Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-02-28 / 8. szám
2 oldal. MÁTÉSZALKA február 28. tiak. De a javaslat ebből a szempontból nem követel többet, mint a megállapított maximális áron való átengedést és nem teheti, mint más országokban szokás, a renitens eladót az ennek következtében előállott költségekkel. A javaslat tehát nem akor többet, mint ami a célja : az áruk bbtosiíása az eladónak nagyobb sérelme nélkül abban az esetben, ha a megállapított áron való eladástól vonakodik. A kormány azonban nem elégszik meg az ármaximumok meghatározásával, hanem «menyire ez módjában van, arról is gon- , doskodik, hogy az árak emelkedését megfelelő és rendelkezésére álló intézkedésekkel ellensúlyozza. Ide tartozik a lisztkeverési rendelet és több hasonló intézkedés, amelyek arról tanúskodnak, hogy a kormány helyes érzékkel és meglepő avatottsíggal sőt széleskörű üzleti és technikai ludassal úgyszólván az élelmezés kérdéseinek minden részletébe behatolni igyekszik, hogy az összeség, de egyúttal az egyesek érdekeit is kielégíthesse és a viszonyokban megkövetelt összhangzásba hozhassa. A maximális árak végtelenül jelentős intézkedésével azonban a jövedelmi adónak az 1915. évre való részletes életbeléptetése, mint rendkívüli és egyszer smindenkorra szóló adózás, az összeség szempontjából Valóban alárendelt jelentőségű dolog. A kormány részéről beterjesztett javaslatok között van az a javaslat is, amely a had- bavonultak családjainak segítségét és állami támogatását a háború tartamára az 1882. évi törvényen messze tulterjedően biztosítja és ennek az áldásos és mindenki részéről nagy örömmel fogadott intézménynek jótékony hatását kiterjeszti azokra is, akiket az osztó igazság és az egyenlő elbánás szempontjából igazán nem lehet mellőzni. És ha erre a célra a pénzügyminiszter mindössze 15 milliót kíván a jövedelmi adó utján kizárólag azoktól beszedni akiknek 1914. évi jövedelme a 20.000 koronát meghaladja, akkor az ellen senkinek sem lehet panasza. Nem lehet panasza azoknak a nehány ezerre rugó adózóknak sem, akiket ez az adó érint, mert a jövedelmi adó alapján csupán a következő évre való megadóztatásuk nem jelenthet túlságos terhet az illetőkre nézve. Az egész adóztatási mód, azzal, hogy vallomást csak a 20.000 koronánál nagyobb jövedelemmel bírók kötelesek adni, meglehetősen egyszerűvé változott és nem jár különös nehézségekkel sem az adózók, sem a pénz- ügyigazgatás szempontjából. Más kérdés természetesen az, hogy ezt a meglehetősen egyszerű megoldási módot nem fogja-e az adókivetés eredménye megsinyleni? Ha számítani lehetne és jogosan kell is számítani arra, hogy a nagy jövedelműeknek ez az osztálya be fogja látni, hogy a hadsegélyzés céljaira való egyszerű megadóztatásuk nem ró különös terheket reájuk, sőt e pénzügyminiszter maga törvényileg gondoskodik arról, hogy a jelenlegi adókivetés semmiféle későbbi adókivetés alapjául ne szolgálhasson, akkor reményleni lehet, hogy a kötelesség érzet és az aránylag csekély áldozat arra fogja buzdítani az illetőt, hogy lehetőleg pontosan eleget tegyen a vadomási kötelezettségének. HE K. — Meghívás. A mátészalkai járási ipar- teslület folyó évi febr. hó 28 án délelőtt 10 órakor Mátészalkán, az ipartestület helyiségében rendes évi közgyűlési tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívjuk azzal, hogy ha az alapszabályok 11. § e értelmében a tagok egyharmadrésze meg nem jelenik, a folytatólagos közgyűlés folyó évi március hó 7-én délelőtt 10 órakor a fent jelzett helyen fog megtartatni, amikor is a jelenlevők érvényesen fognak határozni. A közgyűlés tárgyai; 1. Elnöki jelentés a ipartgstület 19.14. évi működéséről. 