Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-02-20 / 8. szám
4. MÁTÉSZALKÁI ÚJSÁG 1914. február 20. tüzet más gyújtja fel, de alig van valaki, ki az ágyát mással melegittetné fel . . . Hogy pedig akadnának oly férjek is, kik egyenesen felhajszolják a házibarátot, hogy a családi életüket felvillanyozza, — mint a levélíró állítja — azt egyszerűen kétségbe vonom. A házibaráti intézmény nem eleme a házasságnak, hanem inkább a francia házasságtörési bohózatoknak. Ott szükség van a házibarátra, kit — ha a darab cselekménye úgy kívánja — a férj is felhajszol, mert szükséges valaki, ki a házasságot törje, hogy legyen a közönségnek a pénzéért min kacagnia. A házasélet azonban nem bohózat és a min a nézőtéren kacagnak, az az életben a dermesztő végzet megrázó átka. Hogy szükség volna a házaséletben szenzációkra? Korántsem. A házas élet nem mozivászon, melytől mindig újabb és újabb izgalmas képeket, csiklandozó jeleneteket várunk. Hogy emóciókra volna szükség, az temperamentum dolga. De akkor az ahhoz szükséges meleget ne lopják és ne csempészszék idegenből, hanem fejlezsszék azt a családi élet tűzhelyén. Igaz, a lovag — ha tizedrangu ember is — az alacsonyabb in- tellegenciáju nő előtt mindig tökéletesebb és felsőbbrendü lénynek látszik, mint a férje. A férj hasonlít a saját szalonunkhoz, melyet mindennap látunk, tehát gyakran olyankor is, midőn a bútorok összehányva, a szőnyegek egymásra rakva, szóval, mikor minden diszitő kellék leszerelt állapotban van, mig a lovag az az idegen szalon, melybe csak akkor lépünk, mikor az a vendég tiszteletére fényesre mázolva és beillatozva a teljes világítás hatástkeltő pompájában ragyog. Mert az ilyen külsőségek azok, melyek a gyengébb itélő- képességü nőkre oly gyorsan hatnak. Az ilyenek unalomból, kíváncsiságból, hiúságból, könnyelműségből rohannak a lejtőn lefelé és csak nagyon ritkán igaz érzésből. És ha a lovagjukat egyszer testi és lelki neg- lizsében pillantanák meg, hasonló gyorsasággal szégyenkezve fordulnának el tőle. Az ily nőket még a legártatlanabb szórakozásban is valami mellékgondolat vezeti. Ilyenkor is éled és lappang a lelkűkben valami érzés, valami idegen vágy, valami lelki hűtlenség, melyet csak a tekintetük és mozdulatuk árul el . . . Hogy milyen a férfimorál ? Hja, egészen más. A férfi erkölcsi értelemben nem lehet se tisztességes, se tisztességtelen. Ezt nem a férfiak spekulálták ki, hanem a természet, midőn a családi élet érintetlenségét, a származás tisztaságát és biztonságát, melyhez annyi társadalmi érdek és a lelki kapcsok legszentebb érzelmei fűződnek, egyedül a nő tisztességére és tiszta családi életére alapította. A férfi hűtlensége megmételyezi a családi életet, de a nő hűtlensége azt a valóságban is örökre megfertőzi. A férj hűtlensége olyan, mint mikor valaki az utcán a csizmájával a mocsárba lép, a nő hűtlensége azonban annyi, mintha a mocsarat egyenesen a házába hordják, hogy ott annak tartalmából az ocsmányságnak örök emlékszobrot emeljenek . . . Morált pedig nem prédikálok. Ezt restelleném is. Semmi közöm az igazsághoz és a morálhoz. Nekem nincsenek világfájdalmaim. Miattam az igazság tótágast állhat és a morál