Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-05-02 / 17. szám
ftáiéstaJks, 1915. VII. évf. 17. (319.) szám. májas 2. társadalmi hetilap. Jtfegjelegik minden vasárnap. a mátészalkai járás jegyzői karának és a mátészalkai járási ipartestületnek hivatalos lapja. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre — — — — — — 8.K Félévre — — — •— — — 4K Negyedévre — — — — — — 2 K Tanítóknak községi közegeknek egy évre 5 K ----—■ Egy *zám ára 16 fillér. ■---Fe lelős szerkesztő : Főszerkesztő : Dr. TÓTH BÁLINT Dr. BARTOS MIHÁLY v Főmunkatárs.’ MOLNÁR KÁROLY SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL r WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-u. Távbeszélő-számunk: 13. HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A HÁBORÚ BÉKÁI. Nemrégen irta valaki, hogy a béke olyan, mint egy nagy tó, amelyben halak és békák vegyesen élnek. Különösen a békák láthatatlanok. A háború meg olyan, mint a lecsapolt tó. A kiszáradt meder iszapjában különösen a békák lesznek láthatókká. A halak valahova eltűnnek, de a békák ott nyújtóznak a pocsolyában, a napfényen. Arra megy ez a hasonlat, hogy lelketlen emberek, — békák — voltak a békében is, de akkor láthatatlanokká tette őket a béke. De most a béke lepárolgott rólunk és a békák, a lelketlen kufárok lépten-nyomon napfényre kerülnek. Amióta a világ fennáll, mindig úgy volt, hogy az emberek eg) ik része, a másik rész butaságából élt. Az emberek egyik része engedte becsapni magát a másik résztől, így existáltak állandóan a világ szédelgői, szegénylegényei, aszfaltbetyárjai, szemfényvesztői. Ezek teremtették meg a bünkróni- kákat, a hírlapok törvényszéki rovatait. Most a háború alatt meghatványozódott a becsapás alkalma. Uton-utfélen írnak, suttognak szédelgésekről, csalásokról. Nincs már vármegye az országban, sőt városka sincs már, ahol ne tudnának apróbb- nagyobb pikantériákat egyesekről, kik becsaptak valakit. És ez a valaki mostanában legtöbbnyire a köz, a nagyközönség, a szorongatott haza, mint olyan. És a nagy- közönség, a haza, kétszeresen lett becsapva. Elsősorban valami anyagi rövidülést szenvedett egyesek szédelgése által, másodsorban becsapva érzi magát erkölcsileg, mert egyes, nagyra tartott egyének, kik szükebb társaságának krém-jeként szerepeltek, a becsületből, nimbusztól kivetkeztetve mezítelenül állanak a piacon. Szatwiármegyébeiy még aránylag tűrhetően állunk. Annyit jelent-e ez, hogy az igazságkereső igazságszolgáltatásnak kezei még nem csaptak eléggé közénk, vagy pedig, hogy tényleg csak annyi szállítási, lőrék virálási, élelmezési háborús-panama történt közöttünk, amennyit már a lapok is szellőztettek megyénkről, ez majd csak a jövendő napok vagy hetek krónikájához fog tartozni. Azt hiszem azonban, pontot még nem lehet tenni a megye fekete könyvébe kerülő kisded históriák után. És azokon a kisded játékokon kívül, amelyek mint félmázsás csukák elöbb-utóbb horogra fognak kerülni, hogy mennyi apró szédelgések maradnak benn az iszapban, örökre kikotoratlanul, annak csak a Teremtő a megmondhatója. Olyanok ezek, amelyek napfényre kerülésük után sem ütköznének a büntetőtörvénykönyvbe, csak épen a köztisztességbe; ezt aztán a detektívek nem