Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-04-18 / 15. szám
pedig oly kevés s a központi hatóságok oly lassan mozognak, azt kell sürgetnünk hogy a kormány ruházza föl a korlátlan cselekvés és rendelkezés hatalmával a vármegyék vezető embereit, akik jobban ismerik a helyi állapotokat, a földtermőképességét, a nép viszonyait, mint a kormány közegei. Az ,alispán, a szolgabiró és a jegyző kezébe kell tenni a végrehajtást és ■az ellenőrzést teljes hatalommal és teljes felelősséggel. A főispánok és kormánybiztosok nem értenek ezekhez a dolgokhoz. Térjen vissza a kormány az önkormányzat erőihez, akik helyi ismerettel, szakértelemmel s kérlelhetetlen szigorral fogják berendezni a kényszer-termelés egész munka-szervezetét. A központi kormány irtsa ki a visszaéléseket, a kőzvetitöket, vigyázzon a kasszára, de az éléskamrát majd az ország tölti meg. 2 oldal. TANULSÁGOK. Mindig azt tartatták, hogy a háborúhoz pénz és háromszor pénz keli. A mostani világháború azonban megtanított arra, hogy kellő gazdasági organizáció mellett a háborúra annnyi pénz van, amennyi kell. Teljesen ki vau zárva az, hogy a hadviselő nagyhatalmasságok egyike is anyagi kimerültség okából legyen kénytelen a háborút befejezni. Az államok elő tudják teremteni a hadviseléshez szükséges eszközöket, mert egyszerűen annyi pénzt kreálnak, amennyire szükségek van. 1 A világgazdasági forgalom nagy megbénulása a ■ háború idejére azt eredményezi, hogy a külföldre szóló fizetések (a semleges államoktól eltekintve) szünetelnek, úgy, hogy az egész háborús pénzforgalom túlnyomórészt a belföldre szorítkozik, ahol pedig pénzhiány az államra nézve fel nem merülhet, mert a jegybank bankjegy-kibocsátása oly határig tágittalik, ameddig azt az állam a maga szükségleteinek fedezésére jónak látja. Az ércfedezet kérdése, a valuta jósága, a bankjegyek teljes- értéküsége mind olyan szempontok, amelyeknek a békében igen nagy a jelentőségük, amelyek azonban a háborúban még csak fel sem merülnek. Az államnak a háborúra annyi pénze van, amennyi kell. Ezzel kapcsolatos az állami pénzkreáció mindenhatóságának teljes győzelme és az ugyne- zett Knapp-féle pénzteóriának a gyakorlatban való érvényesülése. A háborúban tényleg az a pénz, amit az állam annak dekretál. A bankjegy, tekintet nélkül az alapjául fekvő ércfedezetre, teljes vé- telképességü pénzeszköz. Jegybankunk a háború kitörése óta kimutatásokat nem közöl, a bankjegy- forgalom nagyságáról, az ércfedezetről, a fedezeti arányról semmiféle megbízható adat nem kerül nyilvánosságra és azért még sem jut eszébe senkinek, hogy a 100 koronás bankjegy manapság nem ér annyit. Az állam bankjegy ellenében be tudja szerezni az összes háborús szükségleteket, fedezni tudja a hadsereg élelmezését, a hadianyagok pótlását és az összes egyéb háborús kiadásokat. Tényleg az állam akarata és nem az alapjául fekvő ércfedezet adja meg tehát a háborúban a bankjegynek a pénz jellegét és erejét. Arról, hogy az állam a gazdasági és pénzügyi élet tarén is a háborúban mindenható, hogy a közérdek szempontjából és főleg a stratégiai ■cél érdekében akaratát semmi sem korlátozza, kár volna ezúttal részletesebben elmélkedni. A magán- tulajdon korlátozása, a magánjogi viszonyok gyökeres megváltoztatása, a kötelezettségek teljesítésének felfüggesztése, — amint ez úgy a moratóriumban, mint a külfölddel szemben fennálló tartozások tekintetében való rendelkezésekben megtörtént — azt mutatják, hogy az egész magánjogi jogrend olyan, amely csak a békében funkcionál megbízhatóan, de amelynek érvényesitése az állami jogsegély megtagadása, avagy szünetelése következtében a háború idején lehetetlen. Igaz ugyan, hogy ezt a társadalom kivételnek érzi, amelynek