Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-02-13 / 7. szám

4.

kőbe ne volna kedves ez az aranyos ember, vagy aranyos ez a kedves ember, mikor nőm most látja először. Ha hat—nyolc év múlva ismerte volna csak meg, amidőn már a házasság hámjában görnyed s robotol, nőm valószínűleg nem mondott volna semmit, legfeljebb ilyesfélét gondolt volna róla: »mily becsületes igavonó«. És elgondoltam, hogy e fiatalember három havi jövedelméből sem futná nőm egy toiletteje, fürdőzési költsége tán félévi jövedelméből sem, nőm megszokott kényelméről pedig egy napra sem volna képes gondoskodni. De szerencséjére mindez felesleges is, mert ez az ur egyszerűen ellátogat a lakásomba, melynek házbérét én fizetem, igénybe veszi azoknak az angol bútoroknak a kényelmét, melyeket én szereztem be s megvendégelteti magát abból az éléstárból, mely az én háztartásomat terheli. Ön csodálkozni fog azon, hogy egy általános szokáshoz: egy fiatalember egyszerű látogatásaihoz ily furcsa gondolatokat fűzök. De nem zavarom Önt a csodálkozásában és gondolataimat tovább folytatom. Elgondolom, hogy az ilyen udvarlók tulajdonkép szégénylegények, potya-emberek és a gentlemanike szempontjából — Ízléstelenek. Tegnap tán még hírüket sem hallottuk és ma már készen találják azt az asszonyt, kinek összes költséges pasz- szióit a férj fedezi, kinek konszervált fiatalos bájait, üde mosolyát, felvillanyozó ezüst kacagását a férje váltja meg a megszerzett jólétbe beleölt idegzetének, tehetségének és tán életkedvének folytonos fogyasztásával és emésztésével. Beleülnek — ha csak néhány órára is — abba a lakásba, melynek kényelmes berendezettsége, a minden zugából kiáradó családias meghittsége ékesszóló hirdetői a férj áldozatkészségének, úri és tehetős gavallériájának. Ezzel szemben egy szegény udvarló mi áldozatot hozhat? Legfeljebb a nő lábai elé vetve magát, megesküszik, hogy egy mosolyáért az életét is kész feláldozni, mi rendszerint azonban ugyancsak értéktelen áldozat. Ő pusztán azt a hajlandóságot hozza magával, hogy szórakozni akar — egyéb terveit úgy sem köti a férj orrára. Én azt hiszem, hogy egy igen kifinomult ízlésű ember — amilyen csak nagyon kevés van — egy szempillantással, de még egy mozdulattal sem közelítene meg egy idegen asszonyt a férje lakásában, vagy bármely oly környezetben, hol minden a férj gavallér és úri mivoltára emlékeztet, de még kevésbé hagyná magát megvendégeltetni bármivel is abból, mi a férj keresményéből származik, ha ismeretségével oly céljai is vannak, melyeket nem szokás bevallani és amelyeket önön magunknak sem vallunk be . . . Már pedig e fiatalembernek a látogatásai ily cél- zatuak. Lehet, hogy ez csak látszat és tévedek, de jogomban van mint férjnek ezt feltételezni s igy jogomban van tévedni is,

aminthogy jogom van egy gyanús nesz hallatára éjnek idején az ablakon kilőni, még ha tolvajt nem tatálnék is az udvaromon. Nőm még passive viselkedik, még maga se tudja mit akar, de mikor az asz- szony nem tudja, hogy mit akar, majdnem az történik, amit a másik akar. Plátói barátságban pedig nem hiszek férfi és asszony között, különben nőm alig hallott valamit Plátóról. Ön különösnek fogja találni, hogy egy modern gondolkodású férj fennakadhat ily mindennapi eseten. De az ember akkor bosszankodik valamin, mikor az indulata azt parancsolja neki, nem pedig mikor a szokás azt megengedi s a férjnek sa- átos joga, hogy tetszésében, vagy nem tetMÁTÉSZALKAI UJSÁQ

szésébcn az érzéseit kérdezze meg, nem pedig az illemszabályokat.

Ön már tudja, mit akarok és mik a kétségeim. Kérem tehát tanácsát, szükséges-e valamit tennem s ha igen, mikép?

»Mindenkit érhet baleset« mondja a Budapesti mentőegyesület. Ön is férj lesz s igy nem fog ártani, ha már előre gondoskodik az orvosságról, mielőtt hasonló baj éri. Siessen a válaszszal, mert e nélkül nem tudom, hogy boldognak, vagy boldogtalannak érezzem-e magam.

Egy házas ember, ki nem tudja, hogyan érezze magát, *

Tisztelt Uram,

levele lebilincselt. Itt-ott majdnem szellemes. (Nem irná meg helyettem a cikkeimet is?) Egyelőre mégnem adok választ, hanem, mint látja, levelét közzétettem. Hátha akad valaki, ki hasonló esetet már megoldott s az Ön segítségére siet. Különösen a nők közül hátha valamelyik szolgálna tanácscsal, hisz ők legjobban ismerik a női lélek labirintusait. De ha nem jelentkeznék senki, én fogok Önnek válaszolni. Nyilatkozzék milyen választ kíván, udvariast, vagy őszintét. Ha udvariast akar, rövid leszek, tán nem is válaszolok. Ha őszinte választ akar, még jobban felszaggatom az Ön sebeit és megtisztítom azt a hazugság, kétszínűség és a csalások fertőző kóranyagától. Ez operációs művelet Önnek nagyon fog fájni, de utána megköny- nyebbül és akkor a sebére szükséges orvosságot önönmagától fogja megtalálni, Tehát a viszontlátásra!

