Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-03-20 / 12. szám
Mátészalka, 1914. március 20. I. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tankoknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. Kérünk jó világítást! A községi képviselő-testület f. hó 12-iki gyűlésén húsz dühbegurult arcú tag emelkedett szólásra, amikor á tárgy- sorozat második pontjára, a villanytelep kérvényére került a sor. Tekintve, hogy a jelenlévő tagok száma összesen 24 volt, a gyűlés tekintélyes része volt dühös. Dühösek voltak már akkor, mikor még nem tudták, mit akar a világítást szolgáló részvénytársaság, nem tudták, vájjon nem azt akarja-e bejelenteni, hogy végre két évi kísérletezés után [megtanulták mesterségüket, kitanulták a villanyvilágítás csinyját-bin- ját, megtanulták, hogy kell a telepet vezetni, milyen gépeket kellett volna beszerezni, hogy jó világítást adjanak, mondom, hogy még nem is sejtették, mit akar a kérvényben a villanytelep, már is dühbegurultak. És a dühös arcok még dühösebben beszélni is kezdtek. Többen is egyszerre. Az ilyen beszédeket természetesen nem lehet leírni, de szép kis beszéd kerekíthető ki a hirtelen lekapott jegyzetekből. Rossz a világítás. Mért nincsen nappali áram ? Délután csak öt órakor kezd égni a villany. Gyenge. Mikor lesz meg az árammérő ? Nap-nap mellett hirtelen kialszik. Nem azért vezettettük be a villanyt, hogy állandóan petróleumlámpát is készen kelljen tartánunk. Ha valami kifogásunk van s nem fizetünk, egyszerűen kikapcsolják az áramot. Haragos, dühös kiáltások, melyeken azonban nem ütközött meg senkisem, mert tudta mindenki, hogy a panaszok szószerint igazak. Szerencse volt azonban, hogy az első haragkitörés kissé lecsillapította a kedélyeket, mert a kérvény cseppet sem azt jelentette be, hogy a hibák már ki vannak javítva, hanem ellenkezőleg: a kérvény kért. Éspedig kéri a világítási szerződés 6-ik pontjának megváltoztatását. Ezen pont szerint ugyanis a község fizet évente a közvilágításért negyedévenként 800 koronát, „amely összeget köteles Mátészalka község a vállalkozónak, illetve jogutódainak vagy a vállalat álial megjelölt egyén- nek kifizetni.'' Ezt a pontot szeretné a vállalkozó részvénytásaság megváltoztatni igy: „A közvilágítási átalány- összeget Mátészalka község a vállalkozóknak, esetleg jogutódainak vagy a vállalkozók által megjelölendő pénzintézetnek fogja feltétlenül megfizetni és az arról szóló, a pénzintézet álial kívánt nyilatkozatot külön okmányba foglalja és kiállítja." Szóval azt kéri a részvénytársaság, hogy Mátészalka község föltétien kötelezettséget vállaljon bármely banknak a fizetésre, az pedig mellékes, hogy mi történik akkor, ha község a rossz világításért nem Sic transit . . . Égi derengés, világló hajnal . . . Madár-ébredés csicsergő dallal . . . Harmatos szirmokból fakadó virág . . . A nap egy fénykévéje volt az egész világ — Amikor te jöttél. Villámok cikkája, menykövek dörgése . . . Vulkánok moraja, az anyaföld hörgése . . . Poklok tüzének rettenetes üstje Egetett meg mindent és fölszállt a füstje — Mikor elköltöztél. Ifj. Széli Mihály. Az egykoruak. Gaál jános jegyző Simon fia Somogyi István tanító Juliska leánya — hogyis szokták mondani? nem gyűlölték egymást kicsikoruk óta és most, hogy az életre érettek lettek, már egész más értelme volt annak a »nem gyűlölték egymást« jelzőnek. A szülők ugyan keveset törődtek a fiataloknak egymás iránti »vonzalomnak« nevezett érzelmével, annál többet suttogtak ám a falubeliek a derék Gaál Simon urfiról, a pesti jogászról és a szép, karcsú, szőke Juliska kiasszonyról, mint szerelmes párról és — »nem zörög a falevél, ha nem fújja a szél« — talán volt is valami a dologban . . . Kezdett már Ámorka incselkedni a fiatalokkal . . . Esténként, amikor az embert tikkadt fáradtsággal sújtja a nyári napsütés óriási melege és olyan jól esik az esti lágy szellő csókolóan, simogatóan hűsítő, idegcsillapitó, fantáziát növelő jelenléte, amikor olyan szépek a csillagok, hogy az ábrándos lelkek — álom ur őfelsége másként nem diktálná — hajnalig elmerengnének, amely nyári estéket az érző poéták olyan szépen tudnak megénekelni, igen sokat lehetett együtt látni a két egymáshoz vonzódó fiatal teremtést, amint halkan suttogva, vagy elmélázva s egymáshoz szót sem szólva, összesimulva sétált a falu poros utcáit szegélyező akácfák alatt vagy a falu négyszögü piacán levő kis vadgesztenye erdő sűrű, mysticusan sötét lombozatu fái között Igen ám, csakhogy minden dolog e világon véges és igy csak természetes, hogy a Simon urfi vakációja már néhány nap múlva letelőben volt és igy közelgett a nap, hogy búcsút kellett mondani egymásnak és ki tudja; mit gondolhat ilyenkor egy okos, józan, jól nevelt, de mégis érző leány, amikor akit szeret, hosszú időre eltávozik és pedig eltávozik az olyan nagy városba, mint Pest, ahol olyan sokféle nő van . . . Bucsuzás előtti estén történt, hogy a lány félretéve minden álszemérmet, elővéve józan magyar eszét és fügét mutatva Ámor törvényeinek, mely törvényeket az emberek úgyis csak hazudják egymásnak, erősen elhatározta magát, hogy a fiúval komolyan fog beszélni. . . . Mint mindenütt, ahol sok diák szokta vakációjának idejét tölteni, úgy itt is csináltak bucsuestét bállal egybekötve és a bál forró hangulatában alkalmat is talált a lány tervének kerestülvitelére . . . Tánc után sétálni mentek a párok kicsit lehűteni és talán egy kis flirtelési szándékból is. Természetes, hogy Simon urfi Juliska kisasszonyt vette karba. Ekkor látta a lány elérkezettnek az időt tervének kivitelére és szinte kapóra jött neki, amikor a fiú remegő ajkakkal esdekelt, hogy ne feledje és magyarázza, hogy mily nehezére esik az elválás. Mintha csak ezt várta volna a leány és a következőket válaszolta neki: Nézze Simon! nem tagadom, nem is tagadhatnám, hogy vonzódom magához, de most maga elmegy egy olyan városba, ahol nagyon sokféle lányt láthat, akadhat olyan is, ki magának