lefelé sülyedésében olyan mesteri bukfencet hányhat, akár Pegoud repülőgépe. Írásaimnak se erkölcsi, se egyéb célzata nincs, csupán az: valamit lehetőleg úgy megírni, hogy érdemes legyen azt olvasni. A nők presztigét pedig velem szemben nem kell megvédeni. Mindenkinek van anyja és majdnem mindenkinek nővérei, kiknek példáján megtanulta a nőket tisztelni. Nem mondok sokat azzal, hogy az ily példákból a nők iránti tisztelet nagy általánosságban bennem se kisebb, mint bárki másban. A levélíró nehány jóindulatú, de téves személyi vonatkozású megjegyzést is tett reám, melyeket azonban nem rektifikálok, minthogy Ízlésem ellenére való a magam személyével e lapokban foglalkozni. Csak annyit, hogy téves a levélíró azon felfogása, mintha múltkori cikkem tán az én jövendő házaséletem aggodalmait tükröztetné vissza. Gondolom, hogy nekem sincs különösebb okom ily irányú aggodalomra, mint másnak. Sőt, hogy ez ellenkezőleg van, erről is mondhatnék egyet- mást. De, hogy az ily benső természetű dolgaimról beszéljek, ahhoz sem elég író, sem elég nyárspolgár nem vagyok. Hogy érdemes-e a nőkkel foglalkozni. Mindenesetre. De csak annak, ki egyszerre minél több nővel foglalkozik, mert az némi garancia arra, hogy egyet se vesz komolyan. Írni róluk azonban semmi esetre sem érdemes. I Nem is folytatom tovább. Épen elég volt. Sőt kissé sok is. Szikra. ================================================== ' A mátészalkai csizmadia a fekete várban. Pénz kellett a szellemeknek. Mintegy esztendő előtt történt, hogy Kiss Lajos mátészalkai csizmadia mester ki- 1 váncsi lett arra, mit hoz a jövendő és mivel Mátészalkán ezt másutt nem lehet megtudni, egy Szécsi Teréz nevű cigányasszonyhoz fordult, akinek igazmondó kártyái — amint ezt maga a jósnő a áiliíotta — csalhatatlanok. Szécsi Teréz ki is vetette a majsztram szerencséjét, de nem volt köszönet a jövendőmondásban. Szürnyiiséges dolgokat mondott a kártya Kiss Lajosnak. Azt mutatta, hogy úgy Kiss Lajos, mint Kiss Lajosné asszonyom tudtukon kívül nagy bajban vannak. — Egy rossz szellem kerítette őket hatalmába és láthatatlan fekete várat épített a házaspár köré, a vár kapuját egy csúnya, nagy sárkány őrzi, aki éberen vigyáz arra, hogy akármerre járnak Kiss Lajos, meg Kiss Lajosné, kívül ne juthassanak a vár kapuján. Ezer szerencse, mondta Szécsi Teréz, hogy a sárkánynak is meg van a maga gyönge oldala, ami kiaknázható, — ha rászánnak valamit. Ez a valami természetesen nem lehet más, mint némi elemózsia és minél több készpénz, amit azonban a sárkány nem fogad el akárki idegen embertől, csak az ő meghittjeinek közvetítésévé!. Azt már talán mondani sem kell, hogy Szécsi Teréz — szerencsére — a rettenetes sárkány belső emberei közzé tartozik és szívesen vállalja a dolog elintézését. Kiss Lajosék örömmel fogadták a cigányasszony ajánlkozását és nagyon kérték, hogy vesse latba minden befolyását a rettenetes sárkánynál: hagyja megvesztegetni magát és eressze ki őket a feke vár kapuján. A megvesztegetés folytatólagosan ment egy esztendőn keresztül. Ezalatt Kiss Lajosék töméntelen ennivalót és minden keresetüket átadták Szécsi Teréznek, aki pontosan eljuttatott mindent a bősz sárkányhoz — nyugta nélkül. Kiss Lajosék egy egész esztendőn keresztül pénzelték a sárkányt, de hasztalan várták, hogy a vadállat kiendje őket hatalmából. Panaszkodtak a szomszédoknak, akik nagynehezen meggyőzték őket arról, hogy a hétíejü sárkány senki más, mint Szécsi Teréz, a cigányasszony és hosszas rábeszéléssel sikerült őket rávenni arra is, hogy jelentsék fel a ravasz cigányaszonyt a csendőrségen, amely most csalás miatt indította meg az eljárást a fekete vár telhetetlen kapusa ellen. HÍREK. Gyilkosság vagy szerencsétlenség. F. Bartku János tehintélyes nyircsaholyi gazdálkodó f. hó 16-ikán testvére és sógora társaságában átment Nagyecsed községbe, hogy ott tengerit és kórót vásároljon. A vásárlás után áldomást ittak s Bartku Jánosnak olyan kedve kerekedett, hogy nem akart társaival hazamenni, hanem tovább mulatott, estefelé pedig egyedül indult hazafelé. Másnap 17-ikén reggel a Mátészalkáról Nagykárolyba menő vonat vezetője a sínektől 4—5 méternyire egy összeroncsolt holttestet vett észre. Felvették a vonatra s Nagy- ecsedre vitték, hol a holttestben Bartku Jánost ismerték fel. Sérüléseiből arra lehet következtetni, hogy kétszer is keresztül ment rajta a vonat. Este a Mátészalkáról Nagykárolyba s reggel korán a visszafelé jövő vonat. A holttestet Dr. Csató Sándor mátészalkai járásorvos boncolta fel. Bartkunak a vonat mellét rocsolta össze, a fején volt egy hatalmas ütés, mely szintén halálát okozhatta. Alapos a gyanú, hogy Bartku Jánost meggyilkolták előbb, mert mikor a vonatvezető rátalált, mellette feküdt teljesen üres pénztárcája. Nincs kizárva, hogy a holttestet rabolták k>, de sérülései Inkább gyilkosságra engednek következtetni. Meghívó. A mátészalkai mi kir. állami polgári fiúiskolák 1914. évi február hó 21-én az iskola tornacsarnokában az intézet Rákóci, Tanúim, és Rendelk. alapja javára jötékony- célu müestélyt rendez. Személy-jegy ára: 2 kor. Család-jegy: 5kor. Kezdete este 8 órakor. Műsor. 1. Bethoven: »Ünnepi hangok.« Énekli az Ifj. énekkar.“ 2. Offenbaéh : Hoffman meséi. Zongorán előadja: Révai Viktoria úrnő. 3. Hellmesberger: »Serenade.« Hegedűn játszák: Grósz József, Szabados Gábor és Zsejky Ferencz urak, zongorán kiséri: Medzihradszky Péter ur. 4. Szavalat. Előadja : Balássy Miklósáé úrasszony. 5. Schuman: Aufschwung és L. v. Meyer: »Grillen Polka.« Zongorán előadja: Almer Annuska urleány. 6. Gábor A.: »A Treszkát kitanitják.« Jelenet. Előadják: Eles Béláné úrasszony, Deme Böske urleány és Aranyi Kálmán ur. 7. Zsa- dányi A.: »A csikós tanyán.« Ábránd. Hegedűn játsza: Medzihradszky Péter ur, zongorán kiséri: Révay Viktoria urleány. 8. Dalok. Énekli: Róth Miksa ur. 9. „A Párkák és az Élet.“ Élőkép. 10. „Tündérlom.“ Élőkép. Előadás után vacsora és tánc. Loptunk, mert fáztunk. Grün Herman ópáiyi-i földbiríokos gazdaságában múlt hó 20-ikán éjjel 98 darab akácfát kivágtak és elloptak. A csendőrség a tetteseket Gergely Péter, Szabad Antal, Szender Károly és Va~ lócky Mihály ópályi-i lakosok személyében elfogták. Kihallgatásuk alkalmával mentségükre csak ennyit hoztak fel: Szegények vagyunk és nagy a tél. Harapós legény. Szamosszegen Mákhely Fülep János és Balog Péter 'ö dmivesek
