Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-06-26 / 26. szám

2.

MÁTÉSZALKA! ÚJSÁG

kalmazzuk bár máskülönben a legtökéletesebb eljárásokat.

Mi eredményezte Németország szinte példátlanul álló gazdasági fellendülését? Minek köszönheti, hogy 15 év allatt kát. holdanként 8 q-ról 12 q-ra emelte birodalmi búzatermés átlagát? Egyedül és kizárólag annak, hogy a gazdálkodás e legelemibb szabályát megösmertette népével. A talaj tökéletesebb megművelése, újabb,jobb gépek alkalmazása, amelyek szintén lényegesen elősegítették Németország és Ausztria gazdasági fejlődését, mind csak ezen alapismeretek megszerzésének és alkalmazásának folyományai. Ha egyszer benne van a földben a termőerő, könnyen vehető rá a gazda egy jobb, egy helyesebb talajmüvelési mód alkalmazására, amig azonban a föld erőtlen, terméketlen, anyagi ereje, de bátorsága sincsen jelentékenyebb összeget igénylő befektetésekre. Ha mégis beszerzi a talajt jobban megmunkáló gépet, vagy eszközt, nem látja annak kellő eredményét, mert a talaj növényi tápláló anyagait az uj gép vagy eszköz nem szaporítja.

Hol lenne ma Magyarország, ha földmivelési kormányuk akkor, amikor állatálományunk megjavítása érdekében a kezdeményező lépéseket megtette, megkezdte volna a nép kioktatását a talaj trágyázásáról is. Hiszen akkoriban — ezelőtt 25—30 évvel — csak a nagyon olcsó bikát vette meg a község elöljárósága, ma pedig elmegy Svájcba is s óriási összegeket hagy ott egy- egy szép és jó tenyészbikáért. Beveszi a mi népünk a józan oktatást, hiszen világosan bizonyítja állattenyésztésünk igazán szép fejlődése. Annál nagyobb hibája volt a múltban földmivelési

kormányainknak hogy a sikeres gazdálkodás e legelső szabályát »csak sok és jó trágya után lehet nagy termés« nem verte bele minden gazda fejébe, nem bizonyította be neki kézzel fog- hatólag is. Még ma is keveset tesz ebben az irányban, mert vidéki vándor tanítói oktatják ugyan a népet méhészetre, tyukászatra és sok egyébb — szó sincs rólla, igen hasznos dolgokra — de arra, hogy a növénynek enni kel adni, hogy és miként kell eledeleit gyökereihez juttatni, arról bizonyvajmi keveset beszélnek, ezt kellene elmondani minden előadónak első Ízben s csak aztán — ha még jut idő —kellene beszélni tyúkról, méhről, meg nem bánom akár táskáról is. De addig, amig a magyar gazda nincs arról szentül meggyőződve, hogy a nagytermést nem egyedül az Isten adja, hogy ahhoz elsősorban neki kell hozzájárulni a növény bőséges táplálásával, addig Ausztria mindég mértföldes léptekkel fog előttünk haladni a gazdaság terén is.

Ha ugyanolyan arányban emelkedett volna termés átlagunk, mint az osztrákoké, akiknek kát. holdankénti átlaga 1895-ben még a mienk mögött volt; ma kb. 120 millió métermázsa terményünk vojna a kalászosokból, ami közel 500 millió koronával képviselne nagyobb értéket, mint jelenlegi termésünk. Mindezt meg kell tennünk, hogy ezt elérhessük, legkönnyebben pedig úgy érhetjük el, ha a műtrágyák használatának elterjedését minden utón -módon elősegitjük.

Különösen szükséges a műtrágya használata a folyómenti vidékeken, hol az istálló trágya után a kalászos termés buja növésű és összerogyik, itt a

rajta, majd boszankodnak az emberek és végre maguk is úgy beszélnek. Legyen itt mutatóba egy ilyen pesti párbeszéd.

— Nagyszerű, auf mein Munesz mondom, ma itt nem áll meg a villanyos. Ez már beszédrész.

— Légy te csak nyugaton, még meg fog ma állani.

— Szépen fog megállani!

— Nüná, mért ne állana meg?

Ma, aki eredeti akar maradni, nem cigarettára gyújt rá, hanem „szüzsárettre“, ma nem zsebpénzről, hanem dohányról beszélnek a »jó palik,« akik ilyen pepiták, ilyen libák, ilyen vasak. Mert »direkt« ötletesek akarnak lenni.

Nem csoda aztán, ha az ilyen beszédmodor átragad a vidékre is és még a közönségesebb emberek, mondjuk az iparosok is úgy akarják magokat kifejezni, hogy többnek látszassanak, mint amik.