üldözhetik, legfeljebb csak a közönség szoríthatja az öklét a suba alatt. Ilyen például az egyes cikkeknek meg- okolatlan drágítása. Tavaly például a szöl- lőpermetezéshez szükséges rézgálic mázsája 60—70 korona volt. Most azok, akiknek tavalyról megmaradt a rézgálic, egész ok nélkül 360—380 koronáért árusítják a réz- gálicot. Ugyanazt, ami tavalyról maradt. Pedig ezt már nem igen viszik a katonáknak. Ám most megjárták az árusítók, mert mint hallottam, kidobolták, hogy a hatóság a Magyar Mezőgazdák Országos Értékesítő Szövetkezetétől 150 koronájával fogja beszerezni a szükséges rézgálicot a közönség számára. Vagy ott van a bor. Hogy valakinek j7 fringia. A vén kolostor tornyos ablakában Mélázva áll az ősz Tamás barát, A messze tájnak hervadó világán Tekintete borongva szárnyal at. Eltűnt a nyárnak minden szép virága, Nincs többé dal és éltető sugár, Kihalt a fény, a szín, kihalt az élet. . . Az esti szellő busán siivajár. De hallga csak !. .. Küitszó rivalg a légben És mintha volna mennynek szózata, Hömpölygőé zugó, öblös áiadatban Büszkén harsongva száll a hang tova. A tájnak fái halkan összesúgnak, Majd megremegve bújik össze mind, A vén kolostor felriad mogorván S Tamás barát figyelve széttekint. Huszárcsapat közeleg az alkonyaiban, Mind egytől-egyig délceg szép legény. Erőben, kedvben, s lelkes harci vágyban Nincsen közöttük egyetlen szegény. Ugrál alattuk a sok kényes állat, A fényes fegyvei vígan megcsörög, Amint ügetve lassan elvonulnak Az utakat szegélyző fák között. Tamás barát sokáig néz utánuk, A lelke hosszan némán elmereng . . . És újra lát egy régi-régi zászlót, Amint a szélben harcra híva leng. Utána gyermekek tüzes csapatja — Húsz évet köztük egy se lépte át — Pirosló arccal, buzgón énekelve A szent szabadság édes himnuszát. Fiuk 1 az volt a hősök ifjúságai Olcsó halál s meleg szivek kora. Dicsőbb időt nemzetnek életében Ez ócska föld nem lát többé soha 1! Oh mennyi fenkölt lelkes, tiszta lélek, Oh mennyi vérrel átszőtt áldozat! Viharral terhes századok telnek: De forróbb honszerelmet nem sok ad! Tamás barátnak szive felmelegszik S mindkét szemét könny nedvesíti meg, Egy gondolat szökik öreg fejébe S a porlepett padlásra feltipeg. Előkutatja régi fringiáját, Amelyet vér, beh, sokszor öntözött, Kezébe kapja lázas szenvedélglyel S megforgatja ősz feje fölött. forit. Párisi képek. Maga a Matin állapítja meg, hogy a háború óta egyre gyakoribb a betörők garázdálkodása és a családi perpatvarok és veszekedések is hevesebbek és véresebbek, mint egyébkor. Nem vádolhatnak bennünket kajánsággal, vagy rossz indulattal, egyszerűen és szerényen reprodukáljuk azt a hirt, amelyet a Matin közöl. A csinos bokrétába egy nap rendőri hírei vannak összekötve: 1. Két belga menekült, Marin Devouff és Oscar Deporlére, erősen elagyabugyálta egyik honfitársát egy párisi kocsmában. 2. Alphonse Termont, szintén belga menekült szintén a rendőrségre került veszekedés és hatóság elleni erőszak miatt. 3. Joseph dalié, húszéves suhanc, minthogy keveselte a >nemzeti so£él)t«, betörte egy rendőr orrát. 4. Albert Qenoux agyonütötte a volt kedvesét, 5. A Rue de Choiseul-ben betörtek, 8600 frankot loptuk el egy páncélos szekrényből. Irta: SPEKTÁTOR.