2. Az ipartestület 19i'4. évi zárszámadása, vagyonmérleg és az 1915. költségvetés előirányzata. 3. Elnök választása. 4. előljárósági rendes tag választása. 5. előljárősági póttag választása. 6 Ügyész választása. 7. Három számvizsgáló választása. 8. Indítványok. Mátészalkán, mátészalkai járási ipartestület előjáróságának 1915. évi február hó 16-ár. tartott üléséből Suta Pál s. k. Doby Antal s. k. ipart, jegyző. , ipart, elnök. — Kinevezés. Őfelsége a király dr. Szepesi Károly helybeli ügyvéd tartalékos hadnagyot főhadnagygyá nevezte ki. ros színük ma is ott vannak szekrényem egy rejtett zugában. S aztán találkoztunk napról-napra s végre h ütött a búcsú órája. Elutazásom előtti este a Szamos parira tettünk kirándulást. Én Vasváry Erzsiké kocsiján mentem, ki biztos kézzel hajtotta lovát s közben azzal mulattatott folyton, hogy maga milyen léha s mennyire játszik a leányok szivév 1. — Egy-két csókot kérni vagy adni, nem nagy dolog nála — végezte kegyetlen szavait — látom udvarol neked is, vigyázz ne bízzál benne! Leszállva a kocsiról forgott velem a világ, annyira kélségbeejtelt Erzsi beszéde, de mikor maga hozzám csatlakozott szinte elfelejtettem. Együtt mentünk kari-karba fűzve a sötét fák alatt. Gyönyörű este volt! A hold már feljött s szelíd fó. nyével sejtelmes homályba burkolta a vidéket. Csend volt. Csak néha hallatszott a távolból egy- egy kulyungatás vagy egy kolomp búgó szava. A viz mint egy sima tükör feküdt előttünk s felette vad madarak keringtek lassú szárttycsapással. Maga komolyan haladt meleltem s életéről, terveiről s reményeiről beszélt. Én áhitatosan hallgattam s alig tettem egy-egy megjegyzést közbe. — Anna — szólt egyszerre megfogva karján nyugodó kezem — tudja mi az én legnagyobb vágyam? Akkor leszek én a legboldogabb ember, ha szép kezére én húzhatom a mátkagyüriit 1 Szavaira nem válaszoltam, de mikor hallgatásom feleletnek véve magához akart vonni eszembe jutott Erzsi szavai s elrántottam magam. Ajkam égett a vágytól, hogy egybeforrjon a magáéval s óh be szívesen simultam volna karjai közzé s fülébe súgtam volna lázasan: — Szeretlek, imádlák s a tied vagyok örökké 1 De nem tettem. Futva mentem előre pár lépést s a néni karjába kapaszkodva kértem menjünk haza, nagyon fázom. Állításom a néni sző nélkül elhitte, hisz karom, melyet karjára tettem reszketett. Csakhamar fel is kerekedett a társaság s be jöttek hozzánk. Itthon meghúzódtam a zongora mellett egy kis kuckóban s azon töprengtem mit mondjak magának. Éreztem, hogy viselkedésem meg kellett volna magyaráznom, de nem volt hozzá erőm. Később, mikor a vendégek nagy része már elment maga ült a zongorához s játszani kezdett: A Csap-utcán véges-véges végig Minden kis kapuba virág nyílik. Minden kis kapuba kettő három Csak az enyém hervadt el a nyáron ! Hallgattam s a torkom összeszoritotta valami. Szerettem volna ujjait elvenni a billentyűkről hisz e dal minden hangja a szivem tépte. Oh Qyurka, Gyurka, ekkor hervadt el minden réményem boldogságom! — Kitüntetés. A német császár mint po* rósz király Péchy László cs. és kir. kamarás főszolgabírónak a porosz johannita-rend lovagkeresztjét adományozta, illetve Péchy Lászlót e rend lovagjává nevezte ki. — Hirdetmény. Az érdekeltek felhivatnak, hogy az 1914. évi XLVI. t.