Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-01-15 / 1. szám (3. szám)
4 bevétetlenül áll, városunknak nagyobb dicsőségére. Történik ugyan valami, de hát az nem sok. Az történik ugyanis, hogy a környékbeli honos sebesült katonák idegen kórházakból a jó polgári iskolai igazgató ur utánjárására hazabocsáttatnak és a mi kórházunk gondozására bízatnak, akik aztán hazajönnek és sebeik bekötözésére kórházunkba naponként beiáthogatnak. Hát tény az, hogy e- zekkel a fiukkal nagy jóság történik. Otthon vannak családi körben és íjiégis kellő gondozásban részesül sebük a kórház részéről. Tudom, hálásak is érte azoknak, akik az ő hazabocsáttatásukat kieszközölték. De hát mindez akkor is épen igy sikerült volna, hogyha nekünk nem lenne kórházunk. Az ambuláns betegeknek gondozás» mellett még mindig juthatna nekünk fekvő, súlyos sebestilt is, kiket szeretetünk, áldozat készségünk vár. Vár, mert tudjuk, hogy sokan vannak másutt, akik a mi meleg, tágas, tiszta, modern kórházunkban, mint otthon, szeretettől körülvéve fekhetnének, lábbadozhatnának. A mostani állapot nem méltó hozzánk. Másutt az iskolák termeit ürítették ki. A tanítók saját lakásukon tanítanak, kogy az iskolában elhulyezett sebesültek kényelemben nyugalomban lehessenek. Nálunk a nagy lelkesedés első lángja bizony ellobbant s hasonlatosak a világitó bombához, mely az igazi célt nem szolgálja, nem sül el, esak 2 oldal — Van bizony barátom! Böszörményi Pisla’ a legügyesebb fiú az algimnáziumban. Tavaly csak a csízeket abnjgattuk, da most rendes harcokat olytalunk, megállapított hadi tervvel, képzett vezérkarral, szervezett hadsereggel és halomssámra gyűjtött munícióval. — De milyea jártas vagy te » katonai kifejtések terén. Hol szerezted ezt Gyurka ? — Hát mondta rátartósan és ügyes footbal mozdulattal rúgott előre egy kaviesot, a vezérkar- hak minden nap kötelessége megvenni az Estet és a Napot; abból tanulmányozzuk a háborút. A nagy sereget utánozzuk mi majdcsakhogy miaden- ben Az újságból vesszük a harcászati műszavakat. Különben Is szükség lesz rájuk, mert az idén már Caesárt fogjuk fordítani! — Cézárt öcskös ? Talán Kaézárt I Még a • nevét se tudod kötődtem vele» — Ne vakerálj már öreg, hisz két évig gyartam az első osstályt, olvasni csak megtanultam. — Bakos György vezérőrnagy, csapódott most felénk egy kamasztorok hivó parancsa. Es Gyuri mentegetőzve búcsúzott. — Engedj meg, de reglama-reglama I és szökdelő lépéssel indult a tornacsarnok felé, melynek fehér falát nyurga mendurok árnyékával festette meg a lehajló nap. Egyik korláton, mint diáki volta magaslatán vézna konyácska (így hívják az első osztályosokat) terpeszkedett. Gyurinak még volt fdeje figyelmeztetni : — Le ne essen kis barátom, mert nincs itt az édes anyja, hogy bekötözze, ha betörik a feje 1 II. Jól benne jártunk már a vénasszonyok nyarában. A sápadt lombu gesztenyefákról egyre sti- rfibben hullt ax érett termés s ha csélcsap szelarra való, hogy világítson. Ha tovább is igy marad az állapot, ha kórházunk: továbbra is csak arra kíván szorítkozni, hogy osak a bejáró betegek sebeit gondozza, akkor igazán felesleges azon kényelmes ágyaknak és fehér nemüeknek további visszatartása. Küldessenek el azok el valahová. Talán a központba, vagy talán valamelyik vidéki kórházba, ahol céljukat melyre összeadatak, híven fogják szolgálni. Ellenkező esetben a záporeső sem fogja rólunk lemosni, hogy mig a katonák hatodik hónap óta sem taradtak bele a hazáért való küzdelmekbe, nélkülözésekbe, ime mi már igen belefáradtunk az áldozatokba. De meg aztán utóvégre annak a közönségnek amelynek filléreiből a kórház tető alá került, vannak bizonyos igényei. Szeretni a kórházat működésben látni. És mert épen ennek a közönségnek általános nézetét véljük e cikkünkkel tolmácsolni, azért ez a cikk távol álljon attól, hogy egy ember egyéni véleményének tartassák. Az meg épen legyen távol mindegyikünktől, hogy valakit bántani akarnank. Nem gondolunk mi senkire, semmire, csak arra, hogy a mi kórházunk többre van hivatva, mint arra, hogy felkötött karú falusi fiuk két három naponként bejöjjenek és sebüket kimossák, bekössék a városházán, Mert a kórházban hideg van. ____MÁTÉSZALKA lő csko billegette meg a gallyukat, úgy puffogoti a kemény utón, mint a soriüz ropogása. A diákok közül is egyre többen jöttek be, a gimnáziumban már r* leckéből is adtak