Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-05-22 / 20. szám (21. szám)
1914. május 22. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 3. Rendkívüli vármegyei közgyűlés volt f. hó 14-én. Szokatlan csekély érdeklődés nyilvánult meg és kisérte a máskor oly népes megyegyülést. Nem volt választás, ezért maradtak otthon a bizottsági tagok. A rendkívüli közgyűlés tárgysorozatán szerepelt a választókörök megállapítása is, melyet a gyűlés az eléje terjesztett javaslat szerint fogadott el. E szerint a nagykárolyi választókerület: 4575, a mátészalkai 4146, a csenged 3931, a fehérgyarmati 3981, az erdődi 4152, a nagybányai 2950, a szinérváraltai kör 4082 választóval állapíttatott meg. Az összeállítás szerint Szatmárvármegyének 32,379 választója van. A köponti választmányban beválasztottak : Dr. Adler Adolf, dr. Antal István, Berey József, Berger Ármin, Boér Endre, dr. Böszörményi Emil, Debreceny István, Doma- hidy István, dr. Falussy Árpád, Hahn János, Helmeicy József, dr. Jékei Lásló, Jármy Andor, Jármy Béla, Jurcsek Béla, Jékey Zsigmond, Kende Zsigmond, Komorócy Jenő, dr. Kovács Dezső, Luby Béla, Mánn Lajos, Mándy Géza, Madarassy Gyula, Makray Mihály, Madarassy Dezső, Nagy Béla, Papolcy Béla, Róth Károly, dr. Sternherg Géza, Stoll Béla, N. Szabó Antal, dr. Vass Gyula, Szentiványi Gyula, Vetzák Ede. Több tárgy elintézése után már délben véget ért a közgyűlés. Itt közöljük, hogy a mátészalkai választó- kerület a következő választáson 5 szavazókörre lesz felosztva a következő beosztással: Mátészalka szavazókor szavazóval 1028 vitkai » ■ 767 kocsordi » 840 nyircsaholyi » 800 gebei » 711 összesen 4146 gk Friedman Testvérek úri és női divatáruházában. HÍREK Mire való volna a patronage és a gyermeknap ? A gyermek-leány bűne. Nyíri Szabó Sándor helybeli napszámos: özvegy ember, ki évek óta egyedül lakik árván maradt kis leányával, a most 8 éves Erzsivel. Ny. Szabó nevelte fel nagynehezen a kis leányt, igyekezett pótolni az anyát, dehát egy szegény napszámos ember egész nap nincs otthol, csak este megy haza a munkából s a kis Erzsi mellett nem lehetett tartan' »északnémet« nevelőnöt. Abból a 80 krajcár napszámból bizony ez nem igen futja. Utóbbi időben a helyzet még rosszabodott, mert — mint rendesen történni szokott — Nyiri Szabó az ivásra adta magát. Asszony nem lévén a háznál, meleg ételt Szabó csak akkor ehetett, ha ő maga főzte meg s igy köny- nyebbnekés gazdaságosabbnak találta az ivást, mely kábít is és a meleg étel érzetét kelti az állandó szalonna evéstől elfásult gyomorban igy aztán esténként rendesen pénz nélkül, részegen került haza s a kis Erzsi éhezett. Ily előzmények után f. hó 19-én d. e. elküldte az apja a kis Erzsit D. Szabó Ferenc henteshez szalonnáért. A hentes boltban nem volt senki, a tulajdonos éppen kin volt az udvaron. Erzsi egyenesen, ösztönszerülega nyitva hagyott pénzes fiókhoz ment s az ott talált 996 koronát magához véve, hazafutott. A hentes feljelentésére a csendőrség még aznap letartóztatta a napszámost és züllésnek induló 8 éves kis leányát. * Eszembe jutnak a hangos jelszavak, a szép frázisok: »Az elhagyott gyermek a társadalom bűne!« »Az elzüllött gyermek a társadalom veszedelme!« »Minden fillér egyegy gyermekélet!!« Hát kérem szeretettel, hány ezer meg ezer fillér kerül fel innen Mátészalkáról a különböző patronage-ok és a gyermekvédő liga kasszájába. Azért az ezer meg ezer fillérekért , képét, az alakjába lelkét, mely olyan, mint az egzótikus rózsák illata, mint a távoli liliom szirma, — mielőtt megérinthetnénk, tova száll. Még nem volt nő, akit úgy szerettem volna, mint magát, még nem élt lány a földön, aki oly szép lett volna, mint maga. Akár évekig el tudnék sétálni igy az oldalán, virágos fiiben, mert azt hiszem, nem is közönséges lény, hanem egy idetévedt erdei isten- asszony. Ilyen és ehez hasonló osztobaságot fecsegett össze a gavallér. Rut hangja, amely máskor kellemetlen és rikácsoló volt, mint a megtépázott kakasoké, most kellemes volt s majdnem meleg, mint a cselló éneke. A báró- kisasszony kifehéredett arccal, láztól pirosra festett ajakkal hallgatta. Még sohasem mondottak neki ilyen s.