósok vizsgálatai a modern tudósok szerint téveseknek bizonyultak. Állításom igazolására példát is felhozok. Planta szerint a Protea mellifera nevű külföldi növény nektárja tartalmaz: 82 34 százalék vizet, 1706 % szőlőcukrot, 143 százalék hamut. A tudós megjegyzi, hogy nevezett növény nektárja a poláros fénysikját a nagy szőlő cukor tartalom folytán erősen balra csavarja, holott a mai vegytani tudomány tanítása szerint a szőlőcukor a poláros fénysikját jobbra csavarja. Újabban pedig az a felfogás van elterjedve, hogy a nektár cukortartalma föképen nádcukorból áll. Pedig ez a felfogás sem helyes, mert a nádcukor nagyobb mennyiségben csak ritkán fordul elő. A tudósok legújabb vegyi vizsgálatai azt igazolták, hogy a nektár cukortartalmának legnagyobb része invertcukor azaz szőlőcukornak és gyümölcs cukornak a keveréke, a mely a poláros fénysikját balra csavarja. A méhek a nektárt okmányukkal felszívják, a nyelőcsövön keresztül a mézhólyagba lenyelik és abb-n hazahordják. Hazaérkezve a nektárt a mézhólyagból ugyanazon az utón, a melyen abba belejutott, kiürítik a méhek és azt a viasz sejtekbe belehelyezik. A nektár eleinte a sejtekbe igen hig, de a méhek szárnyukkal nagy szelet csinálnak, azaz erősen szellőztetnek és az elpárolgó levegőt a röpnyiláson át kihajtják. Továbbá a nektárt gyakran más helyre is viszik, így a nagyon hig
