Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-28 / 43. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 341-ik oldal. Mégis a remények Óh, mi kincset érnek ! A csalódásokban Gazdaggá tevének! . . . Ha meg vagy bántva, ha csaladkoztál, ha nincsen, aki megértsen, ha mélőzés ért, ha szenvedsz : menj a méhek közé, a kiengesztelődés fehér galamba száll reád s szivedben béke lesz ! S ha már megszeretted a méheket, lelked előtt egy ismeretlen világ tárul fel, melynek szépségei és tanulságokban gazdag képei csak nemesebbé tehetnek. (Folytatása következik.) Különfélék. A méhek megfojtása ellen indított mozgalmunk. Az „Állatvédelem“ kilencedik számából vesszük a következő sorokat: „A Méhészeti Hetilap“ 1917. márc. 11-iki számában Méhész Jénő szerkesztő. „Az állat védő egyesület szives figyelmébe“ címen vezércikket irt, melyben arra kérte fel egyesületünket, hogy eszközölje ki a kormánytól a méhek leké- nezését tiltó rendelet. Egyesületünk erre a föld- mivelésiigyi miniszterhez fordult e tárgyban, minthogy a méhek tömeges megölése minden ősszel kétség kívül az állatvédelem és a közgazdaság rovására történik és ennek elkerülése nemcsak lehetséges, hanem a méhészet mai színvonalán szükséges is. A kénezés országos eltiltása a tökéletesebb s gazdaságosabb kasok általános használatára vezetne és a hazai méhészet országos tökéletesülését eredményezné. E kérelmünkre azonban, sajnos, nem kaptuk meg az óhajtott válászt. A földmivelésügyi miniszter leirata (100 748. sz. 1917. jul. 26.) következő: „F. évi juiius hó 11-én 372. sz a. kelt felterjesztésére értesítem az egyesületet, hogy a méhek lekénezés utján való, sajnos még ma is elég gyakori elpusztításának rendeletéi utón való eltiltását a magam részéről a kívánt cél eléiése szempontjából eredményesnek nem találom, mivel a kasos méhészet és az evvel járó lekénezés a kultúra gócpontjáitól épen a legtávolabb fekvő és legmaradottabb vidékeken szokásos, ahol egy ilyen értelemben kibocsátandó rendelet végrehatása, vagy a végrehajtás ellenőrzése legkevésbbé volna foganatosítható. A vezetésem alatt álló minisztérium méhészeti ügyosztálya évenként sok ezer darabb kaptárnak ingyenes szétosztásával és a méhészet fejlesztésére ren-» delkezésre álló minden eszközzel törekedik a még kasos méhészedet űző lakosságot a modernebb és sokkal beterjesebb és sokkal jövedelmezőbb kaptárrendszerre rászoktani, és így remélhető hogy a kasos rendszer fokozatos kiszorításával a közgazdaságilag is kétségtelenül nagyon káros lekénezés is idővel ki fog szorittatni, Budapest 1917. évi juiius hó 26-án. A miniszter rendeletéből Ra- gány. miniszteri tanácsos“ A méhek megfolytásá- nak végleges megszüntetésére tehát még nem jött el az óhajtott óra, ámde ennek a tömeggyilkolásnak korlátozására a mi egyesületeink is sokat tehetnek. Az amerikai anyanevelés. Dadant után. (Folytatás.) Minden következő esetben kevésbé mélyen bemártunk, összesen mint egy hatszor—nyolezszor. Egy olyan sejteket kaptam amelyeknek széle vékonyabb mint az anyabölcsőké, de hátul vastagabbak úgy, hogy nyersebb kezelést elviselnek mint a természetes anyasejtek. Utoljára a pálca habarva a vizbe tartandó. A sejt mórt a pálcikáról levátasztható úgy, ha azt egy kicsit megfordítjuk. Azután még a pálcán újra viaszba lesz .mártva és egy lépre vagy lécre rá lesz forrasztva. Hogy egyik bemártásró! a másikra sokáig várni ne kelljen, három pálcika alkalmazandó, amelyek berott fadarabbokra ferdén rá lesznek fektetve. (Ha a viaszba való bemártás után mindenkor a vizbe mártani is akarnánk, akkor mindannyiszor egy vizescsöpp maradna a sejten, amelyet kendövei le kellene szárítani.) Később a GyüjtsUnk előfizetőket ! IDEGENIRÓtf. Rovatvezető: Hutter Rezső.
