Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-05-22 / 20. szám (21. szám)
2. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. május 22. lennünk? Nem fel kellene-e használni minden időnket arra, hogy ezt az országot — melyet őseink fáradtsággal, vérrel megszereztek — megtartsuk- Magyarországot még egyszer meg kell hóditani, ez a nehéz munka reánk vár tanítókra. Meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy érintkezzünk a néppel, világosítsuk idejében fel, nehogy késő legyen, mert ha nem, Széchenyi ezen mondása »Magyarország nem volt, hanem lesz, igy valósul meg« »Magyar- ország volt«. Magyar tanítók! Szeretett testvéreim ! Ha mégis akadna egy-kettő közietek, ki magában igy sóhajt fel »megint újabb terhet sóznak a nyakunkba, pedig még iskolai munkánk sincs megfizetve« vigasztaljátok magatokat azzal, hogy a hazáért tenni valamit — mikor a haza csakugyan veszélyben van — a legnagyobb, legszentebb és legelső kötelességetek. Eljön talán az idő, mikor a magyar tanító munkáját e hazában mindenki elismeri, akkor nem olvasunk olyan szomorú dolgokat, mint aminőket a jövő évi költségvetések adatainál találunk. P. o. 8.524 állami tanító évi fizetése 7,561.341 K. a közös hadseregbeli altisztek jutalomdija 15,629.400 K., vagyis a közös hadseregből: altisztek évi jutalomdija 8,068.069 k-val több, mint a 8.524 államitanitó évi fizetése. Papi kárpótlékra évenkint 3,690.269 K.; papok fizetése és egyházak segélyezésére ad az állam évenkint 19,523.386 ko- koronát. (Megjegyezni kívánom, hogy a papok 5, 10, 15 év után kapnak kárpótlékot, a tanítók csak az 1893. előtt eltöltött 15 évre.) Analfabéta-tanfolyamokra 50.000 K., állami lótenyésztésre 10,000.000 K.-át, gazdasági népiskolákra 800.000 koronát (pedig Magyarország földmivelő állam). Határrendőrség, csendőrség és a budapesti rendőrség évenkint 32,455.363 ! K., a csendőrlengénységi ruhapénz és { csizmakoptatási átalánya évenként 1,240.000 K. E számokat tovább nem folytatom, csak a magyar tanítót buzdítom és lelkesítem, hogy végezze tovább is híven, pontosan és lelkiismeretesen kötelességeit. A közoktátási költségvetés tárgyalása alkalmával egy képviselő igy szólt: »Minthogy az elemi iskola a nemzet legnsgyobb rétegének egyetlen iskolája s minden rétegnek a magasabb iskolákra előkészítő intezete: nagyon természetes, hogy ennek nagy fontosságot kell tulajdonítani, ezt kell mindenütt először állítani s mindaddig, mig ez kellő számmal nincs az állampénztárt más iskolák felállítására nem volna szabad igénybe venni«. Ezzel a mai gyűlést megnyitom. Készül a tennis-pálya. Az oly nehezen vajúdó, sok kellemet- J len incidensen és jellemző epizódon átment tennis ügy végre dűlőre jutott. A gordiusi csomót, a Balássy Miklósné és Berger Tercsiké ügyessége, bátorsága és a fáradságos házalástól vissza nem riadó vállalkozási készsége vágta ketté. Egy bájosan kedves női tekintet, egy pár édesen csengő szó s a 20 K.-ás bankók varázslatos módon, szinte maguktól másztak kifelé az ifjú urak zsebeiből. Hja kérem a nőkkel ezen a téren nem tudjuk felvenni a versenyt! Ott, ahol akár jótékonysági, akár kulturális célra meg kell nyerni (avagy főzni) a tömegeket, ha aláírásokat vagy nemesebb intenciókkal parázs pénzt kell gyüj- j teni: ott a nőkni k hatalmasfölénye van, ott a gyöngéd női kezek csodákat tudnak művelni. Kirivóbb, találóbb példa erre nem kell már [ enné! a most annyira aktuális tennis ügynél E lap vetette fel a tavasz elején az eszmét és csinált mellette csaknem hétről-hétre lelkes propagandát. Majd dr. Bartos Mihály vette át amunkátés több-kevesebb tapintattal »dolgozott«, illetve szaladgált, kért, könyörgött, egy-egy aláírásért. Egyik 2 heti gondolko- zási időt kért, másik nem lesz itthol a nyáron — mondá. A 3-:knak árt a tennisezés, a 4-ik meg már »angazsirozva« volt az udvari pályán, az 5-ik pedig azt mondotta, hogy előbb meglátja, kik lesznek aláírva. (Hátha túlságosan magasvagy pláne alacsony lesz a társaság nívója!! gondolá, de nem mondotta szája.) A 6-ik va'ósággal kerülte a gyűjtőt és futott előle, mint veszélyes embertől, a 7-ik pedig az aláírási iv átnyujtásának helyét és idejét incriminálta és az iv csaknem teljesen üresen maradt. Mint látható annyi volt a bevallott és be nem vallott ok, kifogás és oly nagy a leleményesség a megtagadások »ak- ceptabilis« kifundálásában, hogy ?zt felsorolni is lehetetlen. Nem is szólva arról, hogy többen a 20 K. tagdijat is nagyon sokalták a mai nehéz gazdasági viszonyok között. A kedves hölgyek kezében mind e rideg kifogások, merev