Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-01-31 / 4. szám

ffittéualka, 1915.

VII. évf. 4. (304.) szám.

január 31.

TÁRSADALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÉI LETNEK HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Felelős szerkesztő:

Főszerkesztő:

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

Egész évre — — — — — — 8 Ki. Félévre — — — — — — 4 KDr. TÓTH BÁLINT

Dr. BARTOS MIHÁLY.

WEISZ ANT AL nyomdája (Vasut-utcs)

Negyedévre — — -— — — — 2 K. Tanítóknak községi közegeknek egy évre 5 K.

Főmunkatárs:

Távbeszélő-számunk: 13.---Egy szám ára 16 fillér.

MO

LNÁR

KAR OLY.

HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETEND JK.

PROBLÉMÁK.

Irta: SPECTATOR

Sokszor gondolkoztam' azon, hogy nőért drágább a piacon az ami fogyatékán van. És bizony nem bírtam megfejteni ezt a problémát. Most tagadhatatlanul drágább az a cikk, amiből kevés van. Ha kevés a marhaállomány, akkor felszökik a jószág ára. Dehát miért? Vagy van e valami érdeme abban a tulajdonosnak hogy a kifog} atkozott másnál az, amiből neki még van? Vagy ha valamiből nagyobb a kereslet, akkor tulajdonomban levő árucikknek mi jogon csaphalom én fel az árát, mondjuk kétszeresére?

Hát ha valamiből ezidén kevesebb van forgalomba, mint ugyanabból tavaly ilyenkor volt, hát az a mostani meg levő valami jobb minőségü-e, mint volt a tavalyi? Nem mindig lehet ezt mondani. Legfeljebb a fogyasztó közönség részéről lett kapósabb mert nincs miben válogatni. Am úgy gondolom, hogy tisztán az, hogy valami ka- pósabb, egyáltalában nem jogcím arra

hogy az árát felsrófolják Ez — nevén megnevezve — nem más, mint kihasználása a más szükségének. Hatba aztán valaki még ezen felül azzal is bonyolultabbá teszi a problémát, hogy a meglevő kevés | árucikket összevásárolja tájékozatlan emberektől és a nagy keresetre támaszkodva busás nyereséggel adja. amit veit és ezáltal — mint közönségesen nevezzük — kupeckedik: akkor bizony szembenállónk egy olyan megfejthetetlen problémával amelynek kibogozásához a kiinduló szálat a szövevényes emberi lélek másodrendű tulajdonságai között kell keresnünk.

És hogy az ilyen mások szorult helyzetéből élő, vagy jobban mondva, a mások szorult helyzetével visszaélő uzsorások, legfőképen az élelmiszeruzsorások mégis existálnak, hogy maga a közönség nem koppint kőimére az ilyen kupeczeknek, az úgy látszik, további örök prob'éma marad Épenugy, mint ahogy probléma marad az,

hogy az emberek tulajdonképen miértis rendezik a bálokat éjszaka, mikor aludni kellene és másnap alusznak, amikor dolgozni kellene.

Van más problémája is a háborúnak.

A meggazdagodási vágy egyes embereknél. Lehet, hogy ez a probléma összefüggésben van az élehnLzeruzsora problémájával, de most ettől tekintsünk el.

A háborúnak tisztító jellegét nem lehet letagadni. Minden a jóra törekszik a háborúban. Legalább is a relaliv jóra. A jó jobbra. A katonának az a jó, ha kilö- dözi minden töltényét, mert ezáltal sikerült hozzájárulnia az ellenség harcképtelenné tételéhez. Mégha a hadvezetőség itt az ország határain belül egy hidat fel is robbant, még ez is jó, Mert ugyan jó a hid de jobb, ha az adott esetben, az ellenség nem tud bejönni. A háborúban sole látszólagos rossz dolog tu'ajdonképen jó. Sok polgártársunk megsebesül, meghal a

ÉJSZAKA A TÁBORBAN.

