Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-05-08 / 18. szám
2, MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. május 8. 10 perc alatt ki nem merülne. Mi lesz már most akkor, ha nem egy ház, hanem három gyullad ki? Hiába van akkorki- tünő szivattyúnk, kellő számú vizhordó kocsink, ha nincsen honnan szivattyúzni, nincsen honnan vizet hozni. Itt is csak azt mondhatjuk ismét, szerencse, hogy eddig nem történt nagyobb baj, nem volt nagyobb tűz. A községi képviselő-testületnek volna kötelessége megelőzni a nagyobb bajokat. Ha a község áldozni tud nagyobb összeget építkezésekre, áldoznia kell ivóvizére is. Ha Tükörynében nem bizunk, szakértőt kell hozatni, kinek díjazása attól tétessék függővé, talál-e forrást vagy sem. Még harmadik szempontból is szükségünk volna bővizű kútra. Az utca öntözésére. Ha lépésről-lépésre haladni akarunk, gondolnunk kell a por leküzdésére is. Egy-egy kocsi nyomán felkavargó porfellegből ezer és ezer bacilust szívhatunk be. Azt mondják ugyan, hogy ez a homok mésztartalmú, nem egészségtelen. Ez a felfogás nagyon téves. Nem volna egészségtelen, ha magát a mészhomokot lehelnénk be, de mit csináljunk a sok piszokkal, hulladékkal, ami a homokkal együtt szintén tüdőnkbe kerü'. Egyetlen öntözőkocsival két-három órára le lehetne kötni legalább a fő-utcán a port s legalább arra az időre lehetne nyáron az utcára is kinyitni az ablakokat. Az ivóvíz, a tűz, a por kényszerit bennünket, követeli tőlünk, hogy előteremtsünk oly kutat, mely győzi mind a három kielégítését, illetve leküzdését. — felelős — Hirdetések jutányos áron felvétetnek a „Mátészalkai Újság“ kiadóhivatalában. az arcom, de a szivem tiszta. Elölről kezdem én is a szerelem nagy iskoláját, bár már megbotlottam százszor. Bűnös asszonyok voltak eddig a tanítómestereim, világos és barna testek, de a lelkem tisztaságára esküszöm önnek, hogy színes mocsárból csak az aranyat hoztam magammal, csak az aranyat. . . . Kövessen! A templomba ott is járhat. Ne aggódjon. Majd meglátja a mi nagy, tiszta és tündérszép templomunkat, amely úgy fehérük ki az alacsony házikók közül, mint föld királynéja. Ah, ott a falun magasabbak a templomok is, mint itt és szebben zenél a harangok szava. Magasnövésü bunyevác-leányokat fog látni, gyönyörű és színes selyemruhákban járnak. A hajuk úgy van fonva, mint egy alma- virág-csokor. Szeretik a selymet, a színes kendőt, szallagot és az aranyat is, de csen- getyüszóra hófehér arccal borulnak a földre s ájtatos szemükben a déli ég tisztasága dereng. Az én hazám lányai ők s arcukat a rózsaillatos levegő festette ki pirosra. Jöjjön! Az uj pajtásnői közé, akik már várják, akik szebbek és kedvesebbek is, mint akiket elhagy, akik féltérdre borulva fognak kezet csókolni önnek az utcán, mert a királynő mégis csak ön lesz közöttük. HÍREK Üdvözlő dal májushoz. Üdvözölni kéne téged, kedves Május, Mert te volnál állítólag az a bájus. Sugár, illat, harmat, pázsit, szellő, lenge. Amint irá valamikor Bajza Lenke. Most hideg vagy, kedves Májas, mint December, Bátran húzhat téli gúnyát minden ember, Nincs poézis, nem lesz termés, nem lesz semmi, így köll nekünk szép csöndesen tönkremenni. Kedves Nőm is egy boáért folyton unszol, Ábrándozik sealskinröl meg fényes skunksról. Oly hideg van, aminőt nem látott szent itt, Fütni köll a szobát azt a fagyosszentit! A hideggel ha tovább is igy fog menni, Júliusra karácsonyfát köll majd venni. S a népdalt is módosítjuk — kérem ásson — Kétszer esik esztendőben a karácsony. Ah, te régi, üde Május, mivé lettél? Hogy mirólunk ennyire megfeledkeztél. Lehetsz másnak, de nekem hej, nem vagy bájus, így hát nem is üdvözöllek, cudar Május. \ Méhész Béla. j Ha nincs pénz, nincs temetés. Vetésből a következő igen sajnálatos és elítélendő hirt kaptuk: A községben a napokban elhalt egy | Horváth Istvánná nevii asszony. A szerencsétlen teremtést, megelőzőleg hosszab ideig ; a szatmári kórházban kezelték, de előre haladott tildőbaján segitÜTi már nem igen tudtak s igy férje kívánságára hazabocsátották. Az elhalálozás alkalmával Horváth István bejelentette az esetet a község elöljáróságának, azután elment a paphoz, Argyelán Lászlóhoz és kérte, hogy temesse el