Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-01-23 / 4. szám

Mátészalka, 1914. január 23.

4. szám.

I. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN.

A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanitóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

A Pesti Hírlap »Színház és Zene« rovata minap méltatta a »Palais de Danse« „Hogyan lehet 1,000.000 koronát keresni?" cimü, a párisi „Cinema Eclair Comp“ truppjának első előadását.

Boldogok vagytok pestiek, kik — immár — belátjátok, hogy a pénzszerzés gondolatával komolyan nem, legfeljebb mulatságosan, a moziban szabad csak foglalkoznotok. Mi, szegény vidékiek, még naivan, bizony, azon töprengünk, hogy miképp lehetne igenis komolyan, a pénzszerzés problematikussá vált kérdését becsületesen megoldani. Azon töprengünk s nem is ösz- szetett kézzel, hogy mikép találhatnék meg a már-már kétségbeejtő gazdasági váltságból a kivezető utat.

Mi boldogtalan vidékiek, nem jutunk a fővárosi élet aranyesőinek még a morzsáihoz sem, nincs idegen forgalmunk, nincs annyi ezer, meg ezer alkalmunk, hogy minden ember öröme és bánatából percentet élvezhessünk.

Ha valakinek sok a pénze :BudaFőszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND.

Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY.

Irta: ifj. Széli Mihály.

1 pestre megy vásárolni, mulatni, ha valaki beteg: Budapestre megy tanárhoz, szanatóriumba, ha valaki tanulni I akar tudományt, zenét, iparművészeiét: Budapestre megy, ha kézműves, szabó, suszter, varrólány, fodrásznő, vasalónő,

| boldogulni akar, akkor előbb Buda- pestre megy, Budapestre viszi pénzét,

| mert mig nincs a fővárosi sliff és rutinból valami látszatos a kezében, ad- | itt, a vidéken nem kap foglalkozást.

I Egy-egy fodrásznő, vagy vasalónő 2—300 koronát fizet fővárosi meste- I rének, amiért őt 2—3 hétig oktatta,

; nem is beszélve arról, hogy mily hor- i ribilis összeg jár azért, ha egy varrónőt vagy férfiszabót vezetnek be a pesti mesterek a szabászati művészet rejtegeted titkaiba.

És mégis csak a boldog pestiek élnek tovább is, még mi, vidékiek alig- alig vegetálunk.

Mikép lehetne a helyzeten ja vítani?

Ezt a kérdést kellett volna cikkem főcímeként feladnom. De nem j

Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája.

Hirdetési diiak előre fizetendők.

volt szándékom rébuszokat írni olvasóimnak, kik nem érnek rá rejtélyeket fejteni. Nem adhattam e címet azért sem, mert akkor magamnak kellett volna valami korszakalkotó, valami csodás, emberfölötti megoldást ajánlanom. Nem szállt meg a prófétai ihlet, nem jövök messiásként, nem jöttem nyomára a szociális életet megjavító csodaszernek s igy csak sunyin, a fal mellől merek belefogni a nagy kérdés fejtegetésébe.

Kétféle betegség szokta megbántani, megbénítania gazdasági élet aktivitását. Egyik a háború, a másik egy- egy indokolatlanul túlhajtott akció, mely a természet élettani és a természetrajz fiziológiai törvényei alapján is mindig reakciót szült. Most tehát egyszerre mind a két betegség hatása alatt is szenvedünk. A háború és az erős akciók okozta visszahatások miatt. Erős akciók: a földparcellázások tették elsősorban tönkre a hitel- és gazdasági viszonyokat, mert nemcsak a földEgy asszonyhoz.

Kerültelek — tudod — futottam előled S feléd hajtott mégis a végzet.

Akaraterőm megtört és fogva voltam: Csábosán kék szemed megigézett.

Egyszeresük a rabod lettem, az imádód, Megejtett buja asszonyságod S aranyszőke hajad illatától Szenvedélyem tetőpontra hágott!

Hittem vakon ajkad biztató szavában, Figyelve lestem minden mondatodra,

S elnéztelek szótlan olykor órahosszat, Mintha Te volnál a Gioconda.

De fordult a kocka s most már tisztán látok; Lelketlen játék volt minden csupán;

Alnok hitegetés, önző csúnya munka ff . . . — S sirattalak sok hosszú éjszakán . . . .

Hiú tetszelgési vágy s fájó unalom Hajtottak, űztek csupán felém.

Ezekhez a szívnek semmi köze sincsen.

Erre képesnek nem hittelek én l

A feledés fátylát borítom a múltra,

Kérdőre vonni nem foglak soha S halvány ajkam csak azt hajtja egyre,

[folyvást:

Csupán a sors volt hozzám mostoha! , . .

Sz ... a.

Tárca.

Kedves Hidassy!

Látom lelki szememmel nem kis méretű csodálkozását, ahogy megkapja a »Mátészalkai Újság«-ot, (Azt én t. p. küldöm címére) Nem is sejti, hogy benfoglaltatik egy levél nyomtatásban a maga számára. Tehát még senkinek sem jutott eszébe a levélírásnak az a módja: Nekem se eddig. De mint láthatja ez az újság egészen pici gyermekkorát éli s hivatva van nagyra nőni.

Gondoltam tehát fejlődési útjában legyen kísérője ez a levél, amit magának írtam volna úgyis.

Bárhogy is szerettem volna egy más irányú cikkel a többi illusztris munkatársak között debütálni, ez nem sikerült.

Mindennek ez a téli hangulat az oka.

Álmossá és álmossá teszi az agyamat.

Legegyszerűbben és nagyszerűen, sőt legszívesebben átaludnám mackó módjára az egész telet. Mi közöm nekem az egész télhez? Ki nem álhatóm. Hát maga, hogy van vele? Igaz, hogy Pesten, meg Szálkán lenni nagy különbség. Ott maguknál a legcsikorgóbb hidegben vannak a leghangulatosabb,

a legforróbb színházi esték stb. stb.

De látja, ahogy vágyom most Pestre egy színházi est után, — ami annál érthetőbb, hogy most maga is ott van —amilyen éiénk most a vágyam, ép ily arányú a fáradtság a lehangoltság érzése, ami el fog aztán, ha 8—10 nap után odahagyom Pestet. Ha fenn vagyok, szinházból-szinházba járok. Egyedüli szórakozásom. Ami a vidékit ezenkívül Pestről érdekli, azokat már untig ismerem.

Tehát marad csupán a színház. Ha fent vagyok, minden valamire való darabot megnézek. Aránylag ily rövid idő alatt belefáradok a szórakozások egyhangúságába és mindhiába Varsányi, meg Fedák művészete, akik különben eszményképeim, összeszedem a sátorfámat és hazajövök. Vége a színháznak! Tehát újból a színháznál volnék, helyesebben szinház után.

Itt kezdődik a maga nagy bohém élete is. Vájjon el tudnám e magát kisérni gondolatban azokon az útvesztőkön, amit egy éjszakán megjár? Nem. Nem ismerem a járást. Sohase is volt vágyam azt megismerni. Ezzel feleltem arra a kérdésre is, hogy szeretem-e vegy se a maga bohém lelkét?

Tudja Hidassy nem szívesen vállalnék már egy elkésett vihart. Mire volna az jó

\

Meddig tart az Ínség?