Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-07-24 / 30. szám
2. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. julius 24. féle más államban nem birhat oly nagy jelentőséggel, mint épen nálunk. A magyar törvényhatóságok és községek önerejükre és önsegélyre vannak hivatva. Az ő gazdasági fejlődésükkel nem igen törődött eddig senki és úgy látszik, hogy most, amikor már igen nagy bajba jutottak és a kormány kénytelen bajaikkal foglalkozni, a törődésben még ekkor sincs köszönet. Bizonyság erre az a mód, amellyel a pénzügyminiszter legutóbbi akciójával »szanálni« próbálta meg a városok bajait. Kieszközölt számukra hazai pénzintézetektől mintegy száz millió korona hitelt olyan súlyos feltételek mellett, hogy város legyen mely a feltételekbe bele nem pusztul. Ha pedig a városok külföldről ne talán olcsóbb hitelhez tudnának jutni, a pénzügyminiszter előre kijelenti, hogy az ilyen külföldről szerezett köl- csöntől, — még ha előnyösebb is lenne, — jóváhagyását meg fogja tagadni. Külföldön bizony elbámulnának az ilyen »szanálási« akción és dacára »hiányos« kommunális érzékünknek, mi is megütközünk rajta nem kis mértékben. Egyenesen páratlanul álló dolog az, hogy egy vagyon- felügyeleti hatóság igy végezze hivatását és ilyen körülmények között valóban nem lehet jogosulatlan amaz állításunk, hogy amagyar törvényhatóságok és községek egyedül önerejükre és önsegélyre vannak utalva. És éppen ez a legutóbbi financiális esemény az, amely mai cikkünket aktuálissá tette. Itt van a legfőbb ideje annak, hogy a magyar törvény- hatóságok és községek egy uj, céltudatos és okos kommunális politikához fogjanak. A községi közmunka nem halasztható el időtlen-időkre, mert nő a munkanélküliek száma, emelkedik a kivándorlás és elkövetkezhetik egy olyan nagy arányú depopuláció, aminőt egyhamar jóvátenni aligha állna módunkban. Keresni kell tehát egy olyan expedienst, amely a közigazgatás szekerét kizökkenti abból a kátyúból, amelybe évek kosszu sora óta elkövetett bűnök és mulasztások révén besodortatott és erre legalkalmasabbnak a közérdekű vállalkozásoknak amaz uj alakulata látszik, amely a legutóbbi évek során, bárha más okokból kifolyólag, a német birodalom államaiban oly diadalmas tért hódított. Ne adjunk koncessziókat, monopóliumokat közérdekű intézmények létesítésére a magánválalkozásnak, de ne törekedjünk kizárólagos kommunális üzemekre sem. Vonjunk be magántőkét közérdekű válalatok létesítéséhez, mert ezzel kettős irányban is segítünk magunkon. Egyfelől áthárítjuk a drága beruházási tőke egyrészét a magánjellegű ipari társaságokra, másfelől biztosítjuk a kommunális üzemek számára azokat a kiváló komerciális és technikai erőket, amelyek az ilyen közérdekű vállalatok szervezéséhez és viteléhez szükségesek. A vegyes jellegű gazdasági üzem egyenesen a magyar viszonyokra látszik teremtettnek*.és csupán arra kell ügyelni, hogy községi társulás csak olyan kifogástalan hitelű ipari céggel történjék, amely teljes egyéni megbízhatósága mellett nem zárkózik el olyan korrektivumok alkalmazása elől sem, amelyeket az ilyen vegyes jellegű gazdasági vállalkozás a közérdek szempontjából esetenként megkíván. szobából kihordták volt a bútort s a csupasz falak mentén hajlott gerincű lócák sorakoztak. Két asztalt összetoltak, leboritották patyolat- lepedővel s a koporsóban fekvő hallottat elhelyezték rajta, A fali tükröt fekete keszkenővel takarták be : ne legyen a háznak immár semmi fényessége. A virrasztók egymásnak adogatták a kilincset. Asszonyok jöttek feketében, isten* fával és fehér zsebbevalóval a kezükben. Férfiak ünneplő ruhában. Felhajtották a szemfödelet és bólogattak nagy egyformaságban. — Akárcsak aludnék a lelkem! . . . Lassankint megtelt a mestergerendás szoba. Az asszonyok összedugták a fejüket s érdekes dolgokat suttogtak egymásnak. A férfiak a kemence körül nyulángóztak s titkon a pipáikat szorongatták. A vincellérné a koporsó lábánál ült egy zsámolyon s aprókat szipogott. Az ura az ajtófélfát