Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-04-24 / 16. szám
4. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. április 24. Nyílt levél. Igen, csak piruljon el Ön, tisztelt Uj- ságkivágó és Ujságsíilyesztő Ur, mert Önnek szól ez a levelem. Hogy miért került Önre ma a sor, an^ nak igen egyszerű a magyarázata. Hétfőn bemegyek a kávéházba és kérem a helyi lapokat. Nincs bennük ugyan sok olvasni való, hisz tetszik engem érteni, hogy nem épen az újságolvasás vágya vitt engem erre a kísérletre, hanem mivel-hogy hétfő volt s más friss újság nincs, hát ilyenkor jó a helyi «sajtó» is. Nagy szomorúan jelentik, hogy a Mátészálkai Újság eltűnt vagy pedig megcsonkított állapotban csak az árverési hirdetésekről tud számot adni. »Zárjelben mondom, hogy rossz ómennek is tartod m ezt a kijelentést, tekintettel az uj sajtótörvényre.« Hát kérem ez nem volt szép Öntől, hogy ismételten elemelte a kávéházból, amelynek ujságállománya közös használatra szánt tulajdon, azokat az újságokat. Hisz nem a párisi illustratirinról van szó, esak egy vidéki kis lapocskáról, egyes szám ára — pár fillér. Ha olyan fontos valamit vett észre benne, akkor csak megér Önnek az a cikkecske, vagy nemtudomini — pár fillért! Menjen be a trafikba, vegye meg. De ne kövessen el ily ásuf merényletet annyi újságolvasó joga ellen. Hisz ismerjük Önt a szokásairól. Vasárnap reggel kávé után bemegy a Nagytrafikba vagy a kiadóhoz a boltba) minden engedély nélkül a pultról elvesz egy újságot, s amig a szivarjából néhányat szipant végig böngészi a lapot, s ezen lesújtó megjgyzés- sgl: »Nem ér semmit«— visszadobja. Ingyért olvasott. Pfuj, szégyeíje magát! Hát mi ingyért csinálunk mindent, ingyért nyomja a kiadó, ingyért szedik a szedők? Nem! Tisztelt Potya ur, ez igy nincs jól! Soha egy lapot meg nem venni, $ aztán meg követelődzőnek lenni — ez már legalább is szerénytelenség. Az a szegény kiadó pedig küldje csak a tiszteletpéldányokat mindenhová, mert megkövetelik tőle, az újság- nyomás költségeit pedig fizesse a nagyharang. És mi csináljunk magának Potya ur egy lapot itt az Isten hata mögött, ahol nem történik semmi, csináljunk ha törik, ha szakad hogy Potya urnák legyen mit kivágnia és elsülyesztenie. Csináljunk még akkor is. ha nem kapunk a munkáért egy fityinget sem, mert különben Potya ur unatkozik. Pedig csak annyit mondok Potya ur magának, hogy jobb a favágás, mint Mátészalkán lapot csinálni. Hogy miért? Hát azt is megmondom. Gondolhatja, hogy ha még 50 ember úgy tenne Potya ur, mint maga, , akkor ugyanannyi »szerkesztőségi dijat« sem kapnának a szegény ujságcsinálók, mint amennyit, most kapnak, ^fniből pedig egy jó ebédet nem tudna kifizetni egy szálkái vendéglőbe sem tisztelt Potya ur. De ez a kis- sebbik ok. Sokkal nagyobb^ hogy másutt, ha valami közérdekű dolog történik, vagy a hi- | vatalos fórumoknak van ilyen ügyekben köz- leni valójuk, segítik az embert, hisz ott a telefon, csak bele kell beszélni. Itt jó volna — ad analogiam rendőrkutya, — sajtókutyákat alkalmazni, hogy mindent kiszagoltassunk, vagy legalább is sajtócsecsemőket, akik segítségével mindent az újunkból kiszophassunk. Ön hivatkozik ugyan jelvényünkre, az ollóra, de ezt már csak Önre testáljuk és Önnel használhatjuk, hogy szépen kivághasson mindent, amit akar. És Potya ur maga ellenőriz minket: Mert ha véletlenül nem látja benn az újságban, hogy 1 korona 73 fillért fetiilfizetett az önkéntes tűzoltók ön- és betegsegélyző jótékony- célú mulatságán vagy, “hogy nem dicsérjük agyon, Jiogy Carusót megszégyenítő készülí- J séggel énekel a kér. és zsíd. népkonyha javára — jóllehet végigfalsolta az egészet és csak magunkba mondtuk, hogy eresszé el a hajunkat, — meg, hogy 'zongorázott vágy'he- gedőJí, pédig jobban jenné," Jia az írógépen kopogna, mért ott riérfi kell akkordot fogni, — mondom, ha ezt nem olvassa az újságban, hát Potya ur borzasztón leszapul bennünket. | Rosszul teszi ezt Potya ur, mert nincs igaza, i De azért csak vágja ki és süiyessze tovább is az újságokat s a világért se fizessen elő Ön igazán élelmes és jSZémes ember. Fizessen elő a „Mátészalkai Ujság^-ra. HÍREK A földmivelésügyi miniszter az ecsedi lápon. Köztudomású dolog, hogy az Ecsedi : Láplecsapoló Társulat vizlevezetése körül bajok vannak: a levezető csatornákat szűkre szabták, amelyek igy nem képesek a vizet kellő mértékben lecsapolni úgy, hogy a láp annak a veszedelemnek van kitéve, hogy ismét elönti a viz és pár év alatt ismét láp lesz az egész terület. . . A társulat már egyszer megkísérelte a 1 módját, még pedig igen ötletesen, annak, ! hogy a vizet elterelje a saját területéről: Szátmár határában akartak egy úgynevezett