-c. alapján a hadisegély céljait szolgáló s 20,000 korona jövedelmet tárgyazó vallo- mási iveket azonnal szolgáltassák be a községi elöljárósághoz, nehogy a kir. pénzügyigazgatóság részéről a késedelem folytán a jövedéki birság kiszabassék. Községi elöljáróság. — A földmiveléstigyi miniszter rendeletet bocsátott ki a járási foszolgabirákhoz, hogy az egyes községekben intéző bizottságok alakitta- sanak. Ezen intéző bizottságok aztán gondoskodnának arról, hogy a háborús viszonyok dacára a községek termő földjeit lehetőség szerint mind munkálják meg a községek lakói azonkívül az aratási és cséplési munkálatok fenn ne akadjanak az erre vonatkozó szerződéseket megkössék, általában minden mezei munka elvégeztessék. Péchy László főszolgabíró ezen rendelet folytán e hó 24-re összehívta értekezletre a községek jegyzőit és a vidék gazdaközönségét és birtokosait. Ezen értekezleten a jegyzők utasítást kaptak arra, hogy ezen helyi gazdasági intéző bizottságokat a községekben alakítsák meg. — Hadi beszédek. A honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala népszerű füzetekben kiadja azokat a tanulságos és léleknemesitő beszédeket, amelyeket a háború óta legkiválóbb férfiaink, főpapjaink, tudósaink, Íróink és politikusaink tartottak a nyilvánosság elölt, az országos Hadsegélyző Bizottság felolvasás! sorozatán A hazafias, igaz magyar szellemtől álhalott beszédek retorikai szempontból is rendkívül becsesek, Gondolatokban gazdag, gyönyörű munka valamennyi a közönség jól teszi ha a tizfiliéres füzeteket megvásárolja és össze gyűjti. Nagyszerű és maradandó emléke; lesznek e füzetek annak a hazafias föllángolásnak és együttérzésnek, amely a nemzet minden rétegét oly megható módon egyetlen táborba terelte a magyar nemzeti becsület és a magyar nagyság védelmére. Eddig gróf Apponyi Albert, Csernoch János, báró Hazai Samu, gróf Tisza István gróf Andrássy Qyula, Prohászka Ottokár és Rákosi Jenő hadibeszédei jelentek meg. A füzetek Az Általános Beszerzési és Szállítási R. T. utján (Budapest, V. Kádár utca 4) rendelhetők meg, de kaphatók a dohánytőzs- dében is. A befolyó tiszta jövedelmet a háborúban elesett vagy a kapott sebek következtében elhalt katonák özvegyei és árvái javára fordítják. Másnap elutaztam. Maga is kikisért a vonathoz s mikor átnyújtotta azt a csodás fehér rózsacsokrot, alig bírtam néhány köszönő szót kimondani. Később a vonaton elővettem a virágokat és sorra csókoltam könyezve az illatos szirmokat. S ezalatt eltűnt szemem elől a Szamos, el a hatalmas fenyves s én hazaérkeztem. Itthon apám azzal fogadott, hogy Bárdos Laci megkérte a kezem s ő odaígérte. Fejemmel bólintottam beleegyezésem jeléül s azzal szobámba mentem. — Nem tudja meg Gyurka soha, hogy szerettem, nem fog soha azok közzé sorolhatni, kiknek megtörte ■ szivét. Suttogtam kótségbesetten, de szilárd elhatározással. De azért a néninek, mikor az esküvőm előtt feljött s elmondta, hogy Erzsi bevallotta neki, mit beszélt nekem s hogy mindezt azért eszelte ki, hogy magát Gyurka elszabaditsa tőlem s hogy maga szeretett és sokat bánkódott utánam, bizony sírva borultam nyakába. De már késő volt. Lacinak adott szavam meg nem másíthatom, az esküvő napján. — Tönkre tette az életem az a pár köny- nyelmü sző s most nem maradt vigasznak más, mint annak a néninél töltött három hétnek feledhetetlen boldog emléke. Most már elmondtam magának mindent, mig csak arra kérem feledjen el s ne gondoljon soha rossz emlékkel: Antidra.