Én.

*

Hogy e két levélmásolat a nem létező eredetiekkel semmiben sem egyezik, tanúsítom.

Szikra.

Valaki . . .

Valaki elmereng Ábrándokkal telten. Gondolati szállnak Árkon, bokron, berken . . . Félve, lopva szállnak, Önkéntelen, lassan.

(Ébredő érzelem Még olyan szokatlan.')

Túl a határokon,

Szellők szárnyán mennek, Egy kicsi városban Végül megpihenne •:

S valaki a jövőt Szövi, fonja itten,

Egy kis „angyalká“-val Beszélget meghitten.

S a kis arany függő Mintha élő volna :

Mesél, mesél neki

Sok szép dolgot sorba . . .

Mesél tündérekről, Tavaszról, virágról, Menybéli üdvökről,

Jövő boldogságról . . .

S a mesék központja: Valaki, Valaki . . . Angyalkát mesélni 0 tanította ki . . .

*

Vájjon az ábrándok Válnak-e valóra?

Édes ébredésre Mikor üt az óra?

Bűvös-bájos tavasz Enyhe napsugára Élesztőként hat-e Az alvó parázsra ?

S mesebeli álmok Szerelmes szorossan,

Mikor forrnak egybe Itten is meg ottan ? I . . .

Eclair.

1914. február 13.

HÍREK.

Eljegyzés. Szabados Gábor polg. isk. tanár eljegyezte Balázs ReneétZentáról. (Minden külön értesítés helyett.)

Szeszgyári engedély. A földtnivelés- íigyi miniszter Péchy László kamarás nyir- meggyesi birtokára 720 hektoliter és Luby Béláné szül. Böszörményi Vilma nagygéczi birtokára 420 hektoliteres szeszgyári engedélyt adott.

Felső kereskedelmi iskolaSzatmáron.

Mátészalkát is érdeklő ügy felett döntött Szat- már város f. hó 8-iki gyűlésében. A felső kereskedelmi Iskola építésére vonatkozó pályázatot ugyanis február 17-iki határidővel kiirta a városi tanács. Ma, amikor oly sokan — és nagyon helyesen — lépnek a kereskedelmi pályára, reánk nézve is igen fontos, hogy itt a közelben létesül az iskola.

Az állami polg. iskola gondnokságának tagjai. Szatmárvármegye főispánja 42/1914. sz. alatt kelt intézkedésével a helybeli polg. iskola gondnokságának tagjaivá a következőket nevezte ki: ifj. Péchy László elnök, Deme Kálmán hely. elnök, Almer Béla, Balázsy Miklós, Bányay Endre, Dr. Csató Sándor, Dr. Dienes Dezső, Gál Sándor, Grünbaum Manassé, Dr. Kaprinay Endre, Kincses István, Molnár Károly, Nagy Zsigmond, Klein Mór, Rohay Gyula Dr. Rosenberg Ignác, Szalkay Sándor, Dr. Szepesi Károly, Dr. Vida József.

Betöréses lopás Nagydoboson. Kalla Áron nagydobosi lakos házába f. hó 6-ikán ismeretlen tettes belopódzott s az üvegszekrényt felnyitva abból több tárgyat és több üveg szeszes italt ellopott.

Nagy dohánylopás Nagyecseden. Szőke József nagyecsedi földbirtokos dohánypajtájából nagy mennyiségű dohányt loptak el a múlt héten. A csendőrseg a tetteseket Bulyáki Dániel, Laskai Károly, Kálmán Lajos. Bulyáki Imre és Gólya György nagyecsedi lakosok személyében kinyomozta.

Az ipar és kereskedelmi bank r. t. e hó 8-án, vasárnap d. e. 11 órakor tartotta meg közgyűlését Almer Béla elnöklete alatt. A közgyűlés a szokásos sablon szerint folyt le, nyereményfelosztást elfogadták, az igazgatóságnak a felmentvényt megadták. A tárgy- sorozatban egy felügyelő bizottsági tag választása is szerepelt, melyre a közgyűlés egyhangúlag Dr. Kaprinay Endre kir. közjegyzőt választotta meg. A közgyűlés végét be sem várva, a részvényesek egy része sietett a Közgazdasági Bank ugyanazon időben tartott közgyűlésére. Klein Móric részvényes szóvá is tette, hogy nem kellene mindig ugyanazon időben tartani a két intézetnek közgyűlését. Feldman Ármin vezérigazgató erre azt a felvilágosítást adta, hogy az Ipar-Bank már évek hosszú sora óta február hó első hetét követő vasárnapon tartja közgyűlését s ez a megállapítás nagyrészt a Takarékpénztár január havi közgyűlési idejének respektálása szempontjából történt. Szerinte tehát a fiatalabb és kisebb intézetnek: a Közgazdasági Bank-