Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-03-27 / 13. szám
' 2. mink kell a helyi viszonyok által indokolt kisebb színvonalhoz és igényekhez és amint nem kívánhatunk itt egy nagyvárosi méretű szabómiihelyt, vagy fürdőt, úgy a világításnál is figyelemmel kell lenni arra, hogy a helyi villanyfogyasztás aránylag csekély volta a villanytelepbe fektetendő tőke nagyságának a megfelelő kamathozam szempontjából nagyon is korlátolt határt szab. A közelmúlt időben az esteli, sőt az éjjeli órákban is az áramszolgáltatás órákon át tartó zavarok folytán megakadt. Eltekintve attól, hogy javítási, vagy átszerelési munkák miatt vállalkozó a nappali áramot időközönként megszakíthatja és eltekintve attól, hogy az áramszolgáltatásnak a kezelőszemélyzet hibájából, vagy a berendezés fogyatékosságából eredő szünetelése esetén csak akkor lépnek életbe a büntető rendelkezések, ha az üzemzavar 24 óránál tovább tart és a vállalat a hibát figyelmeztetés dacára sem állítaná helyre, — az esteli árammegszakitás- nak bármily rövid ideig tartó s a vállalatra nézve semminemű büntető hátrányokkal nem járó kellemetlenségeitől a közönséget meg kell óvni. Az ily kalamitások lehető elkerülése — legyen az bár a vállalat vészéről vis majornak vagy bárminek is minősíthető — oly magától értődő, természetes és jogos kívánsága a közönségnek, mely a monopóliumot élvező vállalat részéről nem a szerződésszerű jogok szigorú elvei szerint, hanem a magasabb rendű közérdek és köztekintetek méltányossági szempontjai és következményei szerint birálandó el. És ezért megnyugvással vesszük, hogy egy akkumulátor tervbe vett beszerzésével e zavarok megfognak szűnni. További panasz a nappali áram szálfák, tízezer számra menő hasábfák a kincstári erdőkből, szénaboglyák, házfedelek úsztak a szennyes árban. A viz rémitő bőgése valamennyiünket nagy ijedelemmel töltött el. A vonatunk csak lépésben haladt. Mire visszaérkeztünk Técsőre, ott már akkor a házak ablakain járt ki s be a viz. Husztnál már a vonatunk rohanó vizben haladt, mert a vízözön átcsapott a síneken. Késő éjjel cammogott vissza vonatunk Királyházára, ahol akkora már nagy tömeggé nőtt az ott rekedt utasok csoportja. Szálloda sehol, az étterem tulzsuffolva és semmit sem lehett kapni. Mivel itt nem tölthettük az éjszakát, annyit megtett érettünk a királyházai állomás vezetősége, hogy egy különvonaton díjmentesen elvitetett valamennyiünket Szatmárra, ahol mégis kényelmesebben el tudtunk helyezkedni. Éjfél után 1 órakor érkezett meg Szatmárra a máramarosiak vonata és természetesen, az összes szállodákat elleptük. Én Máramarosszigetrecsak harmadnapra tudtam hazajutni, mégpedik úgy, hogyTarac- köznél átszállással mentünk keresztül a pályán. Mire Szigetre érkeztem, ott teljes borzalmasságában bontakozott ki a katasztrófa. A tönkrevert falvak népe mind ott ödöngőtt a vármegyeháza körül s mind el akarta mondani, mit vesztett. gyakori megakadása, illetve teljes szü- : netelése. Kétségtelen, hogy a szerződés I szerint a vállalat köteles az áramot éjjel-nappal szolgáltatni. Ámde figyelembe i veendő, hogy összesen két lámpa fo- ' gyászt nappali áramot. Az egyik egy pincehelyiségben, a másik pedig egy füszerüzlet irodájában. E szerződéses kötelezettség vállalásakor a vállalat nem számolt a jelenlegi abnormálisán sújtó gazdasági viszonyokkal, melyek kényszerhatása alatt malomüzemét redukálni, illetve a nappal nagy részében szüneteltetni, sőt a szeszkontingensének kitermelése után egy bizonyos időszakon át egyéb üzemeivel kapcsolatos gépeinek a működését beállítani lesz kénytelen. Ily körülmények között a vállalat a szerződés szószerinti rendelkezéseinek a nappali áramszolgáltatást illetőleg csak úgy felelhet meg, ha kizárólag a jelzett két lámpának megfelelő árammal való ellátása végett — mely áramfogyasztás a vállalatra mintegy havi 1—2 korona havi jövedelmet jelent — gépeit megszakítás nélkül működésben tartja, mi reá nézve tüzelő anyagban naponkét 40—50 korona költséggel, illetve meg nem téritett vesztességgel jár. Bizonyos, hogy a fogyasztó nem tartozik a vállalat e helyzetére méltányossági szempontból tekintettel lenni és a vállalat köteles saját kárára való tekintet nélkül nappali áramot minden körülményekek