Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-05-15 / 19. szám
2. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. május 15. vés és a fajta bizonyos mértékben befolyásolta a károsodást. Végre jött egy ciklus, melyben a kígyó már nemcsak sziszegett, de a fogát vicsorgatta s mig a többi bajok ellen kieszeltünk mindenféle védelmi szert, az utóbbi időben kisebb-nagyobb vehementiával évente ránktörő veszély, a tavaszi fagyok ellen, melyek sokszor percek alatt teszik tönkre nehéz verejtékünk gyümölcseit, nem tudtunk védekezni. Hát nem lehet? De igen. Tavaly egy komoly szaklap helyet is adott egy honmentő indítványnak. Póznákra húzott gyékényekkel védekezzünk a fagy ellen. Hogy ehhez a költséges dologhoz az állam szubventiót is adjon mindnyájunknak, vagy legalább a - jól »gesinnt« híveknek, azt az illető szakember elfeledte megpendíteni. De minek ily nagy apparátus, hiszen itt van az általános vérbement füstölés. Aki próbálta, az tudja, hogy kisebb zárt területeken, mikór hőmérséklet nem száll mélyen a fagypont alá — a levegő nyirkos — annyira amennyire bevált, —egyébként regény és rege. Ezidén is sokan próbálták —kudarccal. — Azaz, hogy akad egy nehány ember, akinek valamely kedvezőbb körülmények miatt kevesebb kára van s most füstöl, tömjénezi az éberségét és a nagy tudását,- — Hála Istennek nem sokan vannak az ilyen utófüstc- lök s szőlősgazdáink komoly tudását már nem lehet ugratással igénybevenni. A tavaszi fagyok ellen csak a természet nyújtotta útmutatásokkal védekezhetünk, ragadjuk meg tehát két kézzel szerzett tapasztalatainkat. latában. Vonzotta a vad ésexotikus világ, ahogy kifestette magában már .régen férjének, ennek a különös és hatalmas emberpéldánynak a szülőföldjét. — Puszta! — kiáltott fel lelkesedéstől nekiragyogó arccal. Azonnal csomagoltatott. Nem akarta egy pillanattal sem késleltetni az utazást. — Van-e a te hazádban is fáta morgana? — kérdezte szerelmesen az urától. — Nálunk délibábnak hívják, — mondotta a fekete művész s a kecskeméti cigánysorra gondolt, a határon, — ahonnan sokszor elbámészkodott a messzeség, a homok és az ég ringó, tündéri játékába. * Csak természetes, hogy elsőrangú fogadóban szállottak meg a magyar fővárosban, ahová automobilon utaztak megállás nélkül egyenesen Mentonból. A hercegnő el volt ragadtatva. — Azt hittem, hogy sátrak alatt laktok, — mondotta, pedig itt már ötemeletes házak is vannak. Az első napon az operába mentek. Földszinti páholyban ültek, — az előadás majdnem megakadt egy pillanatra, — a látcsöveknek egész raja szegeződött az érdekes párra. Az első és legfontosabb szempont legyen előttünk, hogy ha telepítésre határozzuk el magunkat, ne utánozzuk úttörőink példáját, hiszen mi már sokat tanulhattunk az ő kárukból. Legyünk tekintettel a homokterületek szokásos felszíni tagozottságára és legyünk már egyszer azzal tisztába, hogy erősen vál- talajhullámokkal biró területen csak a hullámdombokat ültessük be szőlővel, a völgyeket ellenben használjuk gyümölcsösnek vagy más gazdasági célra. De nehogy aztán valaki barackkal, cseresznyével vagy meggyel ültesse be az ilyen mélyebb fekvéseket, mert abból nem nagy öröme lesz. Ily helyekre alma, körte, birs, szilva a megfelelő gyümölcsfajok. Hogy milyen fajták, arról máskor beszélünk. A lejtőkre való vonulás még nem nyújt teljes védelmet. Nyúljunk tehát bele ismét a tapasztalatok tárházába. — Utóbbi években megfigyelhettük, hogy a keleti lejtőkön egyes fajok rügy- fakadás idején több izberi elfagytak, mert erős lehűlés után a felkelő nap sugarai következtében hirtelen felmelegedtek s ezáltal a szövetek sejtfalai szétrombolódtak. Különösen a kövérebb rügyekkel biró fajták, mint az Ezerjó, Kövidinka, Szerémizöld, Mustosfehér; Csemegefajták stb. mutattak ilynemű károsodást a keleti lejtőkön. Van azonban egy kiváló jó bort és megbízhatóan