Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-02-28 / 8. szám
társadalmi hetilap. Jtfegjelerjik minden vasárnap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — — — 8 K Félévre — — — -— — —- 4 K Negyedévre — — — — — —í 2 K Tanítóknak községi közegeknek egy évre' 5 K----— Érv szám ára 16 fillér. F» le!ős szerkesztő: . Főszerkesztő: Dr. TÓTH BÁLINT Dr. BARTOS MIHÁLY Főmunkat rs.' MOLNÁR KÁROLY SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-u.) Távbeszélő-számunk: 13. HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Maximális árak és hadiadó. A kormányra súlyos gondok nehezednek a háború következtében. Gondoskonla kell a hadviseléshez szükséges anyagi eszközökről, elsősorban megfelelő bevételekről, hogy a hadsereg a maga szükségletei ellátásában hiányt ne szenvedhessen, de gondoskodnia kell a lakosság élelmezéséről is, mert épen az élelmezési viszonyokban a háború következtében hatalmas elváltozások következtek te. Rendeleti utón a kormány mór is megtette azokat az intézkedéseket, amelyeket a megfelelő közélelmezési viszonyok biztosítása érdekében meg kellett valósítania, a most beterjesztett törvényjavaslatban azonban célszerűen felhasználni igyekszik a törvényhozásnak rövid ideig tartó működését arra, hogy a maga további intézkedései számára a törvényes alapot megszerezze és magának a további teendőkre nézve széleskörű felhatalmazást biztosíthasson. A törvényhozás munkája a háború következtében csak rendkívül szűk korlátok közé van szoritva és a fösuly a kormányzat tevékenységén nyugszik. A rendkívüli viszonyok között a törvényhozásnak meg kell elégednie azzal, hogy a gyors cselekvés és segítség érdekében a kormányt a megfelelő hatáskörrel felruházza és a kormánynak ezen a diszkráci- onárius jogán fordul meg jó részben a háború tartamán belül a gazdasági élet alakulása. Kétségtelen, hogy ezzel a jogkörrel és a háború teremtette kivételes viszonyok közepette a kormány rendkívül mélyen képes belenyúlni az összes gazdasági viszonyokba. Egy pillantás a maximális árakról szóló javaslatba mindenkit meggyőzhet arról, hogy a kormány az ármeghatározás révén nagy gazdasági értékekről rendelkezhetik és iránya|ló hatalmat nyer a gazdasági viszonyok Átalakulását befolyásoló áralakulásra. Az igazságos és az összes felek érdekeinek megfelelő feladatoknak megfelelő ármeghatározás egyike a legkényesebb és legnehezebben megoldható feladatoknak és a kormány bizonyára csak a lakosság és a fogyasztók érdekét tartotta szem előtt, midőn az élelmezés megfelelő ellátása érdekében erre a tövises útra határozta el magát. ElisjYíost . . . Most nálunk minden olyan csöndes, Mintha csak halott volna; Ködös szomorú reggeleken Nem hallik vidám nóta — Ha beszélünk is csak egy-két szót, Arcunkon ott iU a bu; Olvastad ? Bálint Pista meghalt. . . „Nyugodjék — szegény fiú ! ..." Most nálunk minden olyan csöndes, A hegedű is pihen — A gramofon jól ismert hangját Sem hallottuk már régen; Víg társaság sem jár most hozzánk Lassan telnek a napok — Csak az hoz örömet ha egy-egy Tábori lapot kapunk. Most nálunk minden olyan csöndes, Mintha templomban járnánk — A hallgatásunk, sóhajtásunk, Mint hogy ha imádkoznánk — El-elmerengő bus nézésünk Halkan könnyel száll tova ; — Édes Istenem ! őrizd meg őt, Minél előbb hozd vissza . . . főnyi J/ona. MIÉRT? Irta: Hasenauer Magda. Kedves Qyurka 1 Bocsásson meg azért a merészségért, hogy levelet irok magának, de meg kell tennem, hacsak