között szolgáltatni. De viszont emberileg nagyon is érthető, hogy a vállalat e terhes ; kötelezettség alól szabadulni törekszik és szinte természetes, hogy midőn e kötelezettség tekintetében vele szemben a szerződés rideg rendelkezéseit alkalmazzák, a vállalat ugyancsak e szerződés szó szerinti szövegében részére biztosított menedékben keres védelmet MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. március 27. és mentességet. Ezt a menedéket pedig megtalálja abban, hogy bírságot a szerződés szerint csak akkor köteles fizetni, ha az áramszolgáltatás 24 óránál tovább szünetel. Ez az eset azonban a szerződés megkötése óta még elő nem fordult. A szerződésben adott engedély megvonásának az esetei pedig oly kivételes körülményekhez vannak kötve, melyek emberi számitás szerint csak a vállalat szándékos akaratából következhetnek be. De bármiként legyen is, két lámpának nappali árammal való ellátásának a kérdése tán még sem oly közérdek, vagy bár általánosabb magánérdek, mely hevesebb panaszokra és elkeseredett rekriminációkra okot adna. Alkalmam volt összehasonlítani községünk világítási szerződését egy más közeli község hasontárgyu szerződésével. Nem célom itt e szerződések közötti különbségek statisztikáját adni, csak a mi szerződésünk előnyére mutatkozó egyes lényeges különbségekre kívánok reámutatni. Az illető község 50 drb. 16 gyf. izzólámpáért, vagyis 800 gyf. világításért és 4 drb. nagy lámpáért 2500 K.-t fizet, mig községünk 70 drb. 25 gyf. izzólámpáért, vagyis 1750 gyf. világításért és 4 drb. nagylámpáért évi 3200 K. dijat fizet. Az illető község magánfogyasztói nappali áramszolgáltatást nem igényelhetnek, mig a mi szerződésünkben e jog a közönség részére biztosítva van. Az illető községben a villamos áram hektowattóránként az egész szerződési idő tartama alatt változatlanul 7 fillér, mig szerződésünk szerint az engedélyezési idő első 10 évében ennek ára 7 fillér, a következő 20 évben 6 Va fillér és az utolsó 20 évben 6 fillér. Az árammérők kölcsönLegborzasztóbb volt a katasztrófa a Róna patak völgyében. Itten falvakat sepert el az ár. Barcánfalván magában 34 szegény oláh lelte halálát a vizben. Általában az egész vármegyében tönkrement az évi termés klenctizedrésze. A máramarosszigeti rk. plébánia földjeit bolgár kertészek birták haszonbérbe. Persze az egész gyönyörű kertészetből egy csöpp hasznavehető terület nem maradt. És mikor jött a bérfizetés terminusa, a bolgárok megbízottja, Draganov János, beállított hozzám és szó nélkül leolvasta a bérösszeget az asztalra. Ezen a ritka becsületességen mégis megakadtam egy kissé és azt mondtam a bolgárnak, aki már vagy 12 éve bérelte a földjeinket: — De, János, úgy tudom, mindenüket elmosta a viz. hát honnan fizeti ezt a pénzt ? — Oh uram, felelte Draganov, most igaz, hogy nem sikerült az esztendő, de nekünk ezután is kell a föld. Majd jövőre ad az Isten hozzá szerencsét. Csak tessék nyugtát adni erről a pénzről. Szegény bolgárok, bizony ez az esztendő is nagyon silány kilátásokat igér a számukra. Molnár Károly. Legborzalmasabb sorsa volt a Bukovina határán Felsővisó, tízezer lakót számláló nagyközségnek. Ezt a gyönyörüfekvésíi városkát ugyanis csak egy oldalról lehet megközelíteni, a Visóvölgyön keresztül. Mivel azonban a Visó elmosta az utat, ahol pedig el nem mosta, i ott hatalmas szikladarabok omlottak alá az úttestre, hát Felsővisó teljesen elzáratott a forgalomtól. A harminchat kilométernyire fekvő vasúti állomásról nem lehetett semmi élelmet befuvarozni s igy a község három nap múlva 1 az éhínséggel nézett farkasszemet. A község lakosai, németek és oláhok, hihetetlenül magas áron jutottak némi kukoricaliszthez és [ gabonához. És ezzel a helyzettel szemben tehetetlenül állott a vármegye. Végre eszébe jutott az alispánnak (fősipán épen akkor nem volt a megyében), hogy a felsővisói kincstári erdészet magtáraiban töméntelen gabona és kukorica van felhalmozva, amelyek az ottani kincstári famunkások 2—3 évi konvencióját képezik. Erre aztán megindult a tárgyalás a belügyminisztérium és a földmivelésügyi minisztérium között, amelynek eredménye azt lett, hogy a magtárak rengeteg terményállományát az éhező nép rendelkezésére bocsátották. I Persze méltányos áron.
