Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-16 / 37. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 293-ik oldal. 9.) A Doolitle — féle eljárásnál nem szükséges a fiasitásos lépeket, amelyek a beálczázásra a fiatal lárvákat szállítják, rövid időre a mézürbe (feltét) akasztani vagy valamivel idősebb álcákat venni. Fiatalabb lárvákat könnyebben lehet beálczázni mint idősebbeket, a beálczázás kevesebb időt vesz igénybe mint a fiasitásos sávoknak az elkészítése mindenével együtt. Nagyon szubtilis valami, a lépet, mialatt még meleg, ilyen keskeny sávokra szétvágni. Folyékony viaszt kell készenlétbe helyezni, amelynek sem tulmelegnek sem tulhüvösnek lennie nem szabad. Folyékony viasszal való egyszerű be- kenés eczet segítségével nem elégséges ; különben mindig attól kell félni, hogy a petés sáv elenged és leesik. Az álcákat én tetszésszerinti lépből vehetem ki. A szükséges íápnedvnyerése czéljából valóban mindig áldozatul esik egy-két anyabölcső; de ehelyett -én annyi anyabölcsőt beadok, amennyit akarok. Hogy divat dolga volna az, hogy Doolitle eljárását többre becsülik az imént leírtnál ? ! Bizonyára nem ! Ez nem csak fölöttébb praktikus, hanem egyúttal bájos és kedves! Aki Doolittle dolgá- bart nem bizik teljesen, az előbb alácsuz- tathatja födött deszkát vagy még jobb a sodronyszövetes rámát, mielőtt a királyi tápnedvvel és álcákkal ellátott müanyaböl- csőket az anyarács fölé függeszti. De ez ha egyszer királyi tápnedv van, ritkán szükséges. Meg jobb mint a királyi tápned alkalmazása az úgynevezett elzáróláda (lásd később). Etetni hordás nélküli időben mindegyik tenyésztési eljárásnál kell. Texasban melegebb mint Ossmanus- tedtben és Scherzingenben. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a feltétben való anyaneveléssel a nyári hőmérséklet beáltá- ig várni kell. Stachelhansen módszerénél •a nagy feltétben fiasitásra van épen szükségünk. Legújabb időben kis készüléket találtak fel, amellyel az anyanevelés céljára egyes petéket vagy álcákat tartalmazó sejteket a lépből kivehetünk és azután folyékony viasszal megerősítjük ! ? ! A következőkben Doolittle gyönyörű könyvének: „Scicutific Gueen — Reariug tudomány s anyanevelés gyakorlati alkalmazásban, egy módszer, amellyel teljesen megegyezően a természet útjaival a legjobb anyák nevelhetők“ kivonatát közlöm. Wankler ur Salzburgban (Raden) azt állítja, hogy az amerikaiak az műanyaböl- csők alkalmazását tőle tanulták. „Doolittle könyve annyira bájoló mint egy szerelmi történet és olyan gyakorlatias és exakt mint egy számtani feladat.“ Száraz kivonatban ez természetesen nem jut érvénybe. Az előszóban Doolittle a Jaukke — kérdésre: Kifizeti magát az anyanevelés ? ezen szavakkal felel : Hát e földön minden a dollár és cent szempontjából Ítélendő meg? Lehet azt az élvezetet, amelyet valaki egy pompás királynő és méheink megszemlélésekor átélt, amelyet a tulajdonos a tökéletesség magas fokára hozott megvásárolni ? Semmi másban úgy mint az anyanevelésben láthatjuk-az Ő müvét. Annak a művét, aki minket arra szánt, hogy a mennyei városba törekedjünk és ne a szemétbe kaparjunk. (Némelyik persze jobban tenné, ha szemét seprűnél maradna, hogy sem az időt egy teljesen eltévesztett méhtenyésztési móddal agyonüsse.) Jobb királynőkért való munkában valami fölemelő van, amely a haladás sokféle útjába, — amilyeneket ez a munka nekünk megad, — az elmélyedéssel minket magunkból kiemel. „Nem hiszem, hogy egész életünket a mindenható dollárra való nézéssel töltsük el. Azt sem gondolom, hogy elődeink minden reggel zajosan napi munkájukhoz fogtak olyan arckifejezéssel, amilyent sok méhtenyésztő arcán láthatunk és amely azt Gyüjtsünk előfizetőket !