nem akarom, hogy azzal a tudattal menjen a harctérre, hogy én szívtelen s hideg vagyok. E levél írására kedvez az idő is. Délután van s az uram elment hazulról. Künn sűrűn hullik a hő, idebenn kellemes meleg van. Nyitva hagytam az előbb a kályha ajtaját s most élvezem a lobogd lángok játékát. Messziről, halk leheletszerüen egy zongora hangja hallik. Valahol az én nótámat játszák szomorú m-gértéssel. A Csap-ulcán véges-véges végig . ,. Hallgatom elmélázva s magára gondolo . Emlékszik arra a csodás nyárra, mikor megismerkedtünk? Nem is gondolja milyen örömmel vettem akkor a néni meghívását. Alig vártam az utazás napját. Vágytam az ismeretlen környezet s a kis városi élet után. Meg aztán — legyek őszinte — nem is bántam, hogy elkerülök pár hétre hazulról. Bárdos apára mérnök társa nagyon udvarolt akkor s féltem, ha megkéri kezem, apám erőltetni fogja e házasságot. Mig Így távollétem alatt talán elfeUd egy kissé. Megérkezve nagyon kellemesen lepett meg a kis város festői szép vidéke, különösen a közeli hatalmas fenyves. Teli tüdővel szívtam be az ndilő erdei levegőt s mikor este szobám abla* merjük, parancsoló szükség, hogy a kor^ mánynak meg legyen adva a mód arra,, hogy a lakosság élelmezése érdekében szigorú és a gazdasági szabadságot mélyen érintő rendszabályokhoz nyúljon, de ez a szükségesség semmit sem változtat az ilyen természetű kényszerítő szabályok kényes természetén. A javaslat külömbséget tesz a helyi és az általános ármeghatározás között A helyi árak alakulása egészen speciális viszonyokban gyökerezvén, rendesen túlzásokra vezet az eladók részéről, ha ezekben a helyi viszonyokban rendkívüli változások következnek be. A javaslat azon- ban igen helyesen az ármegállapítást nem bízza a helyi hatóság tetszésére, hanem fentartja a központi kormány objektiv bírálatát. A helyes középutat választotta a javas’at abban az irányban is, ahol a meghatározott árak érvényességéről van szó. Az áruk átvétele, az üzem folytatása a politikai hatóságnak meg adja a módot an a, hogy az ármegállapításnak érvényt szerezzen általánosságban, mig az egyesnek védelmére külön intézkedések szolgáltából élvezhettem a gyönyörű naplementéit nagyon boldog voltam. Mindjárt első este társaság volt nálunk az én tiszteletemre. A vacsoráeál maga mellé kerültem s mielőtt leültünk a néni fülembe súgta: — Legj él kedves Révay-hoz, úgy is tudom, hogy ti jó barátok lesztek! Nemsokára beszédbe eredtünk. Valami diva- to« könyvről volt szó és én lelkesen dicsértem Láttam, hogy mosolyogva hallgatta beszédem s közben nem egyszer csendült össze poharunk s maga olykor a szemembe nézett mélyen, mintha a lelkembe akart volna olvasni, úgyhogy ijedten sütöttem le szemem, És a vacsora végén jó barátok voltunk. Kérésemre megígérte, hogy zongorázni fog s mielőtt játszani kezdett megkérdezte mi a kedvenc darabom. — A Csap-utcán véges-véges végig — feleltem mosolyogva, — de nem a szövegéért egyedül a dallama tetszik, nem voltam még soha szerelmes, tehát nem is hervadhatott el szerelmem! — Na-na — szólt maga tréfásan s azzal lágyan érintették ujjai a billentyűket s felhangzott az én dalom. S utána mások, melyek álomba ringatták a lelkem. Ezen az éjszakán sokáig nem bírtam elaludni s mikor elnyomott az álom, magáró! álmodtam. Mdsn ap együtt tenniszeztünk. Játék előtt három szál piros rőzsát kaptam magától s azoknak annyira megörültem, mint a legszebb ajándéknak sem soha. S bár elhalványult azóta szép piíP
