Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
MÉHÉSZETI HETILAP A kalapács, lyukfílrész, centiméter stb. és más apróbb eszközök ismertetése azt hiszem felesleges, ezeket mindenki ismeri és tudja is kezelni. A fent leirott szerszámokkal csaknem minden eszközt elkészíthetünk. Lássuk előbb a köny- nyebben elkészíthető méhészeti eszközöket. A rajfogáshoz valóban primitiv eszközök szükségesek, nagyon természetes azonban, hogy alkalmasabb eszközök könnyebbé teszik a dolog végrehajtását. Szükségünk van először is két hosszú és könnyű rúdra, melyek közül az egyik horoggal látandó el. Ilyen hosszú és könnyű a mellett elég erős rudakat elég olcsón vehetünk a fakereskedésekben, hol kutostorfa néven ismerik. Az ilyen rudakat használatba vétel előtt tanácsos a két- nyelü késsel megsimitani, hogy szálkamentessé tegyük, nehogy kezünket megsérthesse. A horgot, vagy más néven csáklyát bármelyik kovácsmester eltudja készíteni, de ha nem akarunk pénzt kiadni, úgy keresünk egy horgas fát s ezt tokijuk hozzá a csáklyanyélnek szánt rudhoz olyan formán, hogy a rúd vékonyabb végét hosszan és ferdén met- szük le a horgasfa hosszabb szárát is s a kettőt egymáshoz illesztjük, dróttal több helyen egymáshoz kötjük. (Folytatása következik.) — 1917, február. — 1.—2. Enyhe, csapadékra hajló idő. 2.—II. Éjjeli fagyok. 3., 4., 5. és 7. 8>án erősebb hideg. 12.—18. Enyhe, meleg és csapadékra hajló idő. 18. körül változó, átmeneti idő. 18.—22. Erős hideg. 23.-25. Borult, szél, csapadékra hajló idő. 26.—28. Enyhe, csapadékra hajló idő. LUDVIG EDE. MÉHEK KÖZÖTT. Rovatvezető: SALAK. Téli teendők. (Folytatás.) Ez által ugyan elérjük azt, hogy a méhek zúgása elcsendesedik, de ez csak kevés ideig tart, mert ha a szükséges légcsere a megszükitett ki- járón le nem bonyolítható, a zugás ismét kezde- ét veszi, melynek most már nem a hideg, hanem 39-ik oldal. a levegőhiány az oka, tehát a kijáró nyílás bővítendő. Ha a kijáró nyílásnak sem szűkítése, sem bővítése nem mérsékli a zúgást, akkor a baj másban keresendő. Zug a család, ha szomjazik. A szomjúság olyankor lép fel, ha a téli mézkészlet megcukro- sodott. Vannak egyes mézfajták, melyek különösen hamar cukrosodnak, ilyenek a sok között a repce, a pohánka vagy tatárka méz. Az ilyen cukroso- dásra hajlandó mézekkel nem tanácsos méheket betelelni. Ha valóban a téli élelem megcukrosodása az oka a méhek zúgásának, módot kell keresnünk, hogy a családnak vizet adhassunk, melynek segélyével a megikrázódott -mézet feloldja, felhígítsa. Hogy valóban a cukros méz az oka a zugásnak, azt egy pillantás — a kaptár vagy kas oly deszkájára — elárulja. Ha ott apró cukorpor- szerü fehér kristályozskák láthatók, úgy a szomjúság okozza a zúgást. A vizet többféle módon lehet a családnak beadni, lássunk ezekből egy pár módot Sokan már ősszel a beteleléskor helyeznek el vizet olyan formán, hogy a méztérbe egy vízzel megtöltött vászonnal bekötött szájú befőttes üveget a fedődeszkának erre a célra kivágott nyílásába, igy a méhek egész télre el vannak látva vízzel. Ez igen egyszerű és olcsó dolog lévén» mindenkinek ajánlhatom. Télen is lehet ilyen formán beadni a családnak vizet, az akadály a legtöbbször az, hogy a fedődeszkán nincsen lyuk. Ha nincs, csinálni kell, de nem eshetünk neki vésővel, fúróval, mert ezáltal a méhek nyugalmát felzavarva, többet ártanánk, mint használnánk, hanem valami alkalmas kapaszerüleg görbére hajtott vassal (kaparóvas, fenék kaparó stb.) a lehető legóvatosabban nyílást csinálunk a fedődeszkácskák között olyanformán, hogy a vas görbe részének az élét két fedődeszkácska között levő nyílásba benyomva, a nyelét jobbra és balra párszor erősen megnyomjuk, hogy a deszkák között nyílás támadjon. Erre a nyílásra tesszük a felszerelt üveget, az üveg szája körül befedjük a nyílást s a kaptárt lezárjuk. Talán felesleges mondani, hogy a nyílás a telelő csomó felett készítendő, hogy a méhek a vízhez juthassanak, azt is felesleges talán hangsúlyozni, hogy ezt a műveletet csakis enyhébb napon szabad végrehajtani, mikor a hőmérő nem áll a fagypont alatt. (Folytatása következik.)
