Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-05-15 / 19. szám
1914. május 15. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 3. fagy a nehány rügyből erős vámot szed, mert ezek a fakadással is jobban sietnek s a termés nagyrésze igy elveszett. Egészen másként áll a dolog, ha a tőkéből és rövid cserekből előtört éves vesszőket a talaj felett 30— 40 cm. magasságban elvágjuk. (Szál- vesszős művelésnél egy gondosan megvizsgált jó vesszőt egész hosszában meghagyni és a karóhoz kötni). Minden csaphoz 2—6 rügyet és ezekben van módunk válogatni. A legjobb helyen álló csapot 2—4 látható termőhajtásra metszve meghagyjuk, a feleslegeseket eltávolitjuk. Így a leggyakrabban előforduló április végi fagyok sohasem fognak annyi kárt okozni, mert a fa- kadás is késik s a sok rügyből több marad meg. Sokaktól hallottam azon aggodalmat kifejezni, hogy ezen metszési mód megnyuzza a tőkét. Megnyugtathatom őket s mindenkit, hogy tapasztalataim szerint, ha észszerű trágyázással visszaadjuk a tőkének a szükséges táplálékot, ez a nyuzás számba se jöhet. De ez a tőke különben sem tart örökké; miért legyünk mi a megnyuzoítak? Ezek volnának azon teendők, melyeket fagykár enyhítésére, mint prae- ventiv intézkedéseket, sorompóba állítani lehet. Most pedig szóljunk valamihez post festa. A napokban a Sóstó-telepen voltam egy állítólagos universális rovarpusztitó szer kipróbálását megtekinteni. Az összegyűltek között szóba került azon kérdés, hogy mi most már a teendő? Le kell-e metszeni az elfogyott szálvesszőket és csapokat, vagy várni, hogy újra kifakadjanak. Általiban perhorreskálták azon kijelentésemet, hogy a teljesen elfagyott csapokat és Leültették maguk közé, — ö francia pezsgőt rendelt, egyszerre tucatszámra, — s engedte ünnepeltetni magát a behódolt fekete hadaktól, akik csillogó szemmel bámultak fel rá, mintha valami földreszáliott istent üdvözölnének. Hajnalra már mámoros lett egészen. A pezsgő a fejébe szállott. — Nincs nagyobb művész nálam a világon, jelentette ki önérzetesen. De az ajtó felől, a kávéház másik szélén, ahol kivert és lenézett cigányok ültek, felállott most egy sovány, beesett állu ifjú. Senki sem ismerte. Messze földről jöhetett. Félretaposott cipője poros volt az úttól. Nem szólt semmit, az állához támasztotta a hegedűjét és játszani kezdett valami furcsa és szomorú mezei nótát, — mit még soha senki nem hallott. Talán ebben a pillanatban fogant meg a dal a füstöskápü fiú lelkében. Egy pillanatra halálos csend támadt. De azután lehurrogták. — Elhallgatsz te szemérmetlen! Nem látod, ki ül itt köztünk! Csend támadt. A fiú visszakuporodott a helyére, csak loppal pislantott fel különös szálvesszőket el kell távolítani, mert többek szerint ezek újonnan ki fognak hajtani, sőt termést is hoznak. Engem ilyen vérmes reményekre nem lehet kapacitálni, mert megengedem, hogy egyik-másik mellék rügy még kihajthat, talán egy pár billeng egresre is van kilátás, de ez okból még nem szabad ily erős visszaesés után a tőkét elnyomoritani. A fődolog most a tőkét ismét felépíteni, normális állapotba hozni, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a tőkefejből, esetleg a meghagyott csapok bázisából nyerhetünk minél erőteljesebb uj hajtásokat. Olyan zöld haj- ; tások, melyek egészségesek, vagy csak felső fülük fagyott le, amúgy is meghagyatnak, de az olyan csapokat, melyek zöld hajtásai egészen a szem aljáig meg vannak bámulva, sőt ezen bámulás a fás rész haja alá is kiterjed, kár a tőkén hagyni, sőt még nagyobb kár az olyan csapokat és szálvesszőket, melyek mellékszemekből üres hajtásokat hoznak, mert késleltetik az alsó részek fakadását. Erre nézve különben felvilágosítást fognak nyújtani a most szerzendö tapasztalatok s ezért nem akarok praeiudiciumot gyakorolni, bár a növénybiológia adataira alapoztam fenti véleményemet. De hát uramisten, hagyjunk békét a tudománynak, nem népszerű dolog s ha egyszer csődöt vall, a követője örökre arról koldul. Uj!! Mély és fodrász üzlet Uj!! Értesítem a