Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-05-29 / 22. szám

22. szám. Mátészalka, 1914. május 29. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Fé'évre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. A kereskedelmi miniszter az ipari munka vasárnapi munkaszünetének uj szabályozására vonatkozó régen várt előadói tervezetet, részletes megokolá- sával együtt, most küldte szét vélemény­nyilvánítás végett az érdekeltek széles köreinek. A tervezet célja az, hogy a vasár­napi munkaszünet kérdésében, illetőleg részletes, törvényes rendezésével az intézkedések állandósága által megnyug­vást keltsen. A törvényjavaslat a vasárnapokon és Szent István napján kívül csak a karácsony első napját nyilvánítja munka­szüneti napnak, mely törvényes rendel­kezés nélkül is általánosan megtartott szünnap. A törvény hatálya alóli kivételeket a tervezet foglalkozás és munkanem szerint állapítja meg. Törvényben kívánja szabályozni a tervezet a kereskedelem munkaszüne­tét is, amely főbb vonásokban a je­lenlegi állapot szerint maradna. Szoci­ális szempontból igen helyes a terve­zet azon intézkedése, mellyel megadja annak lehetőségét, hogy a kereskedők saját elhatározásukból megszoríthatják a vasárnapi árusítás időtartamát. A kereskedelem munkaszünetén belül a további részletkérdések egész sora szintén megoldást nyer az előadói ter­vezetben. így a karácsony ünnepét megelőző vasárnapon az árusítást az ország egész területén egyébkénti üz­letnyitási időporfjjóJ esti 9 óráig en­gedi meg. Külön szabályozza a törvény- javaslataz egyes alkalmakból mindszent, halottak napja, búcsú és bérmálás, országos vásár alkalmából kifolyóan részint csak bizonyos cikkek árusítása, részint minden ipari és kereskedelmi árusítás tekintetében a kivéreleket. Az égetett szeszes ital árusítását munkaszüneti napokon reggel hat órá­tól délelőtt tiz óráig terjodő időre kor­látozza a tervezet. Az alkalmazottakra nézve kiváló fontossága van annak, hogy rendelke­zik a tervezet az egyes kivételes üze­mekben a munkaszüneti napokon fog­lalkoztatott alkalmazottaknak biztosí­tandó pótlagos pihenőről. Általában a tervezet igen gondo­san elkészített munkálat, amely kielé­gíteni törekszik a felmerülő sociális kí­vánságokat, amellett azonban számot vet azzal is, hogy a vasárnapi munka­szünet nem jelentheti minden munká­nak a megszűnését. Vannak oly fog­lalkozások és munkák, melyek a munka­szünet ideje alatt is szükségesek, részint azért, mert magát a társadalmi életet nem lehet egy napra sem megakasz­tani, részint pedig azért, hogy a va­sárnapi munkaszünet a hat napon át dolgozók igazán pihenést, üdítő szóra­kozást nyújtó hetedik napja lehessen. így az alkalmazottak érdekére te­kintettel előírja, hogy az ipari és ke­reskedelmi árusítás körében munka­Vendégjáték otthon. A kis város lakossága izgalomban for­rott. Izgalmát a »Híradó« cimü napilap színház rovatában megjelent apró hir okozta mely ekkép hangzott: »Városunk színházlátogató közönsé­gét örömmel értesítjük, hogy Kardos urnák, színtársulatunk derék igazgatójánaksike- rült vendégszereplésre megnyerni Rose Marion kisasszonyt, a párisi operatagját. A művésznő, aki városunk szülöttje,feb­ruár 19-én lép fel a »Traviata« cím­szerepében.« Tetemesen felemelt helyárak dacára már napokkal az előadás előtt valamennyi jegy elkelt és az előkelőségek nagy része olyan helyekre szorult, amiket más estéken urak »őrmestertől lefelé«, a kiválasztott hölgyeikkel együtt szoktak elfoglalni. Mindenki ott akart lenni, amikor Márton Rózsi hazajön beirut.tni a művészetét. A legnagyobb izgalom azonban a mű­vésznő szüleinek házában volt. Édesanyja, aki a legjobb gazdasszony hírében állott, reggel, piaci bevásárlása alkalmával észre sem vette, hogy a legkisebb tojást csem­pészték Julcsa leányasszony kosarába, sőt ezekből is kiloptak még négy darabot, három csomó hónapos retek kíséretében. Mártonná ma nem vett észre semmit, csak folyton boldogan mosolygott. Ő ma »anyakirálynönek« érezte magát. Még a Julcsa kövér, piros ábrázatján is kiütött az udvari lakáj gőgje, miközben égette a lelkét egy vágy: elujságolhatn: cselédtársainak, sőt a vitéz hadfiaknak is, házban, ott, ahova az urak járnak. A művésznő fehér leányszobáját ünnepi köntösbe öltöztették, kedvenc virágai, gyöngy­virág és fehér szegfű illatozott benne, Márton ur, az apa, már órákkal leánya érkezése előtt türelmetlenül járt-kelt a szobá­jában, folyton nézte az órát, nehogy elké- sék. Legkisebb leányát, a kedvencét ő várja meg a vonatnál! Kalap, bot, keztyük katonás rendben sorakoztak az asztalán és a viszont­látás öröme már jó előre könnyeket sajtolt ki szemeiből. Visszagondolt Rózsi születésére, Ö fiút várt, aki majdan átveszi a nagy vállalkozó cég vezetését, amely immár egy évszázad óta szállt apáról fiúra. Helyette megjött ez a csöpp leány, aki — ha csak a szekrény ajtaját felejtették nyitva, már tüsszenteni kez­dett. Mennyire szivükhöz nőtt az a kis em­berré vált csalogány és ime, most ő teszi halhatatlanná a Márton nevét. A zene fogalmáról a Mártonok régebbi generációja különös véleményt formált magá­nak, Amikor ötven év előtt Márton ur atyja, a család félve tiszteit feje, ezüstfogós bot­jával mérgesen ütötte a földet, mondván: »Minek ez a haszontalanság ? Csak nem akartok kóbor cigánymuzsikust nevelni a fiúból? »Még a sírban is megfordulna az öreg, ha sejthetné, hogy dédunokájából »komédiásleány« lett . . . A város fogata megállóit a kapu előtt és egy pillanattal később anyjának karjaiban pihent a művésznő. A viszontlátás örömében nevetés és sirás váltakozott egymással. De a boldog szülők nem sokáig gyönyörködhettek gyermekükben; próbára kellett sietnie. Mártoné panaszkodott is az urának: — Alig hogy hazajött, már mások viszik el tőlünk, pedig mennyi fontos megbeszélni valóm lett volna. — Közben kirakta leányának bőröndjeit. Az egyik ruhát kivasaltatta, a másikon felvart néhány kívánkozó diszt. Gyönyörködött a tündöklő suhogó ruhákban és visszagondolt arra az időkre amikor Rózsikénak csak az volt a feladata, hogy következetessen belenőjjön az idősebb nő­Törvénytervezet a vasárnapi munkaszünetit

Next

/
Thumbnails
Contents