Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-07-10 / 28. szám
28. szám. Mátészalka, 1914. julius 10. *v. ‘vf/t, TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS >JA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Fé évre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesz -t felelős szerkesztőnél. Kiadóhivat .ep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. Polgári leányiskola Mátészalkán. rok nem láttak volna napvilágot; de ennek éppen az ellenkezőjéről volt alkalmam meggyőződni. Fokozott kíváncsisággal kutattam tehát, hogy vájjon mi lehet az oka, hogy Mátészalkán a leányoktatás érdekében vajmi kevés — mondhatni semmi sem — történik. A beszerzett információkból értesültem arról, hogy valami privát tanfolyam féle volt ugyan ezideig, de eltekintve attól hogy az rendszertelen lévén, a növendékek egész napi idejét lekötötte, testi és szellemi energiájukat kimerítette; a legfőbb hibája azonban az volt, hogy az oktatási dij és a külön fizetendő vizsgáztatási dij által oly nagy anyagi terhet rótt a szülőkre, hogy csak a jobbmóduaknak adatott meg a szerencse, hogy gyermeküket ide is járathassák. Ezek voltak nagyjában az eddigi állapotok . . .! Nekem azonban sohasem volt szokásom a múlton elmerengeni. Jelen soraimmal még kevésbé az a célom. Csupán körvonalazni óhajtom azokat a módozatokat, melyek által ezeken az álapotokon — szerény véleményem szerint — segíteni lehetne. Községünknek 7000-, a környékkel együtt körülbelül 40.000 — többnyire intelligens — lakosa van: elvitázha- tatlan tény tehát, hogy egy polgári leányiskolának itten létjogosultsága van. Népoktatási törvényeink értelmében ugyanis minden 5000 lakossal biró község köteles polgári iskolát felállítani. — Községünk anyagi helyzete jelen viszonyok mellett nem igen képes nagyobb áldozatokat hozni, mivel a községi pótadó most is elég nagy. Gondoskodnunk kell tehát olyan átmeneti eszközökről, amelyeknek életbeléptetésével ezt az elodázhatatlan ügyet mégis mielőbb nyélbe tudnók ütni. Ilyen gyanánt kínálkozik az a A helybeli polgári fiúiskolában a múlt hónapban záródott le az iskolai év, amidőn szüle és iskolabarát kivétel nélkül értékelte azt a fontos kul- turmissziót, melyet ez az iskola a községben teljesít. I De vájjon nem ejtette-e a község közönségét gondolkodóba az a kérdés, hogy történik-e ennek megfelelőleg a leányoktatás érdekében egyáltalában valami intézkedés? Mert amennyire nem tudunk a nőinem teljes emancipációjának a gondolatával megbarátkozni, még kevésbé szabad megfeledkeznünk azokról a postulatumokról, amelyeket az észszerű leánynevelés parancsoló- lag reánk ró. Meg kell adnunk a leányoknak is azt az alapműveltséget, amelyet későbbi hivatásuk tőlük feltétlenül megkíván. Ha azt tapasztaltam volna, hogy Mátészalka társadalmának nincs érzéke kulturális eszmék iránt, úgy e soözvegyek. Irta: Zöldi Márton. A legjobb barátnők voltak. Mind a kettő, Véghné és Sallayné, egy esztendőben lett özvegy. Fiatalok voltak. Fájdalom, nem any- nyira, hogy minden arcszépitő szert mellőzni merészeltek volna. Néha-néha ki is cseréltek egy-egy bevált crémet, mi a női barátságnak legmegbizhatóbb fémjeizése. Meg kell jegyeznem, hogy Véghné szőke, Sallayné barna szépség volt. A szatirar- cu közjegyzőhelyettes, Kende Dénes azt terjesztette mindenütt, hogy tiz év előtt Sallayné voit szőke és Véghné barna. Lehet, hogy igaz, de nem tartozik a dologra. Mind a két szép özvegynek egyszerre udvarolt dr. Simándy Elek ügyvéd, ki alig két éve, hogy a városban letelepedett. Sy- mándy már nem volt fiatal ember, jó negyvenes lehetett, de botrányos szerelmes természetű. Noha nagyon kiterjedt klientúrája volt, tudott időt keríteni, hogy egy nap átlag öt órát udvarolhasson. Akinek csak lehetett, minden válogatás nélkül. Véghné egy délutáni uzsonnán, mikor Sallayné egyedül volt nála, a következő vallomást tette : — Simándy tegnap este megkérte a kezemet. — Ah! — Igen, itt térdelt. — És te ? — Véghné vállat vont. — Istenem, mit tehettem ? Simándy, ha sok mindentől eltekintünk, egész jó parti. — Tehát igent mondtál 1 — Igen, azt rebegtem. — Gratulálok 1 És azután ? — Megcsókolt ■ . . Mindenáron az ajkamat akarta . . . Nem engedtem . . . azt mondtam: „Ohó“ barátom, erre majd csak a házasság után kerül a sor . . . „Tudod“ okosabb így. Azt hiszem, ha az asszonyok kellően ellentállni tudnának, nemsokára visszatérne a lovagkor összes udvariassági rekviz- tumaival. Nem igaz ? — És hány órakor kérte meg a kezedet ? — kérdezte Sallayné. — Éppen hat órakor 1 — Ez nagyon érdekes — kacagott a barna assszony idegesen. — Miért érdekes ? — kérdezte Véghné megütődve. — Nem tuc'om, de úgy hallottam. Egyébj ként az a fő, hogy menyasszony vagy . . . Pá, édesem, sok szerencsét. Az utón hazamenet két helyen is bere- pesztette fehér esernyőjét, oly kíméletlenül csapott le vele az árok szélén tenyésző virágokra, miközben ezeket mondotta magában : — Az az alávaló disznó, az a semmiházi . . . És hat órakor megkéri a kezét . , . A disznó ! Az én kezemet meg se kérte . . . No várjál, ezt nem viszed el szárazon! Bosszuterveket szőtt azzal a leleményességgel, mely a női pszichét oly értékessé te- szj. Hazaérve elküldte a szobalányát Frank főhadnagyért, ki tiz perc múlva meg is jelent a szép asszonynál és megcsörgetve sarkantyúját, tisztelettel mondotta : — Tessék parancsolni ! Ez a Frank főhadnagy a régi kóbor lovagok minden szeretetreméltó erényét egyesitette magában. Tudott kegyetlen, vérengző lennni, máskor elolvadt az érzékenységtől. Szeretett udvarolni és nem kerülte el a verekedést. Szívesen fizetett pezsgőt, ha volt pénze, viszont nem vetette meg a potyát. Tudott inni és nem kérkedett vele. Voltak diadalai nőknél, de diszkrét maradt, mint a sir. Csúnya volt, de nem visszatetsző.
