Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-05-01 / 17. szám
1914. május 1. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 3. csak végig kell menni a főutcán s annyi port leheltünk be, hogy kész vályogot szedhetünk ki a szánkból. Miért nem ültetünk hát fákat, hogy óvjuk magunkat, lakásunkat a portól. Az újabb városfejlesztési programmokba mindenütt fel van véve a kertek ültetése. Az utcák keresztezését, a tereket fával, virággal töltik meg. Mátészalkának nincs egyetlen közkertje sem, kilométernyire a községtől nincs olyan hely, hol száz fa volna egy csomóban, amit büszkén erdőnek nevezhetnénk, melyet napi sétánk végpontjának jelölhetnénk ki. Ültessünk tehát fákat a házak elé, hogy megszabaduljunk attól a sivár képtől, melyet a vasúti útnak a postától húzódó része mutat, hol csak zegzugos, szürke, rendetlenül épült házakat s port és port látunk s sehol semmi zöldet. Két egyenesen ültetett fasor legalább azt a benyomást kelti, hogy maga az utca, a házak sora is egyenes. A község vezetősége bizonyára közben fog járni, hogy olcsó és lehetőleg egyforma csemetéket kapjanak a háztulajdonosok vagy a lakók. Ezzel kapcsolatban a polgárság maga ügyeljen fel a fákra és az, aki a fákat rongálja, minden büntetést megérdemel. * A hátszegi újabb mozgalom. Hátszeg ismét beszéltet magáról. Nemrég a névnapi cécók eltörlését határozták el s ennek a tervnek indítottak mozgalmat, most pedig a szerelem terén óhajtanának egy kis újítást. Egyelőre csak három fiatalember kezdte meg, kik közösen elhatározták, hogy ezután a »szabad szerelemnek hódolnak.« Kissé furcsán hangzik a hir, mert hiszen eddig a szabad szerelem elvét leginkább csak nők hangoztátok, a férfiaknak nincs rá szükségük, mert ők eddig is szabadok voltak. Csak a cime lehet ennek a dolognak szabad szerelem, tartalma azonban egészen más. A három fiatalember ugyanis, kiknek anyagi helyzete nem engedte meg a házasságot, elhatározta, hogy ezután nem bujkálnak, nem járkálnak íiios helyeken, hanem összeköltöznek a maguk kiválasztott lányával és szabadon fognak velük élni. A társasággal nem törődnek, a lányos házakhoz legfeljebb nem járnak többé, de elsősorban magukkal törődnek, nem a mendemondákkal. Hát bizony j efölött a terv fölött nem lehet pár sor írással végsiklani. Hasábokat, könyveket írtak már I arról, hogy lehetne átalakítani a mai társadalmat úgy, hogy a tisztességes szerelmet házasságon kivü! is el lehessen érni. Nem a férfiak szempontjából; elsősorban a lányok érdekében, kik nem tudnak férjhez menni. A szegény lányok érdekében, kik betegek s akikre az orvos mosolyogva mondja, hogy nincs semmi baja, adják férjhez. De ha nem tudják férjhez adni ? Akkor maradjon csak beteg? Itt van elsősorban szükség a szabad szerelem kérdésének megoldására. Másodsorban következik a fiuk szabadszereime, de ennek fontossága sem kisebb, sőt a jövő í nemzedékre való tekintettel még fontosabb is. 1 A férfiak örök hálával tartoznak a nőknek, kik a társadalom önkényes kényszere foly- ; tán férjhezmenetelükig nem ismerhetik meg a szerelmet s a nő férjhezmenésével meg- bocsájtja a férfi minden előbbi bűnét, de ha a társadalom meg akarja változtatni ezt a rendet s azt akarja elérni, hogy a lány első csókja ne bűnös férfié legyen, előbb tegye lehetővé, hogy viszont a fiú első csókjait ne bűnös nőre pazarolja. Köteteket írtak már arról a kérdésről: Miért lesznek a legszentebb lányok gyakran a legbünösebb férfiaké? A sok kötetre csak egy mondat a felelet: Azért, mert a legszentebb fiuk a legbünösebb nőké: És valószínűleg ez a tartalma a hátszegi fiuk kísérletének, ha — tudjuk, kik a címszereplő három leányzók. Nem az a fontos itt, ki a hárőin hátszegi fiú, hanem ki a három hátszegi lány. Mert csak ezt tudva lenne kötelessége a társadalomnak arról gondoskodni, hogy oldja meg a fenti kérdéseket s ennek kapcsán, hogy oldja meg, mi lesz ennek a szabad szerelemnek gyermekével. — felelős — ' Hivatalos rész. íparossegédek figyelmébe. A mátészalkai járási ipartestület f. évi május hó 17-én d. u. 4 órára az ipartestü- j let tanácstermében a mátészalkai járási ipartestület területén lévő s képesítéshez kötött iparossegedeket ezúton is meghívja, hogy magok közül 12 rendes és 4 póttagot a békéltető bizottságba válasszanak be. Egyben értesítettnek, hogy a segédek névjegyzéke az ipartestület helyiségében 8 napon át közszemlére ki van téve s az a hivatalos órák alatt megtekinthető. Elnökség. 