Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-01-23 / 4. szám

4. szükséges eszközökről mindenki maga tar­tozik gondoskodni. Azok akik a tanfolyamon részt akarnak venni, jelentkezzenek az Ipar­testületnél. Ingyenes ifjúsági előadások az Apolló színházban. Az Apolló színház tulajdonosai értesítették úgy a polgári iskola igazgatóját, mint az elemi iskolák igazgatóit, hogy fel­váltva minden hét vasárnapján 30 ingyen jegyet adnak a szegényebb sorsú növendé­kekének a délutáni előadáshoz. Nemes tettök természetesen óriási örömet keltett a gyer­mekek körében, kik közül a múlt vasánap a polgári iskola 30 tanulója nézte meg az előadást. Az Apolló múlt heti műsorának ki­magasló része volt De Lagardére lovag fia cimü dráma. Egy teljes színdarabot látott a közönség. A képek előtt megjelenő szöveg a legaprólékosabb részét is érthetővé tette a darabbnak. Látványosság tekintetében felül­múlta ezt »Ámor házassága« mithologiai kép. Csütörtökön este Ásta Nielsen és Psylander csodás mimikáját »zsúfolt ház« nézte végig. Párbaj késsel és karóval. Nyirvas- váriból írják: Taliga György és Szilágyi Fe­renc idevaló legények régi idő óta haragban vannak egymással. Tegnapelőtt este találkoz­tak a falu egyik utcáján és egymással köte­kedni kezdtek. Veszekedés közben Szilágyi kést rátott elő, mire Taliga egy karóval úgy vágta halántékon ellenfelét, hogy eszméletlenül zuhant a földre. Szilágyit még tegnap sem sikerült életrekelteni s valószínű, hogy a ka­pott ütésbe belehal. Mi történt egy éve ? Fordulópont a török hadvezetésben, mert Nazim pasa had­ügyminiszter lelövésével az ifjú törökök ke­rülnek uralomra. — Barcsay Domokos »feje­delem« Kolozsvárott meghalt. — A cigány­prímás, Kálmán Imre operettjének bemutatója a Királyszinházban. — Magyarország gyors- korcsolyázó bajnoka Gyurmán Dezső dr. lett. Elitéit késelő legények. A törvényszék január 14-iki tárgyalásán vonták felelősségre azt a három gebei legényt, akik a múlt év november havában Szabó Lajos nevű tár­sukat úgy összeszurkáltak, hogy az sérülé­seibe belehalt. A törvényszék a késelő legé­nyek közül Harsányi Istvánt 3 évi, Móric Károlyt 2 évi, Harsányi Endrét pedig 1 évi börtönre Ítélte. Az Ítélet ellen a vádlottak védője felebbezett. Szálkái szálka. Egyik helybeli iskolá­ban természetrajzi órán történt az alábbi kis história, amely a maga humoros voltával élénk szint vet az élelmiszerek lelkiismeretes (?) kezelésére. A hasznos háziállatokról tanított a tanító. Ki tud még mondani hasznos háziállatot? A tehén — feleli egy szaporabeszédű kis leány. Miért hasznos állat a tehén? Mert tejet ad. Mit csinál édes anyád a tejjel? Lisztet kever bele. Lisztet ? Igen azután eladja a piacon — mint tejfelt. Az „Apolló“ mozgó&zinház műsora. Szombaton, január hó 24-én, este 8 órakor színre kerül: 1. Tritschinopoly, színes ter­mészetes kép. 2. Titi kaucsuk talpai, bohózat. 3. A zsába, francia vígjáték 2 felvonásban. 4. A kurszki orosz ezred gyakorlatai, termé­szetes kép. 5. A bárka titka, dráma. 6. Az örvény, amerikai dráma. — Vasárnap, január hó 25-én, délután 4 és este 8 órai 2 elő­adásban színre kerül: 1. A Bug folyó, szines természetes kép. 2. Titi házasodni akar, bohózat. 3. A kötéltáncosnö, 3 felvonásos dráma. 4. A hü ló, komikus kép. 5. A nad­rág regénye, bohózat. Jegyek minden elő­adásra előre megválthalók Franki Mór Fia cég üzletében. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG Közegészség. A kórházi orvosok sérelmei. Magyarország egykori hírneves publicis­tájának, Fáik Miksának élete utolsó idejében Debrecenben akadt dolga, mely alkalommal régi barátjával és iskolatársával P. dr. orvos­sal találkozott. A két jó barát nagyon meg­örült egymásnak és kedélyesen elbeszélget­tek elmúlt időkről. »Tudod pajtás — mondá Fáik — fur­csa ez a világ nagyon, a diákévekben kitűnő gyomrom volt, de nem volt mit aprítani a tejbe, mostan megfordított a viszony, volna ugyan már mit ennem, de nincs mivel; rosz- szul működnek az emésztőszervek.« Dehát a bpesti kórházi orvosok példája azt is igazolja, hogy nemcsak a diákévekben kell koplalni az embernek, hanem akkor is, amikor a sors jóvoltából olyan positióra tesz szert, amikor hosszas fáradozások és vesző- dések után a fő- és székváros kórházi or­vosa lehet! A fővárosi gazdálkodásban a takarékos­ságot azon akarják kezdeni, hogy a kórházi orvosoktól meg akarják vonni a 4-dik tál ételt. »Difficile est satyram non scribere«; érdemes a dologgal kissé foglalkozni. Amióta Bismark felállította a »socialis olajcseppről« való theoriáját, azóta állam és társadalom széles e világban azon vannak, hogy minde­nütt munkásjóléti intézményeket létesítsenek; jusson a munkás jobb élelmezéshez, egész­ségesebb, embernek és a közegészségügyi követelményeknek megfelelőbb lakásokhoz. Szó sincs róla, a főváros sem maradt el