a végét áhítattal várja, hogy ismét a normális jogrendre térhessen vissza, csakhogy egészen bizonyos, hogy egy például 30 évig tartó háború folyamán az emberiség egészen ;o! még. lehetne és a gazdasági élet funkcionálna az ilyen háborús jogrend mellett is annyira, hogy alaposan tartanunk kell a háború utáni időre az állami beavatkozás és agyonszabályozás elhatalmasodásától. Pénzügyi téren a háborúnak legérdekesebb tanulsága az, hogy a mobilitásról és likviditásról vallott közfelfogás konvencionális hazugságnak bizonyult. A tőkekoncentráció korszakában, amidőn óriási tőkék gyűlnek fel betétként egyes intézeteknél, amidőn a nagy bankok a nemzetvagyon tetemes részének kezelői, annak a tőkének, amelyet kalló gyümölcsözés végett el kell helyezni: nem létezhetik olyan abszolút mobilitás és likviditás, amely minden körülmények közt beválnék és minden eseiben helyt tudna állani. íme, a legjobban megalapozott és leghatalmasabb magyar pénzintézetek, amelyek pedig az általános felfogás szerint és joggal a mobilitás mintaképei gyanánt szerepeltek, a háború kitörésének első napján reá szorultak a moratóriumra. Hiába volt igen sok gyorsan realizálható aktívumunk: az általános rohamnak nem tudlak volna ellenlállani, ha a betétkifizetési kötelezettség lel nem függesztenie, Kiderült tehát, hogy a mobilitás egy olyan íu ikció, amely csak addig valóság, amig nincs alkalma bebizonyul ui. A legnagyobb intézet is csak normális viszonyok közt lehet mobil, add'g, inig a vagyonrészeket hamarosan pénzzé lehet tenni; mihelyt azonban tényleg bekövetkezik a mobilitás érnyesi- tésének szükségessége, abnormis időben hirtelenül megrendült gazdasági rend idején, kiderül, hogy in ultima analisi a háborúban nincs olyan gyorsan realizálható érdek, amely ;i pénzzéiétel teái. pójában követni tudná a felhatalmazott betétek elvonásának tempóját. Tehát a mobilitás és a iikvi- ditás oly erények, amelyek csak a béke csendes idején léteznek. Ha e kétségtelen igazság praktikus konzekvenciát le akarjuk vonni és pénz- és hitelügyi politikánkat eszerint akarjuk berendezni, úgy feltétlenül el kell érkeznünk a Német birodalmi bank elnökének készenléti rendszeréhez, amely már egy évvel ezelőtt a nagybankoknak nagy pénzkészletekkel való felvéríezését sürgette és általános szabályul akarta kimondai, hogy az idegen tökének legalább 15 %-át készpénzben kell készletben tartaniok a nagybankoknak. _ MÁTÉSZALKA 4-|J H E K. Százados ur kitartunk a hatéiig. Irta: Varga Jstván, honvéd. Édes anyám kimegyek a harctérre Golyót küldök a muszkának fejébe. Haza jövök megcsókolom majd magát Megnézheti muszkaverő hős fiát Ágyú dörög és golyó hull csigavér A honvéd az ellenségtől soli se fél. A muszkát kis szuronyával átdöfi, Az érmeket zubonyára föltüzi. Százados ur kitartunk a halálig Rohamra megyünk el majd Pétervárig. Magyar zászlót tűzünk a cár házára A cár fejét elhozzuk szép hazánkba ! — A pénzintézeti központ. Kormányozni annyi lévén mint előrelátni, sőt előre intézKedni, bizonyos, hogy a háborús idő nem csökkenti a kormánynak gondjait. Egyik legfőbb gondja pedig most a kormánynak az, hogy a béke idejére a közgazdasági helyzetet megerősítse. Ezt a célt szolgálja az a tervezet is, amelyet egy pénzintézeti központ létesítése tárgyában most bocsátott nyilvánosság elé a pénzügyminiszter. A pénzintézetek szervezetét a háború előtt szükségesnek ítélte a közvélemény. A háború alatt a pénzintézetek meglepő szívósságnak és életké, pességnek adták tanujelét s ebből mindenki megértheti, hogy milyen hatalmas tényezőivé válhatnak elkövetkezendő gazdasági föllendülésünknek, ha rég óhajtott reformjuk végre megvalósul. A kormány tervezete két nagy, demokratizmus eszmét