Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-03 / 22. szám
MÉHÉSZÉT! HETILAP 172 ik oldal A dobolásról. Irta: azalóki Sándor. Dobolásra minden méhészetben van olykor szükség, sőt ha a mai korban annyira hangoztatott többtermelésre törekszünk, a doboiást épen nem nélkülözhetjük. Sokan mellőzik a dobolást, mert félnek annak végzésétől, vagy talán mivel nem is értenek hozzá. Hogy a dobolás szükséges, sőt nagyon is jól fizetett munkája megfelelő méhlegeiővel bíró vidéken a méhésznek, arra nézve elég, ha csupán egy körülményre mutatok reá. Tegyük fel, hogy valamely parasztkasos törzsünk május 15-én leadja az első rajt. Jól tudjuk, hogy ennél a családnál a fiasitás mostmár egy darabig szünetelni fog. Az ilyen kirajzott törzs mivel jó ideig nem ápol fiasitást, szép mennyiségű mézet képez felhalmozni. Gyakorlati tapasztalt méhészek jól tudják, hogy az ilyen család a rajzást követő pár hét alatt csaknem olyan gazdag mézkészletet képes félhalmozni, mint őszre. Szóval az őszi mézkészletet már a rajzás után magunkévá tehetjük, ha akarjuk, s az őszig az ilyen család ismét képes a téli s szükségletét begyűjteni. Természetes dolog, hogy a méhészetnél is mindég az idő a gazda. A tavaszi dobolásra legalkalmasabb idő az első raj leadása utáni 21-ik nap. Ugyanis erre az időre a család összes dolgozó fiasitása kikelt, rendes körülmények között az uj királynő még nem fiasit, igy a család ebben az időpontban a leggazdagabb. Ha az első raj ki jött például május 15-én úgy ehhez 21 napra, vagyis junius 5 én végezhetjük a dobolást a következő képen. Kiválasztunk először is a kidobolandó kas külsejéhez hasonlító kast. Különösen szükséges a hasonlóság a kas kijáró nyílását illetőleg. Mostmár a kidobolandó kast helyéről leemel- í jük, a méhesből kihozzuk, de mindég háttal megyünk, igy a kasból kirepülő méhek elmaradoznak és sok szúrást elkerülünk. Most már kidobolandó kast valami bokor aljához támasztjuk csúcsával lefelé, s viszamenve a méhesbe, az elvett kas helyére odaállítjuk a hasonló kast. Ezt elvégezve keresünk egy könnyű kast, belsejét kitisztogatjuk melyet legtökéletesebben ugyvégezünk, hogy egy újságpapír lungj ml kicsapatjuk, aztán kevés mézesvizzel permetezzünk be, vagy a mai ennél sokkal jobb, méh füvei (melis- sa officinalis) bedörzsöljük, magunkhoz véve pár pálcikát, s két drót kapcsot, olyan formát, amilyennel az ácsok a gerendákat szokták összekapcsolni, egy 10—15 cm. mindkét végén kihegyezett kemény fa pálcát, s egy vékony pipaszárat. Mig ezeket elkészítjük, öszeszedjük, addig el telik 10—15 perc. Ez ideig az árnyékos helyen hagyott kidobolandó kas kijáró méheinek nagyrésze, különösen pedig a mérgesebbek viszarepültek régi helyükre, Így a dobolást szúrás nélkül végezhetjük. Legelőször is a kidobolandó kas részére olyan gödröcskét készítünk, a melyben az a csúcsán szilárdan meg áll, ebbe bele állítjuk a kast. A kas falába beleszurjuk a két végén kihegyezett pálcikát, s reá helyezzük a könnyű kast Olyanformán, hogy a kidobolandó kas falába szúrt kéthegyü fapálcika ennek a kasnak is a falába hatoljon. Most már egy ponton a két kas szilárdan összefügg. A két kapocscsal, vagy az ezt szintén helyetesitő 2 •db mind két végén kihegyezett pálcikákkal a két kast oly helyzetbe hozzuk, hogy azok fele csak egy ponton érjen össze, s az ezzel szemben eső oldalon legalább is 20 cm. hézag legyen a két kasszéle között, hogy a dobolás eredményét elenőriz- hessük. Most más megkezdjük a dobolást olyan formán, hogy 2 dobverő szerű pálcikával az alsó kas csúcsán a föld feletti részen dobolásszerü kopogtatást végzünk. 20—30 koppantás után várunk egy keveset. Aztán újra dobolunk azon a helyen, s ismét várunk. Majd egy fonattal feljebb dobolunk. Mire a kas közepéig érünk a dobolással, a felvonulás okvetlen megindul. Először csak egy két méh kezdi el a menést, majd mind többen és többen követik, úgy hogy mostmár a dobolásra nincs is szükség, csak olykor-olykor, ha a fölvonulás nem menne elég gyorsan. Inkább szükség van a pipaszárra, mellyel szelet fujunk azokra a méhekre melyek nem akarják az igazságot. A dobolást addig folytatjuk, mig a fölvonulás megnem szűnik. Legtöbb esetben az anya vezeti a fölvonulást, bár számtalan olyan esetem volt, hogy az anyát nem találtán meg sem a felvonulók között, sem a kasban, s a család megsemlett anyátlan. Erős a gyanúm, hogy az anya ilyen esetekben a vén méhekkel eltávozott a régi helyre. Azt ne várjuk, hogy a kidobolandó kasból az utólsó méh is felvonuljon, mert ez sohasem történne meg, hanem a mely perczben a felvonulás véget ér, a dobolás be van fejezve. Tekintsünk most a léputcákba, s meg fogjuk látni, hogy egy egy lépen alig lézeng 10—15 vi- szamaradt méh. Most a felső kast óvatosan levéve csúcsára állítjuk és megkezdjük a kidobolt kas építményének a kivágását. Először az egyik oldalon a veselépet vesszük