állandó termést szolgáltató szőlő fajtánk: az Olaszrizling. Ez részben soványabb struktúrájú rügyei, részben késlekedő fakadása következtében mindig megmenekült a veszélytől. — Most ez igazán végzetes fagy alkalmával is, amidőn már arasznyi hajtások estek a fagynak áldozatul, az olaszrizling csak nagyon kifogásolA cigány azonban nem érezte jól magát. í — Tudja az Isten, — unom én már az operát is, mondotta otthon az asszonyának, j Sehogy sem lelte a kedvét. Egyik helyen nem ízlett neki az étel, a másikon pedig nem tetszett neki a társaság. Valami hiányzott. Talán a régi cimborái, a brácso- sok és másodhegedűsök, — akiktől már évek óta elszakadt, pedig most kiélvezhetné a meg- csodáltatás és a sápadozó irigység felbubor- gyékoló langyos áradatát. Egy nap patyolatfehér inget vett fel, amil-et indiai hercegek viselnek;—gyönyörű szabású frakkot, amely úgy tapadt a testéhez, mintha rákovácsolták volna, — valamennyi érdemrendjét kitűzte, s felcsatolta összes gyémántjait. Szinte szikrát szórt a lámpafénynél és világított, mint a keleti dajkamesék prímása. — Hová mégy ? — kérdé tőle a fenséges hercegnő. — A Salétrom-kávéházba. — Nem kísérhetnélek el. — Nem asszonyoknak való hely, mondá a cigány. A hercegnő elsápadt.. — Kik járnak tehát oda? — Cigányok. S nincs is más kísérőjük, ható fekvésben szenvedett túlságosan s kedvező fekvésben alig valamit. Már évek óta zengem gazda, vagy mondjuk, úgy baj társaimnak e fajta dicséretét s most midőn fokozott erővel zudul reánk a természet mostoha- sága s alkalma van mindenkinek meggyőződni ezen nagyértékü tapasztalatokról, a nagy nyilvánosság előtl hangos szóval mutatok rá ezen körülményre, mely hivatva van a tavasz fagyok ellen való sakkhuzásunkat képezni. Szól ez különösen azoknak, kik uj szőlőt akarnak létesíteni, avagy a mái meglévő rossz fajtát jóval akarják helyettesíteni. Tehát ismétlem: keleti lejtőre csakis Olaszrizlinget ültessünk, Még egy fegyverünk van, mely i legtöbb esetben be fog válni, mert nen minden fagyos év csinál olyan tabuk rasat, mint a mostani. — Ez pedig í Zöldmetszés. Homoki szőlőinket, ha nagyobb termést akarnak elérni, különben sen lehet a doctrinär elméletek szerint metszeni, mert a homoktalaj a befedet alsó, legértékesebb csaprészleteket meg eszi vagy csak hézagosán hagyja me£ ép állapotban. Most már a metszés alkalmával neki fekszik a mi tudós metsző emberünk — de neki fekhetnél bármely ampelologus is — s lassan de biztosan levágja rendszerint azoka a csapokat, melynek szemei talán nen pállottak ki. Ellenben az utmutatásob és helytelenül felfogott tudákossák sze szerint rövidcsapra, rövidcsercsapra váltócsapra s más hangzatos módszern metszett vascsapok hetek múltán i< sötéten meredeznek a tőke körül és < pince gyakran blamirozza Vincét. De mondjuk, e meghagyott csa pok egy része bir nehány jó rügygye és ezek kihajtanak. Egy áprilisvég í mint a hegedüjök. Azután néha párbajt is vívnak. Hegedüszóval. Itt dől el azután, ki j az igazi cigányfejedelem, ki pedig a felfu- valkodott kontár. — Te már győztél ott? — Nem. Tíz év előtt azért futottam ki az országból, mert Parányi Jakab fölém kerekedett a Salétromban. — S most ? — Uj párbajra hívom ki. Művészetem azóta megszépült, kifiatalodott. Ma nincs cigány, aki szebben hegedülne nálam. Ma győzni fogok. Megcsókolta a fenséges hercegnőt és megindult, gyalog, hóna alatt a hegedűvel, amely valódi Stradivárius volt s értéke nyolcvanezer frank között ingadozott. Elindult a kávéházba. Szeme az elvakult mámor és a dicsőség fényében ragyogott. Ott nagy lelkesedéssel fogadták. Még a Parány Jakab is meghódolt előtte. Bizony, öreg cigány lett ebből is. — Hoztál hegedűt, Jakab? — kérdé tőle a hercegnő cigánya. — Ugyan hagyd el, szerénykedett ez. Ki merne mérkőzni ily világhírű müvészszel, mint te vagy. Messze kinőttél már te a cigányok közül.