szánt a tervezett reform talpköveinek úgymint a szövetkezeti és az önkormányzati eszmét. A pénzintézetek önkéntes belépéssel a maguk számára egy központot létesítenének, szövetkezeti formában s ez a központ a szövetkezett pénzintézetek közös autonom szerve gyanánt működnék. A belépő pénzintézet alaptőkéjének minden negyedmillió koronája után egy négyezer korona névértékű üzletrészt lenne köteles jegyezni, az üzletrészeket azonban csak tiz év alatt, évi egyenlő részletekben tartoznék befizetni. Bizonyos, hogy a pénzintézeti központ már az üzletrészekből is jelentékeny tőkeerő birtokába jutna, de hogy ez a tőkeerő még tekintélyesebb legyen, az állam is átvenne százmillió korona névértékű üzletrészt, azonfelül pedig még huszonöt milliót bocsátana rendelkezésére az uj intézmény veszteségi tartalékalapjának, a kezdet és a rendkívüli helyzet ne. liózségeinek csökkentése érdekében. A központhoz tartozó pénzintézetek azontúl is a rendes forrásból elégítenek ki hileiszükség- I leseiket — rendszerint; de rendkívüli viszonyok közt bizton számíthatnánk sajtit autonom szervük hitelnyújtására. Éppen ez lenne a pénzintézeti központ egyik főhivatása, a másik pedig az, hogy a kötelékébe tartozó pénzintézetek működését irányítsa, részben ellenőrizze,A központ elnökét a király nevezné ki, aa 1 igazgatóság tagjait részint a pénzügyminiszter, részint a tagok jeiüiése alapján választanák. Ezzel a tervezette! nemsokára széleskörű szaktanácsközmáuy fo^, foglalkozni s éppen nem lehetetlen, hogy az oly fontos pénzintézet kérdés megoldásaként pár hónap múlva megalakul a pénzintézeti központ. — Iparosok segélye. A debreceni kamara összesen 28ű9 iparos es kereskedő havi segélyezésé! hozta javaslatba 75,405 koronával. Ezenkívül azonban a háború által legjobban sújtott kerületben még mintegy 4000 iparos és kereskedő lesz segélyezendő 100—1 !0 ezer K- havi segélylyel. A kamara véleménye az volt, hogy a kiosztást azok a szervek végezzék, amelyek az összeírást eszközölték. Március 3l-én jelenti a kamara titkára, hogy a kamara összes előterjesztései az okok figyelembe vélelével egészterjedelmükben elfogadásra találtak a miniszterelnöknél. így a folyósítás küszöbön áll, persze a mai közlekedési viszonyok mellett időbe telik, mig ide is megérkezik. A pénz maga, tudomásunk szerint eddig nem érkezett s az ipartestület erről, ha megjön, az érdekelteket azonnal értesíteni fogja. — Az idei termés adás-vételének eltiltása. A hivatalos lap a kormány 1198/1915. M. E. sz. rendeletét közli, amelylyel a kivételes törvény alapján kimondja, hogy minden olyan szerződés, amely a folyó évben betakarítandó mezőgazdasági terményeknek, úgymint búzának, rozsnak, kétszeresnek, árpának, zabnak, tengerinek, hüvelyeseknek, repcének, olajmagvaknak, burgonyának általányban történő, vagy az ily termés reményének meghatározott áron való adás-vételre vonatkozik : semmis, tilos és érvénytelen. Továbbá tilos a terményeknek előre való eladása és megvétele is. Az ezekre vonatkozólag létrejött összes szerződések is érvénytelenek. Aki a rendeletet megszegi, akár vevő, akár eladó, két hóig terjedő elzárással és hatszáz koroua pénzbírsággal büntethető. A rendelet a már megkötött szerződésekre is vonatkozik. A rendelet célja, hogy a termés közcélokra legyen biztosítható és hogy illetéktelen spekuláció ue történhessék. — Halálozás. Özv. Szepesi Sándorné szül. Váczi Zsuzsánna, dr. Szepesi Károly ügyvéd, népfelkelő főhadnagy édesanyja f. évi április 10-én élete 72-ik, özvegysége 40-ik évében Szatmáron elhunyt. — Barth István mátészalkai szolgabiró, a mátészalkai társaság kedvelt tagja e hó 18-án hosszas betegség után meghalt. Elhunyta iránt általános a részvét. _____április 18.
