Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-11 / 10. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 77-ik oldal. Ugyan-ugyan Sipos ur! — Ne mókázzon velünk jó hiszemü méhészekkel, mert különben rá citáljuk Önre az ismert közmondást: a ki másnak vermet á*, maga esik bele! 9 mézben levő hampsav eredeti. Irta: Hutter Rezső. Mint mindenütt, úgy a méhészetben is sok kérdés van, a mely még nincs tisztázva, s igy megoldása a jövőben várható. Hála a mai tudomány fejlettségének, s a kutatási eszközök tökéletesedésének és a tudósok nagybuzgalmának, egyik kérdés a másik után megoldódik. A minek a múltban egyáltalán nem, vagy csak hamis magyarázatot tudtak adni, az a mai tudomány világításában egészen más színben tűnik fel, ameddig a dolog mibenlétét nem ismerjük, titkozatosnak tűnik fel előttünk, mig ha a tudomány fáklyája azt megvilágítja, nagyon egyszerűnek látszik az. így vagyunk a mézben levő hangyasavval is. Hogy a mézben hangyasav van, azt már régen tudták, de hogy az miképpen jut a mézbe, arról különféle téves vélemények voltak forgalomban. A mézben a hangyasavon kivül más savok is fordulnak elő, de ezek a savak kétségtelenül már a nektárnak alkotó részei s igy azokat a méhek már a virágokból a nektárral együtt gyűjtik össze. A gyorsan elillanó hangyasavat illetőleg észrevették, hogy az nagyobb mennyiségben csak később jut a mézbe, de hogy hogyan, azt nem tudták. Az újabb kutatások megállapították, hogy már a nektárban is van hangyasav. De a méz sokkal többet tartalmaz, mint a nektár. Tramms- dorf a mézben levő savat almasavnak, Kőnké pedig tejsavnak gondolta. Vogel ismerte fel a han- gyasavot, mint ilyent elősször a mézben. A hangyasav eredetére vonatkozólag Dr. Mül- lenhoff azt a nézetet vallotta, h«gy a méhek az érett méz lepecsételése előtt abba fulánkjukkal kis hangyasav cseppet bocsátanak bele, hogy a méz romlásnak ne induljon, tehát hogy ennek eltarthatósága biztosítva legyen. Ez a nézet még ma is széles körben el van terjedve. Ezen tan hirdetése óta lépten nyomon azt vehetjük észre, hogy a hangyasavot folytonosan összezavarják a méhméreggel. Sokan azt hiszik hogy a kettő egy és ugyanaz, pedig a dolog nem úgy áll. A méhméreg a méreg hólyagban képződik és eddig még ismeretlen összetételű alkaloid. Igaz hogy hasonlít a hangyasavhoz, de ahhoz semmi köze sincs. Mivel az összetétele még ismeretlen, azért nincs biztos szer a méhszurás hatásának semlegesítésére. Ez még a jövő feladata. Kívánatos volna, hogy a méreg összetételét mielőbb sikerülne megismerni, mert ennek megtörténte után a szúrás ellen használható semlegesítő, azaz fájdalmat csilapitó és a daganatot megakadályozó szert már könnyű volna megállapítani. Akkor a méhészet is szélesebb körben elterjedne, mert tudtommal a legtöbben csakis a fullánktól való irtózás miatt nem mernek a méhészkedéshez fogni, sokan pedig a szúrás elviselhetet- lensége miatt hagynak fel vele. Később Dr. Planta és Schönfeld nyomán az a nézet terjedt el, hogy a hangyasav már a méh vérében képződik, onnan a íejmirigyekbe és mint azok váladéka a mézbe jut. Bár ezen nézeteket jobb magyarázat hiányában széles körben igazságként hirdették, a legújabb kísérletek azokat tévedéseknek minősítették. Dr. R. Reidenbach ugyanis kísérletekkel végérvényesen bebizonyította, hogy a mézben levő hangyasav csakis a cukor oxidációja folytán keletkezik. Legfőbb bizonyítéka az, bogy semleges vagy gyöngén bázisos illetőleg lúgos hatású méz vagy nád cukoroldat közönséges hőmérséklet mellett a levegő behatása folytán már rövid idő múlva savas hatású lessz. A vegyi vizsgálat pedig a keletkező savban a hangyasavot ismeri fel. E kérdés megoldásával kapcsolatban dr. Kranszchero akinek a: „A mézelő méh élete és tenyésztése“ cimü könyvét magyar nyelvre lefordítottam, azt a kérdést tette fel dr. Reindenbach- nak, hogy ha a mézben levő hangyasav a cukor oxidációja folytán keletkezik, mikor szűnik meg a cukor további oxidációja illetőleg elégése ? Akkor 50 éves méznek nagymennyiségű hangyasavat kellene tartalmazni! Dr. Reidenbach erre a kérdésre a tudós vegyész biztonságával felelt jugy, hogy a kérdés megoldottnak tekintendő. Állítását még senki meg nem tudta cáfolni. Dr. Brünich, a ki azelőtt a Planta és Schönfeld féle elméletnek hive volt, fentnevezett bizonyítást szintén helyesnek ítélte és ezt mondotta hogy: ha most a talány meg van oldva, a megoldás nagyon egyszerűnek látszik úgy, hogy az ember szintén csodálkozik azon, hogy eddig még senki át nem botlott rajta.