jócskán kóstolót. Éppen azon járt az eszem, hogy megszaporodtak a harcos felek, mikor elém toppan Bakos Gyuri, hogy délután 5-kor nagy csata tesz. jöjjek nézzem meg. El is mentem és a hadvezetésig kegyes engedőimével közlöm a lefolyását, A mieink nyugat-keleti irányban indultak el az iskolakert vasutfelőli végéről, A déli szárny Bukos Gyuri vezetésévet a főút déli mellékágán haladt; az északi-legkisebb-az Ujhely felőli mel- ékuttesten; a centrum pedig, élén Böszörményi Pistával, óvatosan lopózkodott a Nagyfenyveskör, a patkó felé. Alig ért lóvonalba, röpködni kezdett a gesztenye innen is, onnan is, még a fák tetejéről is és a bokrok közül előtörő komitácsik oly hevesen támadtak, hogy a mieink centruma-maga- sabb taktikai szempontból I—délre húzódni kényszerült, a főutra, ahonnan a Csarnok irányában visszafutva a sűrűben az üldöző ötödikeseket színlelt ellenállással sikerült a kisréten keresztül, a hosszú lócán át a Tornatér közepére csalni. A mieink az Ágos felé iparkodtak felfejlődni j a komitácsik azonban abban a hiszemben, hogy az ablakok betörésétől való félelem az ellenség tüzelését mérsékelni fogja-a Csarnok felé hátráltak. Erre a mieink,-mintha tisztán csak az ellenség üveghátterét akarnák ha'ályon kfvül hely- í ezni lassan a hossza lóca mentén egyenesítették ki a frontot és Így ofdalt támadva kezték a ko- mitáesikat az iskolakert felé nyomni. Ekkor érkezett el az alkalmas pillanat, hogy c Horváth Mária emlék irányából Bakos Gyuri is előrontson véreszmios bosnyákjaival és a Kút felé szorítsa a komitácsikat Mire azonban ezek hősies ellenállás után a csarnok háta mögé akartok vissza- hutódni-már Kalas Térkő állotta el a visszavonulás útját az orgonaszegély mögül elébukkanó é- szaki szárnnyal. jfz élet éjszakája után. Sötét az utca, lángok nem égnek Elborult alján messze az égnek Virradni indul, ébredő a nap: Bandukol némán merengő alak. Megtörtén bámul, elhagyott árva Keserű bánat arcúba zárva. Szív vére száguld, a feje kábult Éjféli kisértet néha a múlt. „Nincsen már senkim, elveszett minden Végső remmyem, utolsó kincsem En aki szeret, megloptam, csaltam Gyűlöltem átkon s majd belé haltam Arató, gyáva nyomorult lettem Alemeszt, megul igaz érzelmem l* Szivvére száguld, a feje kábult Aj feli kísértet néha a múlt. Váradat fényt hoz, szürkül az égbolt A reggel nézi, nem lett-e még holt ? Abrandba merül, boldog lett újra, A muitak kedve nem hajlik bura Ulel a uarja, csókol a szája Hideg só varja, meghalt a vágya . . . Szwvcre szágul d, a feje ka búit Ejféli kísértei néha a múlt. Dr. Tóth Bálint. 1915. január 15. 6-8-10-12 és 15 koronás vastag meleg katonai POKRÓCOK kaphatók. HAAS FÜLÖP ÉS FIAINÁL Debrecen Kossuth-utca 7. Debrecen Kossuth-utca 7. x Debrecen Kossuth-néee 7 A koinitácsik egy ideig uiőg igyekeztek áttörni az eiiouseg összebb-osszeOD szoruló gyú. rujei. eztán abban a buszke tudatban, hogy-uiin^ aaaguüt kobokok mutaljak-ók is derekasan dől. gozlak, beszüntették a tüzelést. inába ók csak hartninchdnnan voltak, a mieink hetvennyolcán, Kiváncsi voltam milyen sors vár az elfogott csapatja. Azt gondoltam, kogy a győzök elzsau- Hiányolják gesztenye-adományukat, aztán a nagyobbak, feisobb osztályosok iránti tiszteletből sértetlenül szabaA&bra helyezik őket. De nem így történt. Böszörményi Pista kutonás körtán adta ki a parancsot. A hadisarcot 1 Erre Bakos Gyuri lekapja zöldkalapját sorra járt köztük és pengő kongó két krajcárokat szedett be tőlük fejenként, vagy-mint ő mondta-: per koponya! Eddig még érthető a dolog 1 De mikor a komitácsik hadisarca együtt, volt akkor a győzteseket kezdte rekvirálni ezzel a jelszóval. — Guberálni 1 Meglepve kértem a felvilágositást ugyan mi a tervük azzal a pénzzel, mit közösen raknak össze az ellenfelek annyi külömbséggel, hogy a győzők csak felét fizetik ? — Dohányt veszünk rajta a katonáknak az igazi katonáknak! ... Az iskolakortet oly hirtelen homályosltotta el a mélyülő szürkület, mint az örömkönnycsepp egy meghatott diák szemét ... Az állomásról hosszan edübörgő vonat intuit neki a fátyolos meszeségnek. Az ébredő szellő, mint egy szálló sóhaj, hozta vissza róla a búcsúzó katonák hymnuszát. és a rezgő lombok közt megrekedő akkordok zengő visszhangot vertek a tornatérén. — A háborúsdit játszó kisfiúk együtt imádkozták a nemzet fohászát, a világtörténelem hő eivel . . . (Sárospatak 1914 dec. 15.)