Ezért aztán cipész és csizmadia ma ma már nincs, hanem lábbeli készítő, órásmester alig van, hanem müórás, miiasztalos, mübutor kereskedő. Szabómester sincs már a cégtáblákon, hanem »Angol divatáru, polgári és papi ruhák szabó üzlete és posztóraktára.« A táncmester meg igy hirdeti magát, hogy „Keszler Tóni tánc- és illemtanár.“ Iparosaink ékes betűkkel hirdetik, hogy „javítások olcsón vállaltatnak és pontosan eszközöltetnek.“ És ne legyünk meglepetve, ha tesz aztán »műpék,« »műhentes,« »műkofa,« és a drótostót helyett »műsodronyos szláv.«

A pincér is nagy nyelvmester. Mikor belépsz a vendéglőbe „krrrmsan“ fogad és ha elfogyasztottál 2 pohár sört, igy kiáltják a „főurnak,“ „kettő pohár sör!“

Borzasztó a kereskedők üzleti levelezése. Ez jóformán a németnek egyenes kópiája. »Elválaszolólagjf. hó 1-én kelt becsesére« kezdetű levelét igy végzi nagy része: «jegyzek tisztelettel.«

Az idegen szavak használata igen gyakran mosolyra készteti az embert. Kivált ha azt halljuk, hogy a dzsentrit összetévesztik a dzsentlménnel, a konzult, a konzollal, a fungálást, a fumigállással, az aromát, a reumával, a konservatóriumot, a szanatóriummal. Nagyon műveltnek látszani akaró emberektől pedig olyan émelygő hallani, hogy az idegen orszégbeli szavakat egy másik ország kiejtése szerint erőlködnek kimondani.

; Például sokan a görög eredetű energiát,

I franciásan enerzsiának mondják, a latin cen1914. junius 26.

! szálak erejét, a buzaszem fejlettségét ' segíti elő.

Ha földmivelési kormányunk ilyen irányú működése mellett minden inte- ligens gazda is meg volna győződve arról, hogy a sikeres mezőgazdálkodás kiinduló pontja a növények helyes és ; bőséges táplálása s e kiinduló, sarkalatos szabály terjesztésére és általánosítására mindenki megtenné azt, amit megtenni módjában van, akkor Ausztria mező- gazdasága nem sokáig haladna mértföldes léptekkel előttünk.

A mátészalkai áll. polgári fiúiskola évzáró ünnepélye.

A mátészalkai állami polgári fiúiskola 18-án délután tartotta meg záróünnepségét a nagyközönség érdeklődése mellett.

A szépen sikerült ünnepély műsora a következő volt: 1. Hymnus. Énekelte az ifj. énekkar. 2. „Ima.“ Elmondotta Pausz Béla. III.

o. t. 3. „Ima“ (a »Bűvös vadász«-ból.) Énekelte az ifj. énekkar, 4. »Munka.« (Ábrányi Emil.) Szavalta Jakab Gyula III. o. t. 5. Dalegyveleg. Énekelte az ifj. énekkar. 6. „A keserűi pap.“ Előadta Fogarassy Dezső IV. o.t.

7. Kuruc dalok, énekelte az ifj. énekkar. 8. „Rákóczi Ferenc hazatér.“ Szavalta Paszternák Kálmán IV. o. t. 9. Magyar dalok. Énekelte az ifj. énekkar. 10. Jutalmak kiosztása. 11. Búcsú az iskolától. Kerekes Béla IV. o. t. 12. Vizsgái dal. Énekelte az ifj.. énekkar. 13. Igazgató záróbeszéde. 14. Szózat. Énekelte az ifj. énekkar.

Az ünnepség sikeréhez hozzájárult az ifj. énekkar szép énekszámaival, továbbá a tanulók szavalatai, illetőleg előadásai, melyek jóllehet még a növendékek szárnypróbálgatásai, de tagadhatatlan, hogy azokban máris felismerhető a helyés vezetés eredménye, a- melyet a növendékek önállósága és biztos fellépése bizonyít legszebben.

Ezen szép szavalási és előadási készséghez kétségtelenül hozzájárult az is hogy a múlt évben az intézet keretében meealatimétert, szantiméternek, a görög automobilt, otomobilnak.

Aki csak egy cseppet rágondol arra, amit mond, az sohasem fogja a repülőgépet éroplánnak mondani, mert az tudni fogja, hogy az aeroplán, mert itt az a és e nem olvasandó össze. És a művelten beszélő ember nem a Rojálba hanem a Roájálba száll meg.

Még a törvény várótermeiben, a hivatalokban használatos, úgynevezett hivatalos nyelvről is essék néhány szó. No hát itt az értelem rendesen elvész a rengeteg tátik, tetik, andó, endö özönben. Tele van az e- gész „kiadmány“ aki, amely, mi, hogy, miért, miszerint kötőszavakkal. A gyűlések kezdetéről már olvastam, hogy reggel 9 órakor „megtartatni fog,“ a telekkönyvi végzés mellé pedig »az ügyre vonatkozó iratok betekintésül mellékeltetnek.«

A női becsületet a törvény védi. Aki egy akácfát kivág az ut mellett azt megbüntetik. Aki lépfenében elpusztult marháját elmulasztja bejelenteni, megbírságolják. De aki a mi magyar nyelvünket rontja, azt esetleg az irodalom művelése körül szerzett érdemei eiismeréreül kitüntetetik.

t