Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-05-15 / 19. szám

Mátészalka, 1914. május 15.

TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN.

A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI AR:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND.

Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY.

Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája

Hirdetési dijak előre fizetendők.

Utóhangok a fagyról.

Irta: Drucker Henrik.

A cikkíró engedelmével átvéve a Nyíregyházán megjelenő

A múlt héten ismét nagy csapás érte már évek óta amúgy is nagyon sok bajon átment szőlő és gyümölcs- termelésünket. Általános, az egész országra kiterjedő fagy tette tönkre szépnek Ígérkező termésünk nagy, óriási nagy hányadát. Csak azok a szőlőbirtokosok beszélhetnek lekicsinyléssel a kár túlbecsléséről, kiknek a véletlen vagy rendkívüli szerencsés fekvésű területet adott vagy még nagyobb véletlen folytán ezen területük helyesen választott fajtákkal volt telepítve.

Mikor a filokszera a hegyi szőlőket elpusztította, a termelés idegen nyomdokokon és tapasztalatokból indulva ki, a homokterületekre vetette magát. Ez időben nem voltak még olyan értékes tapasztalataink, mint a milyenekkel ma — saját kárunkon okulva — bírunk. Vállalkozóbb szellemű emberek szert tettek homokterületekre

s tekintet nélkül annak felszíni tagozott- ságára, felforgatták és betelepítették szőlővel. Ez mintegy negyedszázad előtt volt s ha visszatekintünk ezen 25 év első kétharmadának meteorologiai viszonyaira, azt fogjuk látni, hogy ezen időszak időjárása nem volt oly szélsőséges, mint az utolsó 8 évben. Úgy tudom, hogy jelentősebb fagykárt csak ; az 1900-ik évben figyeltek meg. Szó- I vai a telepítés a kezdeményezőknek többé-kevésbbé sikerült s a bor utáni nagy kereslet által elért magas árak mindinkább több embert csábitottak a szőlőgazdaság területére, úgy hogy alig 15 év alatt jelentős terjedelmű homok- sivatag lett paradicsommá alakítva.

A padicsomban azonban ősidők óta ott leselkedik a kígyó is. Az a lá- [ zas kapkodás, mely szakértelem és tapasztalat nélkül belenyúlt a fajták tömkelegébe, csakhamar megboszulta

, Nyirvidék “ -bői.

magát s alig van szőlőbirtok, hol v átoltással, vagy újonnan való be' téssel ne kellett volna az elköv^. hibákat jóvátenni. Nagy költség, küzdelmes munka, újabb csalódások adták ehhez a zenét.

Voltak tehát már jól termő, kipróbált fajtáink. Bor termett bőven s megvolt a boldogság, de a kigyó, a peronospora köntösében újra felütötte fejét. Megint egy újabb küzdelem következett, melynél ismét az idők folytán szerzett tapasztalatok adták a legerélyé- sebb fegyvert kezünkbe. Megtanultuk, hogy mely fekvések azok, hol legne- hezebbb az ütközet s mely fajok leg- kevésbbé ellenállók e lappangó ádáz

betegséggel szemben.

jött ismét a szőlőmoly, ilonca; ezek mind részt kértek munkánk eredményéből, de minden esetben feltűnt a figyelmeseknek, hogy a területi fekA cigány.

A cigány a telet Egyiptomban töltötte, nyáron pedig egy norvég tengeri fürdő sós és halszagu hullámai között hűsítette, cso- koládészinü és erősen napbarnított bőrét. Közben Párisnak is vendége lett néhány hétre, majd a Riviérára is elrándult, később átutazott Amerikába is, még pedig a saját jachtján és asszonyának a fenséges hercegnőnek a társaságában,

A cigány egész közönséges cigány volt, bár a hir és gazdaság arany himporával hintette tele az útját az élet. A külföldi szállodákban, előkelő megjelenése révén, méltán hercegnek is nézhették, bár felesége ragja révén nem illette meg őt is feltétlenül ez a méltóság. De tűrte, hogy sírénak szólítsák, nem tiltakozott ellene, magában meg volt győződve, hogy rendjén van igy.

— Miden cigány született herceg, — szokta mondani asszonyának s ebben talán neki volt igaza.

Az asszony szőke volt, liliomarcu és törékeny, aki bámulta és rajongott érte, akit a világ legnagyobb művészének is tartott. Elment miatta száműzetésbe, tűrte, hogy megtagadja régi társasága s hogy barátnői a

megvetés és az irigység hangján beszéljenek róla. Sőt hatás nélkül maradt az a levél is, melyet, pedig hatalmas ur, egy uralkodó küldött, akihez az asszonyt igen távoli rokoni kötelékek is fűztek.

— Az isten parancsa erősebb, mint a fejedelmek parancsa, — mondá lelkesülten.

Szóval erős képzeletű volt és tanulságosan romantikára hajló, a zárdából került ki az életbe, az első ura túlságosan cinikus volt, talán már vén is, bár a társaságokban mindig, mint a század legnagyobb gavallérját emlegették, A nőknek azonban úgy látszik, más volt a véleményük róla, mint a férfiaké.

S egy nevezetes hangverseny után Hágában egy nyári mulatságon az asszony el volt veszve. Beleszédült a cigányba s azután híven kisérte utjain, mint a szitakötő az áradat által elkapott borostyánlevelet. A hazai és külföldi lapok hasábos tudósításokban emlékeztek meg annak idején eme kétségtelenül jobb sorsra érdemes nőnek fenséges ballépéséről. A botrány természetesen csak még növekedett, mikor hírül ment, hogy a hercegnő törvényesen egyebekelt a cigánynyal.

— Hogy a szeretője lett, az még hagy- ján, — mondták egykori barátnői. De csak elvetemedett teremtés lehet a törvényes hitvese egy elzüliött muzsikusnak.

És szidták a cigányt, tz-vel ejtve ki és franciásan tzigánnak, természetesen. De ez nem sokat törődött a feléje zuduló botrányáradattal. Élt, mint egy született fejedelem, — mintha liliomos bölcsőben ringatták volna már gyermekkorában is s nem pedig egy délibábos kisváros határában szülte volna a szalmán egy elfelejtett cigányasszony. Most már hangversenyt is csak ritkán adott s nem is pénzért s főleg csak kiválasztott és meghitt vendégek előtt játszott.

— Szenvedélyem a művészet, mondá — nem tudok elszakadni tőle.

De az örök mámorba is bele lehet csömörleni végül. A cigányt egy szép napon, vak, alaktalan honvágy szállotta meg. Mint ahogy a hering visszatér valamely meghitt évfordulón az északi fjordok mámoritó és acéltiszta vizébe. Nem birt tovább ellenállani a vágynak. így szólt a fenséges hercegnőhöz.

— Nem volna-e kedve eljönni Magyar- országba.

Az asszony örömrepesve tapsolt a kezével.

— Boldog leszek, ha a hazáját láthatom.

A nő széles, útvesztő sivatagokra gondolt, beduin sátrakra, minőket Khartum körül látott, vagy egyéb világtájakon való kóbor