n. é. közönséget, hogy a Kossuth- utcán a Mándi-féle üzlethelyiségben egy a mai kornak teljesen megfelelő modernül berendezett borbély és fodrász üzletet nyitottam. A n. é. közönség szives pártfogását kérve vagyok tisztelettel IViiiiiier János 3 —5 borbély és fodrász. szemével, amely vészjóslóan lobogott, mint egy fekete mécses lángja. De a hercegnő urának elment a kedve a további mulatozástól. — Hazamegyek, — mondotta szomorúan. Ez a nevetséges, szánalmas fin nagyobb művész, mint ő, — tudta, megérezte. Ez az igazi király, ő pedig csak a szolgáló cselédje lehetne. S ezt itt már tudja mindenki, — látta a mtiértő, füstbemerült ábrázatokról. Csakhogy éppen a szemébe nem vágják. S ő meg a művészet királya lehet az egész világon, csak a Salétrom-kávéházba nem lesz az igazi nagyság. Most már tudta. Milyen szomorú! A földhöz vágta volna hires hegedűjét, — hogy ezer darabra menne szét, — ha nem került volna százezer frankba. Ha venni vagy eladni akar valamit, úgy hirdessen a „Mátészalkai Ujság“-ban mely biztos ered- írsénynyel jár. '. A sorozásról. Az eléggé későn kezdődő ez évi fősorozásra meglehetős gyenge emberanyag lett behijva, amennyiben az állásköteleseknek aránylag csak egy kis százaléka vált be katonának. Pedig a hadsereg létszámemeléséből sokkal »kiadósabb«, szigorúbb sorozásra számítottunk. Ezen körülményből egyrészt az általános jólét hanyatlására másrészt pedig arra lehet következtetni, hogy bőséges emberanyaggal rendelkezünk s igy volt miben válogatni »dúskálni« az assentáló uraknak. Nemugy, mint Franciaországban, hol a kötelező létszám betarthatása végett kénytelenek nemcsak a csenevész penészvirágokat, hanem még talán a bénákat is besorozni. Nem illik rá tehát járásunkra az a régi nóta, hogy »maradt itthon kettő-három nyomorult«, mert a visszamaradottak még elég ép kézláb legények ahoz, hogy a falusi szépségek sziveit megdobogtassák . . . Meglehetős élénk volt városunk a sorozások alatt különösen a főutcán uralkodott Szokatlan élénkség, de érezhető forgalmat: üzleti forgalmat nem csináltak a besereglett vidékiek. Talán a korcsmákban maradt volna néhány százkorona, de azokat a sorozás alatt zárva kellett tartani. így anyagi előnyét nem igen látta a járási székhely az idei sorozásnak, mit a nagy pénzhiánynak és a kedvezőtlen terméskilátásoknak tudhatunk be. * A mátészalkai járásban az 1914. évi fősorozásra összeirt állitáskötelesek száma volt: az I. ko. 605, a II. ko. 390 és a III. ko. 306 összesen 1300. Ezekből besoroztatott 174 és pedig 169 fentartással, 5 segédszolgálatra, 3 mint egyévi önkéntes. Azonkívül a póttartalékba 11 és pedig egy mint öröklött mezőgazda birtokos és 10 mint családfentartó. 509 visszahelyeztetett, 197 fegyverképtelen lett és 12 mint minden fegyverszolgálatra alkalmatlan törölve lett. 14 megfigyelés végett katonai kórházba és 9 felülvizsgálatra rendeltetett. A fősorozástól távolmaradtak száma az I. ko. 132, a II. ko. 110 és a III. ko. 96, összesen 338. Teljesen ismeretlen van az I. ko. 18, a II. ko. 34 és a III. ko. 16, össze- 1 sen 68. Önkéntesen beállottak száma a közös hadseregbe 4, a honvédséghez 3, ösz- szesen 7. HÍREK Miniszteri iskolalátogató a polgári iskolában. Scherer Gyula miniszteri iskola- látogató és Bodnár György tanfelügyelő f. hó 6-ikán és 7-ikén megvizsgálták a polgári iskolának úgy teljes ügykezelését, vezetését, mint az egyes tanárok tanítási módszerét s a f. évben elért tanítási eredményét. A két napi vizsgálat eredményekép a legnagyobb dicséretüket fejezték ki Kathona Géza igazgatónak és a tanári karnak. Felmentés. Hajdúk János fábiánházi anyakönyvvezető helyettest a főispán állásától felmentette. Pályázat. Az üresedésben lévő fábiánházi aljegyzői állásra pályázat van h'rdetve. A pályázat határideje május 27-ike s az állás május 30-ikán d. e. 10 órakor a fábiánházi jegyzői irodában lesz betöltve. Ruthén származású gyermekek el- helyezáse magyar iparosoknál. A debreceni kereskedelmi és iparkamara felhívást intézett, a helybeli ipartestület elnökségéhez,
