Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-03-20 / 12. szám
2. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG akar fizetni. A banknak a világításhoz nincs semmi köze. Ha nem fizetünk, behajtja rajtunk, perel minket, nekünk fizetnünk kell föltétien, mi pedig, ha * akarjuk, perelhetjük a társaságot. Erről van szó, nem közönséges engedményezésről. Hiszen közönséges engedményezéshez nincs szükség a község jóváhagyására, mert azt a 6-ik pont ma is megengedi s azt akkor teheti a részvénytársaság, amikor akarja. Hát ebbe igy belemenni nem lehet. Nem lehet még akkor sem, ha jó a világitás, már pedig a társaság a község elé terjesztett kérvényben a lehető legnyiltabban és a legnagyobb naivitással mondja el, hogy bizony rossz a világitás, hiányos a felszerelés. Kijelentik ugyanis, hogy nem kérik ingyen annak a 6-ik pontnak a megváltoztatását. Kijelentik, hogy bizony hiányos az olyan villanytelep felszerelése, mely órákig tartja sötétben a községet, ha egy-egy szij leesik, valamelyik géprész, rugó elpattan, egy kis üzemzavar áll be, azt akarják tehát, hogy jó legyen a világosság, legyen az áram egyenletes és folytonos — hajlandók tehát saját jószántukból teljesíteni szerződéses kötelezettségüket és saját költségükön beszerezni egy — akumulátort. Hát nem naivitás ez. Hiszen ezzel a legnyiltabban beismerik, hogy tudják nagyon jól mit kell tenniök az eddigi hibák és zavarok orvoslására, tudják, hogy akkumulátor nélkül nem adhatnak jó világítást, nem teljesíthetik azon szerződéses kötelezettségüket hogy a községet rendes világítással ellássák, bevallják, hogy bizony már 2 éve meg kellett volna venni azt az akkumulátort, mert az hozzátartozik ahhoz a jó felszereléshez, melyet a szerződés érdekében tartaniok kell, végül bevallják, hogy ők a hibásak, mert az akkum- latornak már régen meg kellett volna lenni. Úgy jártunk a társasággal, mint azzal a csizmadiával, ki elvállalta, hogy tiz pengőért elsőrangú csizmát készít s amikor a tiz pengőt kifizettük azzal állott elő, hogy bizony még adnunk kell két forintot, mert csak úgy lesz talpa is jó a csizmának. Elsőrangú jó gépei vannak a társaságnak is, de a világitás csak úgy lesz szerződésszerű, ha külön megveszik a talpat — az akkumulátort. Úgy hiszem, hogy a társaság sem gondolta komolyan, hogy a község teljesíteni fogja kérelmét. Úgy hiszem, hogy ez a kérelem csak másodlagos szerepet játszik kérvényükben. A főcél egészen más, de ebben a formában is mindenképen helyes. Aki beismeri hibáját, az már fél bocsánatra számíthat. A társaság is beismerte — nem egészén nyíltan ugyan, mert kissé szé- gyeli magát az elmúlt évek bajai miatt — hogy azt a bizonyos akkumulátort már rég meg kellett volna vennie, bejelenti tehát a községnek, hogy megveszi. Maga mögött azonban nem akarja felégetni a hidat — nehogy az eddigi mulasztásért felelősségre vonassék — tehét ellenszolgáltatást kér, hogy a községnek eszébe ne jusson valahogy, hogv az akkumlator beszerzésével a társaság kötelezettséget teljesít nem pedig szívességet tesz. Ez volt a kérelem főcélja. Egyről mindenesetre meggyőződött a társaság. Arról, hogyha nem is értünk a villanyvilágításhoz, azt minden esetre meg tudjuk bírálni, milyen a jó világitás s szívességet csak akkor tesz 1914. március 2J. majd a község, ha a maga laikus bírálatával azt fogja mondani a világításra: Jó. — f — Képviselő-testületi gyűlés. F. hó 12-én d. u. 4 órakor tartotta idei második közgyűlését a községi képviselő-testület. A gyűlésen 24 tag jelent meg. Veress Lajos községi főbíró a megjelent tagok üdvözlése után a gyűlést megnyitotta, majd a múlt gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után Rohay Gyula főjegyző ismertette a községi elöljáróság jelentését az aszfalt felülvizsgálásáról. Előadta, hogy 1914-én a község Schönpflug Richárd állami építési mérnök által felülvizsgáltatta