22860—1914. Hirdetmény. Az Szatmárvárinegye Ópályi községben működő postaügynökséget 1914. évi május hó 1-én postahivatallá alakítom át. Ezen postahivatal postamesteri kezelésben teljes fel és leadószolgálattal és a postatakarékpénztár közvetítő hivatala gyanánt fog működni s postai összeköttetését az ópályi-i pályaudvarra és vissza naponkint kétszer közlekedő gyalogküldönc postajárat utján az 5702 és az 5705 szánni vonatokban közlekedő Nagykároly—Csap 342 és Csap— Nagykároly 342 számú kalauzpostákkal fogja nyerni. A postahivatal forgalmi körébe Ópályi község, Horváth, Isaák 1. és II., Kos, Ma- gyari, Mándy, Teieky, Ujfalussy tanyát és Sándori pusztát osztom be. Nagy-Várad, 1914. április 20. Siketh m. kir. posta és táv. igazgató. 1081 — 1914. szám. Hirdetmény. Az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének összeírása alkalmából tudomására hozatik a közönségnek, hogy a választók névjegyzékébe csakis azok vehetők fel, akik az erre kiküldött bizottság előtt beigazolják azt. hogy írni és olvasni tudnak. E végett május 18-án és a következő napokban Mátészalka község házánál egy bizottság fog'müködni. Miértis felhivatnak mindazőn írni olvasni tudó egyének, akik a képviselő választók múlt évi névjegyzékébe felvéve nincsennek és magukat abba felvétetni akarván az irás és olvasásról vizsgát szándékoznak tenni, hogy ezen szándékukat május hó 15-ig a főszolgabírói hivatalba jelentsék be. Mátészalkán, 1914 április 29-én. Községi elöljáróság. igen jellemző dokumentumával gazdagodott tapasztalásom. Üldözőm, a zord vadász, ki még az imént az erkölcsi felháborodástól lihegett, vonaglott és ütött, mihelyt szeme elől eltűntem, óvatosan felvette a futásközben elhullatott messzelátómat és puha macska-léptekkel, tolvajmódra a domb felé indult. Odaérve rugalmasan nekiiramodott a dombnak és leguggolt a tetején. A messzelátót szorosan a szeméhez illesztette és az erdőnek irányította. Megnéztem az órát. Háromnegyed óráig guggolt a nyomorult kéjenc egyhuzamban! Micsoda tréningje lehetett, hogy a lába el nem zsibbadt! Nem értem . . . Mellesleg megjegyzem, hogy azóta a legjobb barátok lettünk, brúdert ittunk és váltót zsiráitunk egymásnak. Engem kétszer meg is exekváltak miatta. Pedig nem érdemelte meg a rokonszenvemet, mert a hetedik korsó sör után minden egyes alkalommal fünek-fának eldicsekedett, hogy, hogy dek- iinált el engem egykor ama végzetes homok- domk sivár plátóján. Egyébként foglalkozására nézve erdészsegéd volt. Néhány nappal az izgalmas eset után Kedvezőbb körülmények között nagy élvezettel szemléltem volna, hogy az esés fizikai törvénye miként érvényesülhet egy fizikai tanáron. De helyzetem egyáltalában nem kedvezett a csendes szemlélődésnek ... A zord vadász ugyanis gyilkos dühvei rontott rám és három akkorát suhintott altestemre a nádpálcával, hogy az ütések sajgását csak sűrűn alkalmazott priznic-borogatásokkal tudtam utólag és némileg enyhíteni. Logikus fő lévén, átláttam, hogy itt egy pillanatnyi vesztegetni való idő sincs. Elil- ' lantam. Nem szépítem a dolgot, gyáván futa- modtam meg. Lehet másnak más nézete és én tisztelek minden ellenkező nézetet, de az én nézetem az, hogy a gyávaság — okosság, a bátorság — esztelenség. Csakis gyávaságomnak köszömhetem, hogy bőröm hátralékos részével épen menekültem. Üldözőm bárhogy erőlködött nem tudott utolérni, csak egyes elhaló vihar akordok jutottak füiembe: »du Disznó, du Betyfr< ! A vizslája azonban három-négy helyen I marta meg a lábamat. Szerencsére épelméjű kutya volt, azaz nem veszett. A kutya elől ; egy vadkörtefára menekültem ... És ott a : vadkörtefa tetején az emberi aljasságnak egy épp akkor lennék kénytelen a homokdombról távozni, mikor legkevésbbé óhajtom. Megfedtem: — A fő az egészség, barátom! Tíz napig ismételtük meg a kirándulást és már olybá vettük a homokdombot, mintha egy nekünk szánt Vénuszhegy lenne. A tizedik napnak jutott az a kétes dicsőség, hogy - életem legcsufosabb, legszégyenteljesebb eseményét jegyezze fel. Ott lihegtünk hason a domb tetején és a nimfa bűvös mozdulatlansággal terűit el előttünk a skót takarón. Áldottam a látsze- j részi tudományt, mely olyan remek messze- látókat tud alkotni. De az áldás elhalt ajkamon. Durva, vad szitok recsegett fülünkbe hibátlan németséggel: — Elendes G’sindel, Bagage verfluchtes! Ijedten hátra néztem. Egy rőtt szakállu germán ifjú a teutonok vad dühével csörtetett felém. Tulfejlett, szegletes tagjait vadászruha boritotoíta, hátán puska lógott és kezében vastag nádpálca suhogott. Szándéka felől nem lehetett kétségünk . . . Kucsma 1 tanár úgy ugrott fel, mint egy gummilabda . . . í rohant a lejtő széléhez s ott mint valami sündisznó összegöngyölödöít s ott széditő | gyorsasággal gurult le a meredek lejtőn.