a 20-dik századtól, mert maga is iparkodik ezen szociális követelményeknek eleget tenni; aránylag olcsóbb tisztviselő telepeket, nép­szállókat, hatósági éle’mezési piacokat stb. létesit, Kivételt azonban csupán az orvosok­kal szemben tesz, ők ugyanis az egészség­ügynek képviselői és hirdetői, a hygiénét fáradságos testi munkával és lelkes élőszóval hirdetik, az általános jobb élelmezésért és egészségesebb lakásviszonyokért küzdenek: méltányos dolog tehát, hogy maguk az or­vosok rossz, dohos és sötét lakást kapjanak, ha pedig éhesek, hát türtőztessék a gyomor követelményeit, szóval legyenek csak prédi­kátorok, mint a költő monja: »Fiaim csak énekeljetek«! Ámi a napi főétkezésnek, az ebédnek 4 tál ételét illeti, hát itten is egy kis tévedés van, mert aki a kórházi levesnek nevezett »langyos lögymölt« ösmeri, hát azt a levest »ételfogásnak« nem tartja; marad tehát volta- képen 3 étel és ebből egy fogást le akarnak disputálni! A munkás ember, amikor elhangzott a déli harangszó, leteszi a kalapácsot és a maga eeédjér elfogyasztja csendben és békes­ségben. Németországban még elolvassa a maga újságját, azután egy kis pihenőre is tér. De a szegény fiatal, kórházi orvos, aki testi és szellemi fáradságos munkát végez együttesen, amikor ebédje első falatját lenyeli, sokszor jut abba a helyzetbe, hogy étkezését abba kell hagynia és a beteghez hívják, félre teszik tehát ezt az ebédet és megmelegitve kerül ismét az orvos elé, már pedig megírta valamikor egy nagy iró, hogy az ételnemü épen úgy, mint a barátság, felfrissített álla­potban nem sokat ér! Természetes, hogy azok a jó urak, akik élvezik a földi jókat és eszik a »a vadat, a halat és ami jó falat« —mindezen dolgokról tapasztalattal nem bírnak és keveset érdekli őket a kórházi orvosok 4-ik tál étele. 1914. január 23. Fedezet gyanánt aztán előreráncigálják a külföldet, elsősorban Berlint; nem terjedt ki figyelmem arra is, hogy Berlinben hány tál ételt kapnak a kórházi orvosok, de azt már határozottan állítom, hogy élelmezés és lakás tekintetében a berlini kórházi orvos helyzete hasonlíthatatlanul kedvezőbb a mienknél! Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a berlini kórházi alorvosból évek múltán osz­tályos főorvos is lesz, ottan megvan a fo­kozatos előléptetés épen úgy, mint a katona­ságnál; mig nálunk Budapesten alig fordul elő, vagy legalább is a legnagyobb ritkaság, hogy az alorvosból valaha főorvos legyen.! Az egész élelmezési kérdés azonban csak partialis jellegű és részjelenségét képezi azon sérelmeknek, amelyekről a kórházi or­vosok panaszkodnak, — A rendtartásba fel vannak sorolva a kötelességeik, azonban jo­gokról szó sincs, már pedig kötelességek és jogok szoros nexusban állanak egymással és egyik a másik nélkül igazságosan nem állhat fenn; ez azon pont aztán, ahol sorsuk ha­sonlóvá válik az egész hazai orvosi rendével és igy közös érdeket képez. Amikor tehát a kórházi orvosok sérelmükkel állanak a köz­vélemény elé, ke!!, hogy az egész hazai or­vosi kar figyelme oda terelődjék és jogos küzdelmükben segítségükre siessen. Mert »hodie mihi, eras tibi«, mindig is ez volt a világ sorja. Az egyes orvost hivatása teljesítésében ért jogtalanság és insultus őt magát sérti legjobban és elsősorban, de ez végeredmény­ben kihatással van az egész rendre. Mátészalkán, 1914. január hó. Rosenberg Ignác dr„ körorvos. Közgazdaság. Felhívás a lótenyésztő gazdákhoz. Felhívom mindazon tenyésztőket, kik­nek legalább is négy darab oly saját neve­lésű egyéves méncsikója van, melyek jó vér­beli származásúak, korukhoz képest jól fej­lettek erős csontuak, szabályos testalkatuak s azokat az államnak eladni kívánják, hogy ebbeli szándékukat a helynek, utolsó postá­nak és vármegyének, ahol a csikók állanak, valamint a csikók származásának (apai és anyai ágon), nagyságának, színének és árá­nak pontos megjelölésével a m. kir. földmi- velésiigyi minisztériumhoz benyújtandó egy koronás bélyeggel ellátott Írásbeli nyilatkozat­ban, legkésőbb 1914. évi február hó 1-ig bejelenteni szíveskedjenek. Az ezen határ­időn túl érkező, valamint a fenti bejelentési feltételeknek meg nem felelő bejelentések fi­gyelembe vétetni nem fognak. Budapesten. 1913. évi december hó 2-án. M. kir; föld- mivelésügyi miniszter. Kártérítés a takonykor miatt kiirtott állatokért.A közel jövőben uj szabályozást nyer a takonykor elleni védekezés ügye is és a kiadandó rendelet előmunkálatai a föld- mivelésügyi minisztériumban már folyamat­ban vannak. A tapasztalaitok azt bizonyít­ják, hogy a takonykor miatt kiirtott állatokért nem ad az állam semmi ellenértéket vagy gyanú esetén csak fél kártérítést juttat a ló tulajdonosának. Mivel ez azután azt vonja maga után, hogy az állattulajdonos, lovai kártérítés nélküii kiirtásától félve, eltitkolja a

Next

/
Thumbnails
Contents