Az országút szélén egy kis házsor húzódik végig, ülött-kopott kis fészkek, leri róluk a szegénység : ez a falu. Szegény rutén parasztok otthagyták. amikor fönt, a hegyek ormán, vak szakadékok fölött megjelent azorosz és meneküllek delre, valamerre, maguk se tudták hová. Aztán a szomszéd dombokon megszólaltak a magyar ágyuk és a kis falu a mi táborunk lett. A züllött, bedőlt házakban, amelyeknek a válaszfalát átüti az eső, most finom lisztek, aranyosgalléru katonák és kegyelmes tábornokok laknak, akárhányat! nyolcával tizével egy kis szobában,- a földön hálnak,Jópok- rdccal takaróznak és puha szénát tesznek a fejük alá, A falu egyik szélén van a parancsnokság, a másikon a kötözchely és amint az egyik házból | kirepül a parancs, a másikba már jönnek átlőtt karral és ziháló melléi aY emberek.' ; "T- - J

Balra, amerre az állomás van, lankás domboldalakon terpeszkedik a tábor, Ekhós tré.nszeke- rek állanak az egyik szélén, aztán mindféjé-tábori konyhák, egy-egy bivouac, amely alatt édesen lehet aludni, gúlába rakott fegyverek és mindenfele, amerre a szem'ellát, füstölgő máglyarakások. A (JÓ a^i&Íöh",íTStfjiebb“'kis 1 karács otsyfák-, -a«

melyekről a zúzmarát,— de szépen csillogott néhány hét előtt — leolvasztotta a nehéz, álmos eső- amely naphosszat esik, reménytelen egyhangúsággal, az ember forró vágyakozással néz föl az égre szinte bé'e.u' hi a tekintetét a felhők mögé, de hiába, egy tenyérnyi Kékség nincs odafönn, csak mindig, mindig az örökös nedves, óhnes szürkeség . . , Most éjszaka van, a sötétség fogja a földet, a tábort, a sárt az országúton, az alvó katonát és az eget, amelyen egyetlen csillag fénye nem világit. Az országúton néha-néha egy szekér rázkódik végig, aztán valami cuppogó zajt hall az ember. amiről sose lehet tudni, hogy lovak patája, gázol-e a sárban, vagy nehéz bakkancsok próbálják-e simára taposni az utat. Ez az egyetlen hang. amely belehasit az éjszakába . . . meg még valami, igen, még valami, egészen furcsa zaj,— valami nehéz, vonitásszerü, fájdalmas köhögés, a- mely lépten-nyomon,: mindenütt megüti az ember fiilét.- Köhögnek, Így, éjszakán, amikor a csend nagyszerű sordiuója fogja le a tábort, olyan élesen, olyan furcsán és olyan hátborzongatóan hangzik ez az örökös, mindenünnen lépten.nyomon kitörő, kivakkanó köhögés, hogy az ember megijed tőle, kapkodja a fejét elfojtja a lélekzetét és hal- gatózik, mhilliä iüeg: akarná keresni mindcuokav

akik a maguk nehéz, fáradságos téli háborújuk minden fáradalmát beleköhögik az éjszakába. Hányán vannak, kik köhögnek itt, honnan jön az a rettenetes minduntalan félfuldokló köhögés ? . . • A hangja kitör a házak ablakán keresztül, leszáll a dobtáborból a ködön at. aztán egyszerri messziről hallatszik, mintha a föld mélyéből jönne. És esik az eső, folyton-folyvást esik, és a sár mega víz bemegy as ember csontjaiba, a meleg bundán keresztül didereg a testünk és ezek az emberek még mindig köhögnek, még mindig njabb köhögési rohamok jönnek, és ahogy óriássá, fantasztikussá nő meg az éjszakában, valami végtelent!» fájdalmas szinfóuiává olvad ossza, aztán elhalkul majd újra előre tör.— éppen úgy, mint amikor más, békés éjszakákon a íatu kutyái panaszolják el egymásnak éjszakakor a fájdalmaikat.

Az éjszakában anró fénypontok villannak -meg, -ott. amerre az országút húzódik végig, mint valami nyalós felhő, sötét óriáskígyó; Ezek a pontok hóínhérek; egy méternyi körben világítják be az utal és mozognak előre, i de.oda: kis villamoslámpák, amelyeknek a fényénél bandukolnak előre azok a tisztek, asikcek nincs most éjszakai nyugodalmuk. Az embert nem látni, csak a fehérfe- nyü lánjjpa.. villog, mint valami mozgó hófehér