épeket. Némán összekulcsolt kézzel lépkedett Potocki oldalán, mint egy szentkép, egy középkori imádságos könyvből kitépve. A bókok és a mámoros szavak özönében megnőtt és kiszépült egy pillanatra. — Én is szeretem magát Potocki — vigasztalta elcsukló hangon a lovagot. — Ha megkérném a kezét, eljönne-e hozzám Natália? A bárólány szeme tágra meredt, mint a liüom. — Igen — susogta szemlesütve — de félek, hogy a szüleim akadályokat támasztanának. Azt mondják, hogy maga szegény. — Akkor megszöktetem. — Megszöktet ? A bárólány fölkacagott. Erűt vett rajta a vad, vésztjósló nevetés, ami már annyi gavallérjának a szivét megdermesz- tette. Fuldokolva vetette magát egy fehérre festett padra. Percekig nem tért magához. — Megszöktet ? Milyen nagyszerű lesz! Meg fognak ijedni idehaza. Hihihi. A lengyel derinedten állott meg egy pillanatra. Most már megértette mért maradt pártában a bárólány. De edzett idegzetű ember volt. Hamar fölocsudott és magához tért. — Milyen jól áll magának ez a kalap, (most már a toalettről kezdett beszélni) — mondotta Natáliának fehér kócsaggal díszített ékességére célozva. S ez a tíi benne milyen finom és Ízléses. Mint Erosz nyila! Megsebezte a szivemet. — Mint EroSz nyila, — ismételte a lány babonásan, amint udvarlója oldalán a kísérteties jegenyesorban elhaladt. * A lengyel beváltotta a szavát. Éjszakának idején megszöktette a kerényi bárókisasszonyt, miután az apa főúri gőggel kiszeretnők már csak egy pár itteni elhagyott gyermeknek a megmentését is látni! A községi szegényügyet jól ismerő elöljáróságnak volna kötelessége időnként az illetékes körök figyelmét az ily esetekre fölhívni, mielőtt még a bűn bekövetkeznék. A patronage-ok és a gyermekvédő liga kötelessége volna aztán az ily gyérmekeket a veszedelmes környezetből kiragadni és megmenteni a társadalom számára. Ez volna a patronage célja és erre valók volnának az itteni gyermeknapok! —es. A ravasz kivándorlási ügynökök. „A tüzokádó hegytől — a buvárhajóig“. A szatmári kir. törvényszéknek dr. Né- methy József elnöklete alatt Ítélkező tanácsa elé egy agyafúrt szélhámos került, aki egy másik, hasonlóan minden hájjal megkent emberrel szövetkezve, egy sereg szatmármegyei lakost csapott be azzal a mesével, hogy útlevél nélkül kiviszi őket Amerikába. A két szélhámos Papos, Parasznya, Pusztadobos, Jármi stb. községekből több száz embert toborzott össze azzal az Ígérettel, hogy 100—150 korona kialkudott bérért különböző kerülő utakon kiszállítja őket az újvilágba. Az útirányt a szélhámosok a következőképpen állapították ineg: Nagykárolyból Szegedig vasúton, onnan a tüzokádó hegy alatt a Száván buvárhajóval Velence, innen aztán Amerika. Amint látható, a fantasztikus útirány csak arra való volt, hogy a szerencsétlen falusi embereket elbolonditsák és az előre lefizetett bérrel elillanjanak. A két csaló ügyét külön-kölön tárgyalta a szatmári kir. törvény. Az egyik szélhámost: Dombi Imre paposi lakost már elitélte a törvényszék egy és fél évi börtönre, a május 15-iki tárgyaláson igy csak a másik vádlott: Hűli János paposi lakos ügye szerepelt. A lefolytatott eljárás után a kir. törvényszék Hűli Jánost 8 havi börtönre Ítélte. Az ítélet jogerős. kosarazta. Harmadnapra már a Bécs felé száguldó gyorsvonaton ültek s onnan szélgyorsasággal futottak tovább Báden-Báden felé. Pénzük volt bőven. A bárólány ékszereit már Bécsben elzálogosították s innen irta meg a lány apjának is, hogy ha nem egyezik bele a házasságba, akkor elemészti magát. Natália szive repesett a boldogságtól. Kiszépült és visszafiatalodott szinte az előlegezett mézeshétben. De egy nap olyan felfedezésre jutott, amitől minden álma egy pillanat alatt romba dőlt. Pénteki napon történt, holdvilágos este, mig a térzene játszott a távoli eszplanádon, Potocki elaludt szivarozás közben a pamla- gon. A nő odakuporodott melléje s néhány pillanatig gyönyörködött az alvó lovag szépségében, aztán, — hja az örök asszonyi kíváncsiság, — kotorászni kezdett gavallérjának a kabátjában. Vesztére tette. Egy távirat blankettát talált, mit a lovag a zsebében felejtett s ebből Natália megtudta a szörnyű valót, hogy ő egy rut, szegény, kifosztott és megcsalt teremtés. A távirat igy hangzott: Lilie di Mars kisasszonynak. Bocsáss meg, ha a lapokból értesülni fogsz a botrányról. Hidd el, csak a pénzéért szöktettem el,
