Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
50-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP A hirdetés rovatban a kifogástalan kiszolgálás ellen vétő hirdetők megrendsza- bályozását nagyon helyesnek tartom. Erre nézve szives engedelmével, kivált a rajok szállítására nézve egyet-mást egy cikk keretében bátor leszek közéte'nni, — saját tapasztalatomból. Az előfizetők sorába ezennel belépek s kérem a hiányzó számok megküldését. Örvendenék, ha egymást addig is, mig az személyesen történhetik, levélileg megismernők. De talán már is hosszúra nyúlt levelem, azért zárom s minden jót és boldogulást kívánok minden tekintetben ! Debrecen, 1917. jan. 24. Bárczy-u. 7. Méhésztársi üdvözlettel: G. Szabó Kálmán. Tanuljunk a méhektől. Irta: FEDOROCSKÓ GYULA. Egy magyar példabeszéd azt mondja: „Mesternek senki sem született, aki nem tanul, kontár marad.“ így vagyunk ezzel a méhészetben is, — azonban nem is gondolja az ember milyen bajos dolog a méhek kezelésében a helyes, legalaposabb jártasságot elsajátítani. Igaz ez időszerint vannak jó folyóirataink, vannak jó szakkönyveink, de nem mindenki van ám abban a helyzetben, hogy ezeket beszerezhesse s ha mégis valamelyiket beszerzi s véletlenül éppen olyanra talált, a melyik meddő toll- harcot folytat személyeskedvén valakivel, vagy valamely kaptár formájával, itt-ott találván egy-egy méhészetet szolgáló cikket, bosszúsan sóhajt föl az abszurdum, a vadhajtások között itt-ott találhatok egy-egy termést hozó fát. Hát bizony könyvekből ha még a legjobbak is, alaposan tanulni sokkal nehezebb, mintha jó- hirben levő méhészeteket meglátogatunk, — és ott engedelmet kérve, végig nézünk egyes műveleteket. — Sőt jó vérbeli méhésznél segédkezünk is. Ilyen helyen aztán többet tanulhatunk, amennyit kívántunk. Tanácsot kérni pedig nem szégyen, — de ne kérjük azt tudatlantól, vagy „álbölcstől“ — aki jó szándékkal is csak káros tanácsot adhat. Hanem érdemes, tapasztalt méhésztől, igy apró- donként gyűjtsük tapasztalatainkat s aztán járassunk jó folyóiratokat, szerezzünk be jó szakkönyveket ilyen pl. Br. Ambrózi a méh, — dr. Dzier- zon müve stb., olvasgasson. S ha már belátunk a méhek világába, kezdjünk tanulni a méhektől a következőképpen : A műrajkészités Alfonzus Alajostól. A Méhészeti Hetilap számára németből fordította: Hutter Rezső. Mikor készítsünk mürajokat ? (Folytatás.) Továbbá azon lakások, amelyek a mürajok befogadására szükségesek, megfelelően elő legyenek készitve. Mint a természetes raj befogásánál, épen úgy a müraj felvevésére is a lakást megfelelően elő kell készíteni. Ha a műrajjal lépeket a- karunk építtetni, akkor a kereteket lépkezdettel el kell látnunk. Ha épitő rajt munkája közben megfigyelünk, akkor észreveszük, hogy a kezdő lépek szivalakuak. A lépkezdetnek tehát ugyanilyen alakot keli adni, vagy a műlépeket vágjuk háromszögletesre, vagy pedig csupa dolgozós lépdarabo- kat alkalmazzunk, amelyeknek ugyanezt az alakot adjuk és amalyeknek oldalszélét a középfal felé kihegyezzük. Széles edényben kevés viaszt olvasztunk meg, a lépdarabot széles szélével a folyékony viaszba mártjuk és a keret felső lécére rányomjuk. Erre a lép darabot még rövid ideig kézben tartjuk, mig az a viasz kihűlése után a keretben megszilárdult. Ha mülépdarabokat alkalmazuk lépkezdetnek, akkor azokat mindkét oldalon oda kell forrasztani. Szerző véleménye szerint műrajoknak mobilkaptárokból kivett lehetőleg teljesen kiépíttet lépek- nek, közbe állított mülépekkel a baadása melegen ajánlható. Minél gyorsabban jut a műraj teljes vi- aszépitménynek a birtokában, annál hamarabb ki ki fog az fejlődni. A műraj nem épit olyan gyorsan természetes lépeket, mint a természetes raj, de az nagyon fontos, hogy a királynőnek a peték berakására IDEGEN ÍRÓK.
