Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-02-20 / 8. szám
Mátészalka, 1914. február 20. 8. szám. I. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Fé!évre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fiilér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő : Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. Az uj büntetőjog. Három hónapja, hogy a készülő büntetétörvénykönyv általános rendelkezéseit a jogászközönségnek bemutatták. A napi sajtó csekély kivétellel, csak néhány sorban emlékezett meg erről az eseményről. Azóta a Nemzeti Büntetőjogi Egyesület magyar csoportja több előadás keretében foglalkozott a tervezetek alapvető elveivel és rendelkezéseivel. A vitákról a sajtó ismét csak néhány soros kommünikékben számolt be. íme, a büntetőjognak korszakot alkotó átalakulása a kulisszák mögött, szinte észrevétlenül folyik le s a nagy- közönség nem is sejti, milyen hatalmas lépést igyekszik tenni jogrendünk az ő védelme, biztonsága érdekében. A magyar sajtónak kétségtelenül nagy hibája, hogy a jogi reformok nem eléggé keltik fel és tartják ébren a közönség érdeklődését. Ez annát nagyobb hiba, mert a jogalkotás eltévelyedéseit — mint az esküdszékrol és sajtóról szóló legújabb alkotásokat is — a pártpotitika szén- : vedélyébe mártott tollal kiszínezve ismerteti és teli torokkal ócsárolja s a jogszolgáltatás tévedéseit, a justizmor- dokat is a szenzáció görögtüzével megI világítva találja fel. Ezáltal a közönségben a jog, jogrend és jogszolgáltatás j ! iránt téves, mert egyoldalú, Ítéletet tá! maszt. A nagyközönség a jogrend áldásait észrevétlenül élvezi. Öntudatlanul, amint a levegőt is öntudatlanul szívja. Csak a fonákságait veszi észre, mert csak arra figyelmezteti a közvéleményt gyártó papiros: az újság. Ezért aztán az egész intézményt ferdének, fonáknak látja. Megismétlődik ez az ügyvédekkel szemben is. Az újság csak a sikkasztó ügyvédről ir. Erről is hangsúlyozottan, mint ügyvédről, A közönség ennélfogva minden ügyvédet sik- kasztónak tekint —• kivéve a magáét (mert az — kivételesen — rendesen igen derék ember.) Egy Vázsonvi ékesszólásának kell azután a parlament nyilt színe előtt kinyilatkoztatni, hogy a, ügyvédek a jogrend leghatalmasabb pillérei. A jogalkotás és jogfejlesztés legkiválóbb munkásai . . . Pedig, ha valaha, úgy most é: úemli meg a magyar jogalkotás, hogy a nagy- közönség figyelme feléje irányuljon. A magyar jogalkotás vizein a Balogh-féle tervezetek alatt nagy reformok erős és frissítő áramlatai sodródnak keresztül. A Plósz-féle perjogi kodex-szel a magyar perjog az európai jogok között első helyre küzdötte fel magát. Magánjogi törvénykönyvünk tervezete hatalmas és modern alkotás. Büntetőjogunk — a tervezetekből következtetve — hivatva van a vezető szerepet vinni a modern kontinentális jogok köpött. A modern büntetőjogok lassankint kezdik elveszteni büntető jellegüket. A XIX. század büntető kódexe és ezek nyomán a közfelfogás is, kétféle embert A no. A nagy világból csak a kis nőt látom, A nő az átkom meg a menyországom. Ha füstbe mennek az élet reményi, Sötét gondolatim a nő szerte iépi. Nemhiába a férfi sorsa a nő, Életünk szekerét kormá \yozza ö. A nő visz minket minden rosszra, jóra, Csábos csókjáról beszél minden nála. Ha látom az élet mily sivár, kemény, A nő az, ki éltet, erői önt belém. S azt hiszem a világ ismét az enyém, Ha a nő mosolygva közelit felém. A nő az élet kezdete, vége, Nő nélkül az élet mitsem érne! . . . no. Három feleség. (folytatás.) 2.) Ehhez a tervhez a családi tanács egyhangúan hozzájárult s a két kijelölt családtag, az a eh olőgus és a szláv népdalgyüjtő áhé /e a szükséges utasításokat és költségeket, elindult a különös fajtájú felderitő szolgálatra. A SiketVcsalád egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett. Várta az értesítéseket. Várta, várta és várta . . . betelt két hét, három hét, négy hét — semmi hir . . . Eltelt öt hét — s a helyzet változatlan . . . A Si- keth-családban leírhatatlan nyugtalansággal tárgyalták a dolgot. Mi történhetett az archeológussal és a népdalgyüjtővel? Megölték őket, vagy mi ? if Erre kérdésre nem jött válasz, holott válasz fizetett táviratokkal tudakozódta kutá- nuk. Végre a hatodik hét végén egy és ugyan- azonk a napon, rettenetesen lestrapálva megjött a két családi biztos. Késő éjjel jelentek meg Ilonáéknál, hol a cselédek is tűhegyen haligatództak az ajtónál. A kérdések heves záporára először az archeo'ógos válaszolt: — Ucsinka Jánosnak Krassó-Szörény- ben nincs és nem volt soha felesége. — Bizonyos vagy benne ? — Hogyne, hiszen magammal hoztam a korpusz deliktit. — Micsoda korpusz deliktit ? — kérdezte a főügyész nyitva maradni akaró szájjal. — A kérdéses hölgyet? — Azt, akivel Ucsinka urat gyanúsították, hogy a felesége lenne. — És hol van a kérdéses hölgy? — Otíhon a lakásomon. Ilona mélyen elpirult. A főügyész szigorú, reszelős hangon rivallt öccsre: — Nohát az ilyet kikérjük magunknak, tudnod kellene, hogy mivel tartozol családodnak ... És ha nagybátyád, a főispán megtudja? Az archeológusnak megjött a hangja, harsány méltatlankodással kiáltotta: — Abba pedig nemhogy a főispán, de a király őfelsége sem parancsol nekem 1 — Hogy érted azt? — Úgy értem, hogy én azt a nőt, név- szerint Pálos Margitot, feleségül vettem annak rendje és módja szerint. — Tyüh a mákos rézangyalát! Az archeológus lesütötte szemét. Tetszett és miután van egy kis pénze . . . huszonhatezer forintja. — Az Isten éltesse! Gratulálunk! A Siketh-család jelent volt tagjait az örömnek őszinte érzése járta át. Sorra ölelték a fiatal férjet, a boldog archeológust. Ilonát is elkapta a dévajkodás vágya, odaszólt szláv népdalokai gyűjtő bátyjához: — Bizony Dömötör bácsi maga is megtehette volna ugyanezt azzal a Száva-parti hölgygyei. Dömötör szerényen meghajlott: — Hiszen, ami azt illeti.
