Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-04-10 / 15. szám

1914. április 10.

MÁTÉSZALKAI UjSÁÖ

Rvisszaélés miatt. Az ügyet f. hó 4-ikén délelőtt tárgyalta a szatmári kir. törvényszék Németi József dr. elnöklete alatt Ítélkező tanácsa s tárgyaláson a fenti tényállás nyert beigazolást, mire a kir. ügyész a vádat Serly ellen elejtette, ellenben vádat emelt hatóság elleni erőszak miatt Szilágyi László, ennek felesége és fia ellen. A törvényszék Szilágyi Lászlót és fiát 1 — 1 havi fogházra ítélte, Szilágyiné ellen pedig, aki a tárgyaláson nem volt jelen, uj tárgyalást tűzött ki. A kir. ügyész súlyosbításért felebbezett.

Veszedelmes tévedés. Kovács Károly 26 éves paposi lakos Kántorjánosi község iiatárában lévő szeszgyárban a múlt év novemberében véletlenül normál nátron lúgot adott inni egyik munkásnak. A szatmári kir. törvényszék Németi József dr. elnöklete alatt súlyos testisértés címén 3 havi fogházra Ítélte Kovácsot. Az ítélet jogerős.

Paraszt logika. Valamelyik délelőtt

I osztályban lehet utazni. E jegyutalványokat j a Tavaszi Vásár rendezősége bocsátja rendelkezésre azon kereskedők részére, kik ä Tavaszi Vágárra s ezzel kapcsolatban a kongreSzusfa felmenni szándékoznak. A jegyutalványok azonban a visszautazásnál csak akkor érvé-*“ nyesek, ha azok a Tavaszi Vásárt rendező budapesti kereskedelmi és iparkamara által a visszautazás előtt a városligeti iparcsarnokban a Tavaszi Vásár tartama alatt lebélyegeztetnek A jegyutalvány fejében 55 fillér kiállítási illeték és postadij fizetendő. A jegyutalványok névre szólnak, A jegyutalványra igényt tartó kereskedők jelentkezzenek a debreceni keresi kedelmi és iparkamaránál hová a jeletkezéssel egyidejűleg a kiállítási és portó költség is bekül- í dendő.

CSARNOK

2 falusi atyafi jött a törvényszéktől. Azt mondja az egyik: Engem kihallgattak de nem eskettek meg rá.« A másik: »Engem is kihallgattak és még 5 koronát is adtak amiért eljöttem, de nem eskettek meg engem se, mert bizony lusták azok a bírák.

Elitéit postakocsis. Március 27-ikén délelőtt ítélkezett a szatmári kir. törvénszék a csekei postakocsis, Bagaméri József bűnügyében, aki a reábizoít postacsomagokat talán évek óta fosztogatta. A törvényszék előtt előbbi tagadásával szemben a terhelő bizonyítékok hatása alatt Bagaméri beismerte bűnösségét, miért őt a kir. törvényszék hivatali sikkastás miatt 6 havi börtönre ítélte. Feleségét, aki ugyan tagadta, hogy tudomása lett volna férje tetteiről, a törvényszék tulajdon elleni kihágás vétségéért 14 napi fogházra és 10 korona pénzbüntetésre Ítélte.

Felhívás, a m. kir. csendőrséghez való belépés iránt. Felhivatnak azok a két évi tényleges szolgálat után szabadságolt 1911. évben besorozott írni, olvasni tudó tartalékos gyalogosok, akik a m. kir. csendőrséghez óhajtanak belépni, hogy ebbeli kérvényüket közvetlenül az állomás csapathoz nyújtsák be.

Támadás a vállaj* uj jegyző ellen. Kedden iktatta be hivatalába Nemestóthy Szabó Elemért a vállaji kör uj jegyzőjét Neupauer János helyettes főszolgabíró. A hivatal átadás zavartalanul történt s a fiatal jegyző szerdán bútorait is beszállitatta. Szerdán este azonban a beígért terror kezdetét vette, — községház ablaküvegeit és ablakfáit ismeretlen tettesek bezúzták.

Hoiczman István elitélve. Március 31-én tárgyalta a szatmári királyi törvényszék Holczntann István nagykárolyi bútorkereskedő bűnügyét. A vád és védelem többszörös replikái után a töivényszék bűnösnek mondtta ki a vádlottat és 40 rendbeli magánokirathamisitás alapján 2 évi fegy- házra Ítélte, melyből 11 hónapot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, vádlott és a védő enyhítésért felebbeztek. A királyi törvényszék a vizsgálati fogságot fentartotta.

Kedvezményes vasúti jegyek a Tavaszi Vásárra. A debreceni kereskedelmi és iparkamara az érdekeltség tudomására hozza, hogy a kereskedelmügyi m. kir. miniszter ur a f. évi május hó 5—11 között tartandó Tavaszi Vásár alkalmával rendezendő kongres- susra a Máv. kezelésében álló összes vonalakra kedvezményes jegyeket engedélyezett, melynek alapján III-ik osztályú jegygyei II |

Vallomás.

Ha távol a város egyhangú zajától A köznapi munka nehézkes porától Megtisztult lélekkel pihenőre térek S láthatatlan kezek

— Elringatva lágyan —

Fáradt szemeimre álomfátyolt szőnek: Megjelensz előttem.

Látlak, szólok Hozzád.

Az arcomhoz simul mosolygós kis orcád. Biztató szavadra beszédes lesz ajkam.

S átkarolva Téged,

— Néma csöndben, halkan —

Feltárom Előtted szivem édes titkát.