vizberaktározó medencét- létesíteni, amelynek segélyével a vizet a szatmári határban gyiijt- véh össze ide helyzeték volna át a lápot. Az igen ötletes terv azonban meghiúsult Szatmár város éberségén s,azóta a Társulat levezető csatornája még mindig nem prosperálván, a viz a lépi területeken stagnál. Az érdekeltek, akik nyögik a lecsapolás terheit, - természetesen elégedetlenek a helyzettel, állandóak a panaszok a mizériák ellen, ami arra indította báró Ghillány Imre földmivelésügyi minisztert, hogy személyesen győződjék meg az ottani állapotokról. A miniszter f. hó 16-án csötörtökön rnggel érkezett szalonkocsijában Budapestről | Nagykárolyba, ahol csatlakoztak hozzá Csa- j ba Adorján főispán, Jékey Zsigmond, a Tár- j sulat elnöke és Péchy László igazgató, valamint a Társulat műszaki közegei. A miniszter kíséretével vonaton ment tovább a tdsmajtényi állomásig, ftt kocsira ültek, majd csónakon járták be a csatornát. A miniszter alapos megbeszélés tárgyá- s vá tette, hogy milyen levezető müvei lehetne a lápi területet megszabadítani a víztől. A mifliszter még aznap az esti voattal visszautazott Budapestre. Valószínű, hogy a miniszter közbelépésének meg lesz az eredménye s a kormány rövidesen intézkedni fog az ecsedi láp mizériái dolgában. Országos kereskedelmi kongresszus. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés folyó évi május havában ünnepli fennállásnak 10 éves évfordulóját és ez alkalomból díszközgyűlést és országos kereskedelmi kongresszust rendez. A díszközgyűlés május hó 3-án. vasárnap délelőtt 11 órakor lesz és ezen a kormány, a hatóságok \ és a társegyesüeltek is részt vesznek. Este | 8 órakor ünnepi vacsora a székesfővárosi Vigadó nagytermében. A kongresszus május hó 4 én és 5 én, hétfőn és kedden tart és | napirendjén akövetkező tárgyak szerepelnek: i 1. Vámpolitika és külkereskedelem. 2. Közlekedési politika. 3. Igazságszolgálatási reformok. 4. Kereskedelemi és iparfejlesztés 5 I Kereskedelem és közgazdaság. 6 Kereskedelmi szakoktatás. 7 Fogyasztási szövetkezetek. 8. Adópolitika. Az O. M. K. E. a kongreszuson résztvevőknek mérsékelt áru vasúti jegy váltásra jogosító igazolványt bocsát rendelkezésükre, ezeket a kongresszusi jelvénnyel együtt az 0. M. K. E. központi irodája és a vidéki kerületek szolgáltatják ki a jelentkezőknek. A szükséges felvilágosítások végett Roóz Gyula elnökhöz lehet fordulni, Szatmáron. Miklósy püspök augusztusban köl- 1 tözik el Debrecenből, Miklósy István püs- ! pök a múlt év őszén költözött Debrecenbe. nát a beteghez engedni, de kénytelen volt — a hazugság palástolása miatt — a vattakötéseket is Georgesen hagyni; ami csak elősegítette a veszélyt. Szeréna éjjel-nappal ott tilt Georges ágya mellett, rakva a jegesborogatást betege tulhevült homlokára. Harmadnap este , az utolsó óráit élte és negyednap reggel igy szólt Georges Szerénához elhaló hangon: — Csókolj meg ... és többé ne át- kozódj! . . . —-Szeréna egyet sikoltott és eszméletlenül dőlt végig az ágyon. Henry — a lekiismererfurdalástól gyötörve — zokogva temeté arcát kez;eibe, hogy ne lássa ezen szürnyü jelenetetet. — azonban Georges utolsó erőlködéssel felé fordult — Kedves öregem . . ne bosulj . . . az a fő . . . a . . . gyógymód sikeres . . . Szeréna meg fog változni . . . kérlek . . . vedd . . . őt . . . pártogás . . . —elakadt a szava és kiszenvedett. Szeréna a gyászév letelte után ismét férjhez ment, még pedig Henryhez és . . . és a rákövtkező évben éppen úgy átkozta őt is. mint Georgest! . . . Leó. — Sajnálom asszonyom, még nem lehet veszély nélkül meglátogatni Georgest. Szeréna sóhajtva vette ezt tudomásul, de nem szólt egy szót se, Persze az asz- szonytermészet hatalmat vett rajta is és sokszor hallgatózott az ajtónál, visszafojtott lélegzettel. Néha úgy rémlett neki, mintha gyenge csattogást hallana. Borzadva gondolt arra, hogy most . . . most működik a míitétkés, a sebészolló. Pedig, ha tudta volna? . . . Azt a zajt a játékkártya okozta és a Henry vesztesége anyira növekedett — az igaz, ccak papíron, — hogy az államadósságot is ki lehetett volna abból fizetni. Hej! Régi, de jó mondás az hogy «nem jó a tűzzel és betegséggel játszani!» Egy éjszaka Henry ziháló lélegzésre ébredt fel. Riadtan gyújtott gyertyát. Georges veritékes arccal hánykódott ágyában. Rémülten szedte elő a lázmérőt. A legnagyobb fokú láz!... Megfeszült figyelemmel vizsgálva meg az agytifuszt! — Miképen keletkezett, azt csak az Isten tudja? . . . Rohant a gyógyszertárba és egész éjjel virrasz- tott. Szerénának nem szólt, mert gondolta, reggelre jobban lesz Georges. De nem úgy lett, a láz, a cs llapitó szerek dacára, is növekedett. Ekkor már kénytelen volt Szeré-
