Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-04 / 9. szám

70-ik oldal.

MÉHÉSZETI HETILAP

ni, azért használjuk fenti anyagokat betakarásul. De a léghuzat ellen védeni kell a méheket, mert a hideg léghuzat erősen kínozza a méheket, azért repedéseket ne tűrjünk a kaptárakon.

A téli élelem minősége tekintetében is megoszolnak a vélemények. Egyesek bizonyos mézfajtákat kifogásolnak, mint a repcemézet, a levél- tetvek után begyűjtött mézet, a fenyőmézet és azt ajánlják, hogy ezeket a mézfajtákat beteleléskor szedjük ki a kaptárakból és helyettesítjük más mézfajtával vagy nádcukornak feletetésével. A nevezett mézfajíákat azért tartják veszedelmeseknek téli eleségül, mert egyik része gyorsan kikristályosodik és igy a méhek szomjúságot szenvednek.

Ilyen esetben a méhek a bepecsételt mézet felrágják és ha folyékony mézet nem találnak izgalom vesz rajtuk erőt és kiüt a vérhas. Ha segítség nem jön, szomjkórban tönkremennek a méhek.

Ilyen méz helyett cukoretetést ajánlanak, mert a cukorral vizet etetünk fel s így a méhek a tél folyamán szomjúságot nem szenvednek.

Igaz lehet a méheket puszta cukorral is át- teleltemi, természetesen kitisztított cukorral es nem nyerscukorral. Jól is telelnek a méhek a cukron nem esnek vérhasba, mert egyrészt a cukorból nem keletkezik sok bélsár, másrészt elég vizük is van a méheknek, tehát a vérhas veszedelme nem forog fenn. De ilyen betelelés hátránya az, hogy a cukron áttelelt méhek tavasszal nem fejlődnek olyan jól, mint a mézen áttelelt családok, mert a cukor sokkal kevesebb tápértékkel bir, mint a méz. A méhek a cukron, hogy úgy mondjam, lesoványodnak.

Tehát mézzel teleljük ki a méheket, de úgy, hogy vagy kipergetjük a gyorsan kikristályosodó mézet vízzel kiverjük és újra feletetjük, hogy a méhek vízhez jussanak, vagy ha ezt a munkát sokaljuk, akkor a méheket már januártól fogva a kaptárban itassuk, hogy a méheknek legyen vizük a kijegecesedett méz feloldásához. A kaptárakat persze beteleléskor már ehez képest be kell rendeznünk.

Vannak esetek, amikor kénytelenek vagyunk cukoretetéshez folyamodni, ha azt nem akarjuk, hogy a méhek éhenhaljanak. De ilyenkor a dolgot lehetőleg úgy intézzük, hogy legalább korán tavasz- sza! a hasítás megindulásakor adhassunk a családoknak mézet, hogy azok a hasítással el ne maradjanak.

Nevezett mézfajták másik részét azért tartják veszedelmesnek betelelési eleségül, mert sok fehérjét tartalmaznak s igy az anyát korán izgatják petézésre, amit megint a méhek bélcsatornájának megterhelésével jár.

Igaz, hogy a cukron kitelelt méhek rendesen később kezdenek hasítani, mint a mézen ki- telelt méhek, hisz a cukor tápértéke bizony szegényes a mézéhez képest. De a méhek általában nem bizonyos mézfajta miatt kezdenek korábban hasítani, hanem mint a nyári madarak teljesen a külső hőmérséklet emelkedéséhez és a hordási viszonyokhoz alkalmazkodnak. Ha az emelkedő nap a külső levegőt felmelegiti és a méhek talán még friss virágporhoz is juthatnak, akkor a hasítás kiterjedése megindul.

Tehát a betelelést abból a szempontból nézve, hogy a tél folyamán a méhek belében lehetőleg sok belsár ne gyűljön össze, erre vonatkozólag azt mondhatjuk röviden, hogy a méhek bete- lelése meleg, de a levegőt áteresztő legyen. A téli eleség pedig lehetőleg méz legyen, mert ez a méhek természetes tápláléka, de a kellő mennyiségű vízről is gondoskodjunk'.*)

Hutter Rezső

tanító.

_________ Lépesfalva u. p. Ágfalva Soprony.

*) A méhészet elméletét és gyakorlatát tárgyalja általam németből magyarra lefordított Dr. Krancher 6. :„A mézelő méh élete és tenyésztése* cimü könyv kapható nálam és Röítig Gusztáv és fia könyvkiadónál Sopron. A könyv ára: K. 4-50.

Igazságszolgáltatás.

Szatmárnémetiben és környékén a viasszal és mézzel üzérkedő zsidók évről-évre előre elkészített terv szerint bejárják a községeket és az eladásra kerülő anyatörzseket sulyszerint összevásárolják, s a helyszínen azonnal lekénezik. Majd csúcsánál fogva néhányszor földhöz vágják a kast s annak az oldaláról ilymódon levált lépet a hasítással, mézzel, virágporral és propollissal, valamint a lépsejtekbe menekült, részben megfuladt, részben elkábult méhekkel együtt 5—6 hektós hordókba belegyömöszölik, s doronggal amúgy Istenigazában megdöngölik, összegyúrják, hogy az egész zagyvalék valósággal kásává lessz.

Az 1916 év őszén is hallatlan mennyiségben gyűjtöttek össze sonkolyos mézet a zsidó mézkereskedők, kiknek ez csak alkalmi foglalkozásuk ugyan, de szinte kizárólagos vásárjogot tulajdonítanak maguknak a saját részükre kisajátított sonkolyos mézvásárlás terén.

Hogy minő haszonnal jár a sonkolyos méz vásárlása, bizonyítja az a körülmény, hogy mig a