Mikor aztán lassan eloszlik az álom S a rideg életet valójában látom :

Valami csodás vágy fogja el a lelkem: Elmondani Néked: mit valónak véltem.

S mégis . . . hogyha itt-ott találkozunk néha,

— Bár örvend a lelkem —

Az ajkam: szótlan, néma.

De hiszem, hogy megérted ajkam némaságát, Megsejted, meghallod szivem dobbanását S a nélkül, hogy szóval megvallanám Néked, Te is tudod, érzed:

Hogy szeretlek Téged.

Füley Lajos dr.

Az élet.

A ma embere cseppet sem szemlélődő természetű s nem tartja okvetlenül szükségesnek valamely határozott világnézet vallását : az életet élni és nem megfejteni akarja.

Innen van, hogy még annak idejét Kant, Schopenhauer az emberi érdeklődés középpontjában állottak, addig modern gondolkozóinknak uj philosophiai rendszerei csak a kiválasztottak kis körének válnak tulajdonává. Bergsont ugyan körülrajongják a párisiak, de ez ne tévesszen meg senkit. Nem uj, nagy megismerések hüs italát szomjuhozzák ők,

— csak a páratlan fenamént, az agy virtuózát csodálják benne, akit — akárcsak valami kiváló hangversenymüvészt, — elmennek meghallgatni szórakozás, azaz a való élettől való rövid, múló elfordulás végett. Mert bizony a modern ember, bármennyire tagadja, tekintélyimádó, aki feltétlenül meghajol a tőke és a szellemi felelősség előtt, nem tekintve, hogy milyen célokat s milyen módon szolgál mindakettő.

A régi érkölcsi mértékrendszer rtitnt-- hogyha kiveszett volna a tudatból. Valakit jóembernek mondani: ritkán használt, sőt sokak élőit lekicsinylő megjelölés; saját érdeküket nézni: élhetetlenség; lelkiismeretes | munka által előrejutni, — amellett, hogy. egyre nehezek;,-— fcoránfse'rrf akkot'á éfdeny mint mások ügyes és gyors kijátszásával. Szégyenük, titkoljuk, mert gyengeségnek tekintjük az önzetlenséget.

Szóval, bármennyire ellentmondóan hangzik, van a mai sokfélesége és szerteszakado- zottság korában is egységes világnézlet és ez: a legszimplább, legszemélyibb önzés. — Voltak idők, amikor mindent Isten kedvéért tettünk, — századok, amidőn; csak hazánk' javát szolgáltuk, — volt, mikor a múltnak éltünk. A ma embere csak. a mának és ab~r ban is saját magának él.

Egy szóval sem Ítélem el érte, mert ki< akarná elsőnek dobni a követ? Csak tényeket igyekszem megállapítani, amelyek a ml viszonyaink szemszögletéből tekint', e igaznak látszanak. És nem óhajtom, hiába is akarnám, — a régi próféták korának megújulását. Ők Isten erejét érezték magukban és hivatásuknak Isten kényszerítő parancsát: lemondani az egyénért való életről, ha kell ép az ellenkezőjét tenni annak, amit az önszeretet és az önfentartás ösztöne megkíván, — tudatlanságban, lelki sülyedtségben élé milliók különvált, élő lelkiismeretének lenni, — az eszméért élni és meghalni.

Nem akarom azt sem, pedig de szép volt, hogy visszatérjen az a naiv, rajongó, ifjú kor, mely első szerelme oltárára az édes szülőföldet tette. Ma már tudjuk, hogy a haza is csak egy nagy érdekszövetség fogalma, melyhez hűnek maradni nem erkölcsi, hanem üzleti becsület dolga.

Ha már nem tudunk azok lenni, ne akarjunk erővel ideálisták lenni, vagy annak látszani. Nincs megvetőbb, mint az olyanok idealizmusa — elméletben, akik a valóságban és a gyakorlatban ép ellenkező szellemben élnek. Ezek az elveket szép énekhangoknak tekintik, amelyeket elegendő alkalom- adtán hangoztatni — s aztán tovább beszélnek és káromkodnak, mint azelőtt.

Maradjuk hát meg önzőnek. De ne úgy, mint most. Ma mindenki megelégszik azzal, ha csak magának meg van mindene, — s amig minket nem érint közvetlen közelről, nem törődüng az általános hiányokkal és bajokkal, még akkor is beérjük avval, hogy irigykedünk, vagy átkozódunk. Elfelejtjük, hogy az ember társas lény, akinek másokkal közös érdekei vannak és hogy ép ez a közönség legnagyóbb kiválósága és erőssége, hogy tehát saját egyéni javát csakis úgy biztosíthatja, ha a többi emberben nem legyűrendő ellenségét, hanem társát látja.

Ékesítse és gazdagítsa valaki saját házát bárhogyan, — ha az elhanyagolt vidéken, nyomorult viskók közt áll, végül is értékét veszti. Igazán sok jómódú polgára csak annak az országnak lesz, melynek rendezett utai és közlekedése, egészség és iskolaügye van.

Összetartás, közös áldozatkészség, ipar, és élénk érdeklődés a közügyek iránt oly megtagadásai az önzés vallásának, melyeknek gyakorlása mindenkinek külön-külön visszatérül, De, hogy ez az együttes munka lehetséges legyen, meg kell szűnnie az osztály és vagyondölyfnek és a kulturgőgnek is, melyek közül különösen az utolsó jogosulatlan. Mert büszkélkedni azzal, ami tulajdonképen nem az én érdemem, hanem a mások nyo- morultsága és visszamaradottsága, éppen nem müveit emberhez méltó dolog. Alsóbbrendű-