halottat. Horváthnak azonban nem volt pénze, mert ami volt, azt elvitte a patika. Amikora lelkész tudomást szerzett arról, hogy Horváth Istvánnak nincsen pénze, megtagadta az egyházi szertartást. Hiába volt minden könyörgés, nem tágított álláspontjától. Ellenkezőleg kijelentette, hogy a halottat még a temető földjébe sem engedi be elhantolni. Négy napig feküdt igy temetetlenül a holttest, mig Horváth István elment a református paphoz, aki aztán eltemette az asszonyt ingyen a református temetőbe. Hulla a vadas kertben. Vállaj községhez tartozó pusztateremi vadaskertben a dolgozó munkások április 30-án borzalmas kinézésű hullára akadtak. — A fejről csaknem az egész haj hiányzott, a test fel volt puffadva és arcra borulva feküdt egy fa tövében. Megfordítva a holttestet, a munkások Léber János 31 éves vállaji lakos ösmerték fel a halottban. A nagykárolyi járásbíróság vizsgálóbírója május 1 -én két törvényszéki orvossal kiszállott hogy a boncolást megejtse. Az orvosok megállapították, hogy a holttest körülbelül tizennégy napja feküdt a földön. A halál oka az előrehaladt oszlási foly4matok miatt nem volt pontosan megállapítható. A falubeliek előadása szerint az elhunyt április 7-én a pusztatermi erdőből több társával hazafelé tartott. Útközben rosszullétről panaszkodott és több Ízben elesett. Lelketlen társai az utón hagyták. Este keresésére indultak, de már nem találták a kérdéses helyen. A holttesten semmi külső erőszak nyoma nincs. Valószínűleg szivszélhüdés ölte meg. Az uj személyleirási rendszer. A nyomozó hatóságok már rég belátták, hogy a bünttevő emberek rendesen megszokták változtatni külsejüket, az eddigi személyleirás nem tüntette fel teljesen az egyén karakterisztikus vonásait A belügyminiszter rendőri szakosztálya uj személyleirási rendszert dolgozgtt ki, amelyet most küldöttek szét. Az uj metódus a következő szempokra irányul. Sajátosságok. a) termetben, (testtartásban, mozdulatokban), b) beszédben (hebegés hadarás, selypítés, racsolás, nagyhangú boszéd, rekedt hang ideges kiejtés), Maga miséket fog hallgatni, én meg addig a korcsmába járok. Különös korcsma. Olyat maga még nem is látott. Gyaluforgács- ból font koszorú leng a pitvar fölött s a siró szél besüvit az ablakán. Sötétképü legények ülnek az X-lábu asztalok körül, lótolvajok és tatár martalócok ivadékai, de azért nemes legények. Jéghideg arccal tudnak meghalni, akár egy kevély szó miatt is, csak egy könnybe- borult női arc boruljon utoljára a koporsója fölé. Milyen különös! Elkötik a lovat, ők a megye leghíresebb tolvajai, a szeretőiket is úgy viszik el erővel, de tisztább szivük, mint azoké gavalléroké, akik most körülveszik magát, mint a moszkitók a kiválogatott selyemhálót. Ők lesznek az én társaságom. Velük fogok búsulni, mig üvölt a duda ésfeljajong a két huru hegedű. Uj dalokat fogok hallani, miket már elfelejtettem különös rác tündérkisasszonyokról, akik holdvilágos estéken előjönnek a temetőszélre kólót táncolni és úgy busitják a szegénylegényt! Ott a sötét éj homályában majd kisírhatom magam. És elfelejthetem azt a sok bánatot és a könnyeket is, miket ön miatt hullattam el sápadt hajnalokon, mig vérzett ; és vonaglott a szivem. Én elfelejthetem és ön is elfelejtheti. Nappal mulatni fogok, mig feljön a hold, beköszönt az este és akkor elmegyek magához. Meglátogatom! Fekete muzsikusokat viszek magammal, mert odalent a hazámban ez a szokás. Ujjongani fognak a hegedűk a virágos utcán, hogy elvigyék magához lelkem szerelmes üzenetét. A bazsalikom-virágos házak alatt felcsendül a dal és busán bug majd a fekete brácsa. Igen, igy lesz minden éjszaka, ha eljövök! Ne nehezteljen, hogyha muzsikusokat viszek magámmal. Lássa, nekünk odalent nincsenek bókjaink, hiines szavakat nem tanultunk, a prímás vonója a mi tolmácsunk! Ön is meg fog érteni mindent, ha majd ablaka alatt megcsendül a tündéri cimbalom, feljajdul a bivalyhuru brácsa. Az ön ablaka alatt. Igen. A vonók itt már gyorsabban suhannak át a kifeszitett húrokon, mintha varázskezek ejtegetnék a szálat tündérországukon. Megkísérti álmát— tudom előre — a zene, amely vérző szivemnek első vallomása lesz majd. Világ gyűl ki magányos hálókamrájában s megnyílna egyszerre az ablak.