támogatta a vállával s haragos bánatosnak látszott . . . Most az ajtó sarkáig kitárult. Vadaji Menyus jött meg, a funerátor. Ünnepi ábrázata volt az öreg tímárnak s a »Csinálténekek könyvét« szorongatta sárgakörmü, bütykös ujjai közt. Elébb a halott felé bókolt némán és gyászoló gyülekezetnek, aztán a gazdához fordult: — Vigaszstalást a megszomorodott sziveknek. A vincellér külön széket tett a ravalal fejéhez s az elő énekes funerátor elterpeszkedett rajta. Ócska, piszkos papirtokkot kotorászott, pápaszemet vett ki belőle az orra hegyére. Aztán az énekes könyvben kezdett lapozgatni s elnézvén az okuláré alatt, megszólalt. — Énekelni fogunk. És soronkint diktálta a verset: »Mi, mindnyájan, Mind elenyészünk, Porrá lészünk, Végbucsut vészünk. Ez is, kit takar a sötét bőit, Világtól búcsút vevén megholt — Halandó, múlandó, romlandó volt! . . . Kanyargó volt az ének, mint a vizeknek folyása és tompa bugásu, mint a hárfa megereszkedett húrja; de azért az ablakon imbolyogva szállt el az éjiköd lágy szárnyain. Az ének végén a vincellér már ott ált a funerátor előtt s nagy sötét üvegett nyomott a markába. A csapzott bajszu tímár a lámpás felé kotyogtatta az üveget a száját megtörülte a kabátja ujjával s ivott. Lassan, megHivatalos rész. Mátészalka község elöljárósága közhírré teszi, hogy a mátészalkai képviselő választók névjegyzékének összeírása f. hó 30-kán d. e. 9 órakor kezdődik a községházán. Jelentkezni kell mindazoknak, kik tavaly a névjegyzékbe nem lettek felvéve. Jelentkezhetnek az 1913 évi XIV. te. értei— | mében a következők, illetve a következők bírnak választói jogosultsággal: 1. Az 1913. évre érvényes névjegyzékbe jogerősen felvett választók választói jogukat mindaddig megtartják, amig jogcímük j változatlanul fennáll. 2. Az 1913. évi XIV. t.-c. 1 §-a értelmében országgyűlési képviselőválasztó minI den magyar állampolgár lehet, aki a törvényes életkort elérte, állandó lakóhelye van és a választói jogosultsághoz megkívánt különös kellékek valamelyikének megfelel. Az uj törvény alapján megkívánt életkor magasabb értelmiségűeknél (kik legalább középiskolát végeztek) 24 év, a többi választóknál 30 év. A választói jogosultsághoz megkívánt állandó lakóhely annak van, aki egy város 1 törvényhatósága területén legalább egy év i óta lakik, vagy lakással bir. 3. Aki valamely középiskola legfelsőbb osztályát sikerrel elvégezte attól a választói joghoz egyéb különös kellék nem kiváutatik. 4. Aki az elemi népiskola IV. osztályát elvégezte, választó lehet, ha: a) legalább két, korona egyenes állami adót fizet, b) önnálló iparos, vagy kereskedő, c) ipari üzletnél, vagy vállalatnál állandóan van alkalmazva, d) őstermelésen vezető munkás, vagy 1 felügyelő, e) egyéb köz-vagy magánszolgálatban legalább három év óta állandóan van alkalmazva, f) segítő családtag, g) katonai, vagy csendőrségi kiszolgált altiszt. 5. Aki csupán Írni olvasni tud, iskolai gondolva, két szemét lehunyva kortyogtatta a tüzes italt s az ádámcsutkája minden kortynál kiugrott. A vincellér szorongva, dühösen nézte s titkon megszámlálta a kortyokat: tiz. Aztán szalonna és kenyér következett, a pálinka azalatt közbejárt. Az asszonyok hunyorogva ittak s összecsücsöritették a szájukat utána. A férfiak izgatottan k hécseltek s azt vigyázták, marad-e még egy furdulóra ? A vincellér nem ivott. Hangosan sanditott a halott felé: ha szopós korodban halsz meg, nincs eszem-iszom, nincs kiadás, mert virrasztás sincs! De a virrasztók vidáman, gondtalanul ettek s a végén a férfiak pipára gyújtottak. A szobát nehéz füstszag ülte meg és emberpára. A halott feje egy kicsit félrebillent a koporsóban. A szája végében apró, kerek lyuk sötétlet s a balszeme, alig észrevehetően, fentakadt kissé. Olyan volt mintha gu nyosan, megelégedetten mosolyogna . . . A funerátor bevégezte a csámcsogást. Megtörülte tokóbicskáját s a csizmaszárába dugta. — Hát a Pista? — fordult a vincellérhez aztán. A vincellérné felelt helyette. — Még nem tudja. Aztán minek is?
