Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-02-21 / 7. szám

fláfg'ttalka, 1915, VH. éyf. 7. (369.) szám. társadalmi hetilap. A február 21. jYíegjelerjilt minden vasárnap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre — — — — — — 8 K Félévre — — — — — — 4 K Negyedévre — — — — — — 2 K Tanítóknak községi közegeknek egy évre 5 K----■"* Egy szám ára 16 fillér. —----­Fe lelős szerkesztő : Főszerkesztő : Dr. TÓTH BÁLINT Dr. BARTOS MIHÁLY SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-u.) Főmunkatárs.“ MOLNÁR KÁROLY Távbeszélő-számunk: 13. HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A nemzeti szellem ereje. Irta: Simonyí Zoltán, áll. rendes tanár. Az állam oltalmazó karja mégóvja az Ínségtől a hadbavonultak családjait. Az állam gondoskodik polgárai szellemi jólété­ről, módot és alkalmat nyújt lelki világuk fejlesztésére és ápolja a jd erkölcsöket. Korunkban még kevésbé él az ember csak kenyérrel. A nép bátorítása, vigasztalása, taní­tása a vezető értelmiség szép és nemes feladata. Tartsuk ébren és magasan né­pünk komoly lelkesedését, értessük meg a legegyszerűbb és tanulatlan elmével is a nagy események jelentőségét. Szivük, lel­kűk ma fogékonyabb, mé'yebben és tisz­tábban fogják fel a lelki épülésükre, fele­melésre és fölvidiíásra szánt tölvilágosiíó szavainkat. Akkor majd mi is méltók le­szünk dicső hadseregünkhöz, mert mi a szellemi javakat védtük, óvtuk, ápoltuk, az itthonmaradottak millióinak szellemi szük­ségleteiről gondoskodtunk. A nép műve­lődését szolgáló intézmények — hála a kormány bölcs belátásának — fennakadás nélkül működnek. És valamint az ifjak és férfiak a küzdőtéren a haza szeretetében összefortak, úgy az itthonmaradott öregek, Csillag. A huszárhad csöndben alszik, Fölöttük éj köde reszket, Az őr lépte halkan koppan, Szívverésre emlékeztet. Aztán az őrt is elnyomja A zsibbasztó fáradt álom, Kimerül és végigterül Az illatos szénaágyon. És tulfelől az ellenség Mintha csak azt várta volna, Lábúi hegyen nagy-vigyázva Felfejlődik libasorba. ügy jönnek, mint hogyha jönne Valami nagy ködlő bánat, Jaj Istenem, lesz most mindjárt Haddelhad a sok huszárnak. De egyszer csak, mintha lenne A fülében tüzes tapló, Felhorkan az alvók mellett Priisszögve egy tüzes, vad ló. nők, különböző társadalmi osztályok közölt is a legteljesebb az őszinte egyetértés. Így háborúban a kultorát sem hagy­juk pusztulni, a szellem, kedély nem lessz sivár üresség martaléka. Semmivel szeb­ben és méltóbban nem igazolhatjuk ország világ előtt, hogy kultara-nemzet va­gyunk, mint azzal a komoly és céltudatos kultur munkával, mely háborúban sem szünetei. A temp'omépitíetö Nehémiásf ellensé­ges támadások nem akadályoztak a mun­kában. »És volt ama naptól fogva, legénye­im fele dolgozott a munkán s fele részük tartotta a lándzsákat, azjijakat és a pán­célokat . . . akik a faLn építettek s akik a terhet magukra rakva vitték, — egyik kezével dolgozott a munkában, a másik pedig tartotta a fegyvert.“ Olvassuk a szent írásban. A magyar nemzeti kultúra kiépí­tése és védelme egyik legfőbb felada­tunk. A haza bölcse a jogfolytonosságot hangoztatta, ma pedig a közművelődés folytonosságát hirdetik nemzetünk nagyjait Nemzeti oktatásunk és közmüvelödé­Nyerit, mint ki vesztét érzi, Felveri az alvó tábort, A huszárság egy perc alatt Kiveri az álommámort. Jihu! haj rá! Lett melege Az alattamos muszkának Széjjelszórják és belőlük Levágnak vagy háromszázat. A Csillag is, mintha tüzes Patkó lenne a négy lábán: Rugdos, kapál s együtt pusztít Gazdájával széles hátán. Mintha járna nyomtatóban, Belegázol az ellenbe, Szájával a képit marja, Aki vele kerül szembe . . . Mikor aztán végeszakadt A váratlan muszkavésznek, Végigjárták a tarlókat A hordágyas szanitészek. Szegény Csillag, amely rohant Rúgva, marva csak előre: sönk nagy mértékben járult hozzá derék seregeink színvonalának és értékének eme­léséhez. A katonai kiképzés kitűnősége részben abban leli magyarázatát, hogy if­júink szellemi élete élénk és gondozott. A magyar hazaszeretet és értei messég csak győzelmet arathat, mert nem a számok tömege dönt, hanem az erkölcsi és szel­lemi erő. És oldalunkon a két hírneves szövetséges : a német és török. Pártoljuk az irodalmat, mert nemzeti erőnk, gyarapodásunk jelentékeny forrása A magyarság érett és fenkölt gondoskodá­sára vall, hogy íróiról, szellemi munkása­iról nem feledkezik meg most sem, pedig mennyi aktualitás akarná háttérbe szorítani. Ágyuk dörgése sem némitja el a toll szerény percegését. Vásároljunk könyveket! A jó könyv háborúban és békében egyaránt jó barát. Kelendőségétől nagy iparágak virág­zása vagy hanyatlása függ. Még mindig vannak emberek, kik megnevezhetik azokat, kiknél szükségleteiket fedezik. Pontosan megmondják ki a szabójuk, pékjük, borbé­lyuk stb. Csak arra a kérdésre: ki a könyvkereskedőjük ? nem adhatnak választ. Ott feküdt egy árokparton Összelőve fényes bőre. Panaszkodón felnyeritve Nedves szemmel körülnézett, De ügyet se vetettek rá A hordágyas szanitészek. Lassan kiszivárgott vére, Reszketett a fájós lába, S utoljái a benyeritett A nagy néma éjszakába. Molnár Károly. Kelet és Nyugat. Európa véres háborújában mind hangosab­ban szól bele Ázsia is. Folyton hallju1' a hirt ázsiai törzsek nyugtalanságáról, ázsiai államok elégedetlenségéről. Az ententenak köszönhetjük hogy Ázsiának szava hallatszik már. Végzetterhes sötét felhő az, amely most kelet felől emelkedik fel az égen és födi el a láthatárt. Hogy ez a felhő mit rejteget, azt valóban nem tudhatjuk és csak a kirobbanásnál fogjuk megtudni. De figyelő szemmel azért kisérnünk kell a távol Keletet, hogy előkészülhessünk min­den eshetőségre, amelyben Keletázsia részesíthet bennünket.

Next

/
Thumbnails
Contents