Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-03-27 / 13. szám
Mátészalka, 1914. március 26. 13. szám. I. évfoly TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Fé'évre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. Megjegyzések a közvilágításhoz. E sorokkal távol áll tőlem bármily polémia lapunk előző számának hasonló tárgyú cikkével. Még kevésbé holmi mentegető eljárás, melyre nem kértek fel s amelyre különben sem vállalkoznám. Csupán saját egyéni véleményemnek kívánok az alábbiakbán kifejezést adni, mely véleményemet a világítási szerződés, beszerzett információk és a tapasztalt állapotok nyomán alkottam meg magamnak, ügy gondolom, hogy amidőn a szóban forgó kérdéssel kapcsolatban a vállalkozó gyárral szemben hangoztatott mulasztások és hiányosságok tekintetében a közönség nagy részében egyes körülmények jelentőségéről és következményeiről nem mindenben tárgyilagos vélemény alakult ki, — tán nem egészen felesleges ez ügyet sina ira et studio a száraz tények kellő világításába helyezni. Általános panaszként azt szokták felhozni a vállalat ellen, hogy villanytelepének hiányos berendezése és felszerelése okozója a világítási zavaroknak és üzemakadályoknak. Én nem vagyok szakértő, nem tudom tehát megállapítani egy villanytelep tökéletességének a kritériumait, azt azonban bármely laikus is megállapíthatja, hogy a villanytelep felszerelése a vállalati szerződésben kikötött követelményeknek teljesen megfelel. Az-áramfejle«ető telep 2 drb. 55 kvattos, 150 wolt feszültségű egyenáram leadásával alkalmas dynamoval rendelkezik és a kikötött áramfeszültség az engedélyezett 5 °/q maximalis feszültségeltérést nem haladja meg, sőt rendesen ezt el sem éri. Különben is annak idején Marko főmérnök a község részéről, mint szakértő a telep berendezését felülvizsgálván, azt megfelelőnek találta, mit a község tudomásul vett. Hogy ily felszerelés mellett lehet-e tökéletes világítást nyújtani, illetve, hogy a szerződés erre vonatkozó része és egyáltalán mennyiben védi meg a községnek és közönségnek a világítás zavartalanságához fűződő érdekeit, — az e fölötti vita, vagy rekrimináció a szerződés megkötése után időbelileg túlhaladott és tárgytalan. A vállalkozónak nem lehet ezek után más kötelessége, mint a szerződésszerűen felépített áram- fejlesztő telepnek üzemképes és jókarban tartása mellett, a meglevő felszerelésű telep által nyújtott technikai eszközökkel és lehetőségekkel tőle tel- hetőleg mindazon akadályokat elhárítani, melyek a telep üzemképességét és az áramszolgáltatást megakasztanák, vagy szüneteltetnék. Újabb befektetések eszközlésére, igy pl. akkumulátor beszerzésére a vállalat a szerződés szerint nem kötelezhető.Megengedem, hogy tökéletesebb felszerelésű telep tökéletesebb világítást nyújt, de hát minden szükségletünk kielégítésénél alkalmazAz árvízről. A sok rossz viz-vicc megboszulta magát. Tavaly már nem találkozhatott két ember, hogy meg ne kérdezze az egyik a másiktól : — Mi van kérlek, a vízzel? — Miféle vízzel? — Amelyik a fejedben van. De a másik sem maradt adós az egyiknek. Rövid komoly beszélgetés után megkérdezte barátjától: — Ugyan kérlek, mikor fog eljönni a mérnök? — Melyik mérnök? — Aki a fejedből lecsapolja a vizet. A másik fölényesen legyintett a kezével és azt mondja: — Régi vicc! Beszéljünk okos dologról. Mikor indulsz kérlek? — Hova ? — Osztásnak. Egészen tele vagy vizzel. Nemrégen pedig egy nyilvános kávéházban affér s ebből párbaj kerekedett két jó barát között. Pedig az egyik csak azt kiáltotta a másiknak: — Kérlek, ülj kissé távolabb a kályhától. — Miért? — volta naiv érdeklődő kérdés. — Mert felforr a fejedben a viz. Az ebből fejlődött párbajról beszélik a rossz nyelvek, hogy a segédek a pisztolyokat — a harmónia kedvéért — vizzel töltötték meg. Mivel azonban a viz átnedvesitette a puskaport, hát a felek nem sebesültek meg. Ekkor az egyik doktor önkéntelenül morogta a foga között: — No ezek is kinn vannak a vízből. Mintha azonban lohadóban volna már az a nagy és rossz viz-vicc-düh. Nem tartják épelméjű embernek, aki manapság komolyan a viz-viccekkel kereskedik. Mondjuk, vízfejűnek tartják. Hja! mindennek megvan a maga szezonja, a maga ideje. Mintahogy ma már senkisem oly elmaradott, hogy például hideglelésben betegedjék meg. Ma a betegségekben is haladunk a korral. Ma érelmeszesedés, vakbélgyulladás, esetleg nyak- szirtmerevedés járja. Azok a régi becsületes betegségek, amelyekkel a régi emberöltő sínylődött, már kimentek a divatból. Kimegy ugyanis egyszer minden a divatból. Most például a viz-vicc ment ki. De most, hogy elmúltak a viz-viccek, a viz megakarja boszulni, hogy kivonták a forgalomból. Most ő maga akar magáról beszéltetni. De valami olyan tragikus formában, hogy hallattára megfagy az ember ajakán a mosoly. Azt mondja a viz: Eddig ti nevettetek rajtam. Most én fogok rajtatok kacagni. De ti sírni és jajjgatni fogtok. És a víznek jobban sikerült a vicce, mint nekünk a sok rósz róla, A tiszamenti községek és városok jajj- gatnak, mert a viz kilépett medréből s még nagyobb pusztítást vitt véghez az áradásával, mint tavaly nyáron, mikor az összes felvidéki patakok és folyók nagyzási hóbortban szenvedtek. Tanúja voltam a tavalyi máramarosi árvíznek. Sőt »in flagranti« értem a vizek özönlését. Julius 13-án este nyolc órakor kellett volna berobogni Máramarosszigetre annak a vonatnak, amelyen Királyháza felől épen Szigetre utaztam. Taracközig szépen eljutott a vonatunk, de ott jelentette a vasúti állomásfőnök, hogy az állomás felett levő hid erősen megrongálódott s igy nem ereszti rajta át vonatunkat. És alig mondta ki ezt a kijelentést, jött a pályaőr és jelentette, hogy a kérdéses hidat teljesen elmosta a rohanó ár. Nem volt mit tenni, vonatunk visszaindult Királyházára. Visszafelé vivő utunkban azonban már rémes látványnak voltunk tanúi. A vasúti töltésig jött fel a zugó ár. Hatalmas