a járdát, azonban csak a mennyiségre nézve volt megejthető a vizsgálat, mig minőségileg most a tavasszal tartható meg. A mérnöki felmérés egyezik a vállalkozó cég felmérésével, ennek alapián a cég kéri a vállalati összeg, 107.060 kor. kifizetését. Egyben előadja, hogy a cég 3100 koronát számit fel többletmunkáért és homokhordásért. Csizmadia József testületi tag indítványozza, hogy a többletkérelem utasittassék el, mert a vállalkozó cég homokot nem hordott, sőt azáltal, hogy a szükséges homokot az utca közepéről szedte fel s igy azt kimélyi- tette, felelősségre vonandó. ifj. Péchy László, Feldmann Ármin, Weisz Miklós, Tárnái Gyula és Tárkányi Lajos felszólalása után a képviselő testület arra utasította az elöljáróságot, hogy intézkedjék a minőségi felülvizsgálat minél előbbi megej- téséről, mert a vállalati összeget csak annak megejtése után fogja a község kifizetni, illetve az összegről szóló kötelezvényt a Menzel K. cégnek aláírni. A gyűlés 2-ik pontja a villanytelep kérelme a világítási szerződés 6-ik pontjának megváltoztatása volt. Vezércikkünkben foglalkozunk ezzel a kérdéssel, itt csak azt jegyezzük meg, hogy a képviselő testület ifj. Péchy László, Almer Béla, Weisz Miklós és Tárkányi Lajos felszólalása után elhatározta, hogy a 6-ik pontot nem változtatja meg, ellenben utasította a villanyvilágítást ellenőrző bizottságot, hogy a vállalati szerződést tanulmányozzák át s tegyenek jelentést, milyen intézkedést tehet a község jogainak megóvása végett. Harmadik pont volt a községi korcsma épületének bérbeadásáról. Árverés utján Berger Béla vette ki évi 1425 koronáért, 600 koronával olcsóbban az eddigi bérösszegnél. A képviselő testület tudomásul veszi azzal, hogy a bérlő biztositékot tartozik adni. Negyedik pont Tárkányi Dezső és társainak kérelme, hogy a Fellegvárba palló ut készíttessék. Minthogy az ócska pallókat már más helyre Ígérte a község, újakra pedig nincs pénz, a kérelem egyelőre nem teljesíthető, de ha az ócska pallóból marad valami, azt a Fellegvári utón helyezik el. Ezután még pár telepedési és illetőségi ügyet intézett el a képviselő testület. A gyűlés előtt Rohay Gyula jegyző jelentette, hogy az áramfeszültségmérőt az elöljáróság még január 4-én megredelte. Jóllehet, hogy az »Apolló« mozgószinház árammérője állandóan mutatja a feszültséget, azt hivatalos órának elfogadni mégsem lehet s igy megsürgeti az óra felállítását. — f — tetszeni fog és sikerülni fog magának az ő sympatiáját is megnyerni és szebb, műveltebb, gazdagabb is lehet, mint én vagyok és jobb családi összeköttetést is szerezhet általa, mint általam. Maga ügyvédnek készül, tehát hidegebben tud bizonyára számítani is; tehetséget érez magában és úgy fogja találni, hogy nem a szívre, de az agyra kell hallgatnia és még csak lelkifurdalást sem fog érezni azon, hogy velem többé nem is törődik. Legföllebb megtart majd kellemes emléknek, ami nekem vajmi kevés . . . Ezzel szemben itt maradok én ebben az istenhátamegetti faluban, ahol idegen kabátos embert csak fehérholló számben látni, de akadhat mégis egy olyan jóra- való derékember, kinek megtetszem és akihez esetteg vonzódni is tudnék, de magára gondolva magamat szabadnak nem érzem és igy nem gondolhatok másról, igy én szépen lány maradhatok időtlen-időkig... Mondja meg tehát úgy a maga apjának, mint az én apámnak nyíltan és őszintén, hogy mi a legkomolyabb szándéka velem szemban és majd aztán ismét cseveghetünk arról, amiről az imént maga beszélt, addig — belátja — nem lehet. A fiú erre irul-pirul, alig bir szóhoz jutni, végül mégis összeszedi magátés kezdi, hogy miként is gondolja, hogy egy húsz éves fiú ilyen komoly dolgokról beszéljen apja előtt. A lány, mintha vízzel öntötték volna nyakon, olyan hidegen felel: Késő van, Isten Önnel barátom. Én már húsz éves vagyok és kötelességem magamról komolyan gondolkozni . . . — melig —