ellenvetések eltűntek, elsimultak és átalakultak egy illedelmes bókká s egy oly» comme il faut« meghajlással fűszerezett granciozus mozdulattá, melyiyel a nagystílű világfi vagy ismert gavallér a belső tárcája után szokott nyúlni. Szóval a legnagyobb siker jegyében indult meg a mozgalom, mely örvendetes erkölcsi és anyagi eredménnyel végződött. Több, mint 500 korona gyűlt össze rövid pár nap alatt és az előkészítő bizottság (Balássy Miklós, dr. Bartos Mihály és Földes Jenő) már meg is hozatta a szükséges felszereléseket: racket-eket, labdákat s a mozi kertjében kibérelt telepen is serényen folynak a földmunkák. A talaj előkészítése, planirozása, alapozása kissé fáradságos munka lesz ugyan, de reméljük, hogy a hó végére elkészül a pálya és a jövő hónapban már megkezdődhet a testet-lelket felüditő játék, az oly nagy tért hódított tennisezés szép sportja. Mint halljuk többek óhajára Almer Béla, társadalmunk ez agilis tagja a tennis pálya mellett modern teke pályát építtet, hol a tennis partie-ból kimaradtak elszórakozhatnak, mig a pálya ismét szabaddá válik. —es. ceghez adom Natáliát, .kisebb ember ne is jöjjön háztüznézőbe a portánkra. De a várva-várt herceg nem jött, ellenben egy Potocki Tasziló nevű elzüllött lengyel gavallér vetődött a faluba. A lovag nem volt már szép ember, kissé megtépázták a sasok, valamikor urfi korában, mint hadnagy szolgált egy felvidéki ulánus-ezredben, de adósságokba verte magát, menesztették, sok évekig a barátai és ismerősei nyakán lógott, de ebbe is beleunt, fölcsapott ügynöknek s most is holmi cséplőgépekkel házalni vetődött el Kerénybe. A báróék vendége lett, akik, mint falun élő módos emberek általában, szívesen látták az átutazó idegent. Estebédnél szembekerült Natália bárónővel, aki epekedő pillantásokat vetett a vedlett gavallérra. — Milyen szép szeme van ennek a férfinak, — gondolta magában ábrándosán s meg nem állhatta, hogy pezsgőbontás után, parányi ezüstös cipellőjével gyengéden meg ne érintse a jövevény kivágott lakktopánját. A lovagot ábrándozásra indította a bárókisasszony félre nem érthető viselkedése. — Rut — s talán ostoba is a kicsike — tűnődött magában elborultam De nem baj. Három'millió a hozománya s ez k:engeszteli az isteneket. Éjszaka sokáig nem tudott elaludni. Láz gyötörte. Álomtalar.ul forgolódott az ágyában. A bárólány énekét hallgatta, aki kibontott hajjal ült a virággal övezett erkélyen és késő éjfélig epesztette magát a sápadtan fehérlő éjszakában. — Ha elvenném, tűnődött magában a gavallér — gazdagabb lennék egy csapásra, mint ősöm, ama hires Potocki Szaniszló, aki ezüstből kovácsolt szánon állított be egy éjjel a lengyel királyné udvarába. A lovag nem volt független ember. Volt szeretője is, egy Lilien di Mars nevű nevezetes angol táncosnő, aki beléje bolondult s a gavallér kedvéért otthagyta a színpadot is. A nő féltékeny volt rá, mint egy kiéhezett királytigris, együtt éltek, szegényes kis pesti fészekben s ha már nagyon megszorultak pénzben, akkor indult el a lovag holmi vidéki rablókalandra. S ő is szerette a lányt, nem is kívánta elhagyni, most sem, de nem látott nehézséget abban, hogy szeretője és felesége lehessen egyszerre. A bárólány pénzén elvégre, szépen elélhetnek mind a hárman. — Ha a pokol egész hadával is kellene szembeszállanom — mormogta magában, elszántan, — mégis feleségül veszem Fodor Natáliát. Másnap este már együtt bolyongtak a kastély parkjában, a nagy, széles kivilágított platánok alatt. A bárókisasszony uj ruhában volt, amit délben küldött el külön futárral a bécsi szabó : futózöld selyemruha, habkönnyű csipkékkel a nyak körül s az ujjas igéző ezüsthálóval elborítva, kézimunka diszitéssel. Fején nagy selyembélésü fehér kalap, szalag- diszszel és hószinü kócsaggal. S most frissnek, szépnek és kívánatosnak érezte magát uj kosztümjében s boldogan sétált frissen fogott gavallérjával a kígyózó fehér ösványen. Junius elején volt ez, tündérszép nyárelőben s a még virágzó fák között, fehér piherojtok szállingóztak körbe a szelíden sóhajtozó szélben. A lengyel nem volt korlátolt elméjű ember. Sok regényt elolvasott már s ulánustiszt korának unalmas éveiben, elég alkalma volt tanórákat vennie a széptevés bonyolult és nemes művészetében. Most sokat és nagy lelkesedéssel beszélt és himes szavai színes pillangóként nyaldosták és repdesték körül a bárólány sovány és igénytelen alakját. — Én nem tudom, mi van velem, — szavalta ünnepélyesen a lovag. Csillagszemének bűvös nézése megbabonázta a telkemet egészen. Szeretném fölinni, magamba szívni a
