Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-09-19 / 37. szám

2 oldal.

MÁTÉSZALKA

szeptember 10,

A—«■■!■■■■■■■■ M.rr.- in ............. ■ i........... ....................Ml ■■■ ■■■■

Ä 43—50 éves népfölkelők

karpaszománya.

A honvédéi ni miniszter az 1865—1872 évi születésű népfölkelőknek az egyévi önkéntes! karpaszomány viselésére való jogosultsága tárgyában körrendeletét adott ki.

Eszerint a karpaszomány viselésére jogosultak azok a népfölkelők, akik az egyévi önkéntességre jogosító tudományos képzettségüket vagy a bemutató szemlén vagy legkésőbb bevonulásuk alkalmával okmányszerüleg igazolják. Az igény tekinteteben a szemle bizottság elnöke, illetőleg azokra nézve, akik igényüket a be* vonulás alkalmával jelentik be és igazolják, a honvédkiegészitő parancsnokság határoz, az esetleg sérelmes határozat ellen, a honvédelmi miniszterhez lehet fellebezni. Egyúttal kimondja a miniszteri körrendelet, hogy a karpaszomány viselésére jogosult népfölkelők közül azok, akik önként jelent* keznek szolgálatra, csapatválasztási jogot gyakorolhatnak, de csak úgy, ha önkéntes belépésük, illetőleg az illető csapattestnél való felavatásuk az általános bevonulásra nézve megállapított nap előtt legalább egy nappal megtörténik. A csapatválasztásra nézve egyebbként korlátozásokat is állít fel a miniszteri körrendelet. Egyben kimondja a körrendelet, hogy azok, akik régebben már teljesítettek katonai szolgálatot, bevonulásuk után a már viselt katonai rendfokozatukat visszanyerik, ha annak a múltban történt elnyerését okmányilag igazolják. Jelzi egyszersind a körrendelet, hogy később fog rendelkezés kiadatni azokra nézve, akik az önkéntesi kedvezményre jogosító tudományos képzettséggel nem rendelkeznek ugyan, de személyes képességük, a közéletben, illetőleg hivatásukbah végzett

szolgálataik és élért társadalmi állásuk azt bizonyítják, hogy az átlagosnál nagyobb képzettséggel bírnak, Ezek kivételes bánásmódban fognak részesülni és külön ismertető jelzéssel fognak ellátatni. Végül közli a körrendelet azoknak a tanintézeteknek a jegyzékét, melyeknek a végzett tanulói a régebbi szabályok szerint egyévi önkéntesi kedvezményre igénnyel bírna*'.

n ék.

'értesítés,

Értesítjük t. előfizetőinket, hogy a jelen viszonyokra tekintettel kénytelenek vagyunk lapunk megjelenését a háboiu idejére beszüntetni. Több mint egy éve már, hogy a legnagyobb anyagi áldozatok árán a háború különleges körülményei dacára meg jelentétjük lapunkat, most már technikai akadályok miatt kell várnunk addig, mig a világháború befejezése után újra kezünkbe vehetjük a tollat

— A Nagykároly! Rof. Egyházmegye

e hó 15.-én szokás szerint Tarosunkban tartotta meg őszi közgyűlését, (a tavaszit Nagykárolyban rendszerint tartja) Domahidy Elemér egyházmegyei gondnok meg nem jelenhetvén, a kettős elnökségben Beréy József esperes mellett Kacsó Károly helyettesitette, mint rangidösb világi tanácsbird. A gyűlés főbb tárgyai voltak esperesnek az egyházközségek vallás-erkölcsi és anyagi állapotáról, az iskolákról, személyi változások stE-ről, továbbá a számvevőszéknek a gondnoki Számadásokról és költségelőirányzatokról szóló jelentése. Megválasztották az egyházkerületi gyűlésre küldendő képviselőket Domahidy István és KinCsés István személyében. Majd elintézte a közgyűlés a beterjesztett dfjlevelek és alapítólevelek megerősítését, ingatlanok adásvételét. Nagyobb vita keletkezett a a szamosszegi tanító termény járandóságának megváltása,— s a kaplonyi presbitérium ama kérelmének tárgyalásánál, amelyben a lelkész- választásnak egy évvel való elhalasztását várták azon célból, hogy a helyettes lelkész alkalmazásával elérhető megtakarítás a szegény egyház anyagi felsegélésére essék s főként hogy a lelkészválasztás a mostjegnagyöbb részt hadbavo- nnlt választóknak akkorra remélt hazatérése folytán azok feÖzreuiüködésév.il .közmegnyügvásra ejtetbessék meg.

Még több kisebb jelentőségű ügy letárgya lása után az egyházmegyei bíróság tartott ülést s elutasitá a raérkl presbitériumnak lelkészt fizetés megoszlása tárgyában beadott fellebezését. Jól előre haladt az idő, mikor mindeneket elvégezve, barátságos közebédre gyűltek össze az egyházmegye lelkészi és világi képviselői a Központi Ven, déglőber., ahol a lelkes hangulat számos felkö- szöntőben s gróf TisZa Lajos világi bíróhoz és Asztalos György papi szolgálatának 7ö*ik évét jubiláló nagykárolyi lelkéSzkez intézett üdvözlő sürgönyökben juttatott kifejezésre. Már-már alkony felé hajlott a bus őszi nap, midőn lassankint megindult aZ apostolok oszlása.

*- Adörttánydk « mátészalkai Vörös Kereszt Egylet kórháza részére.

— Vitka község: 12 és fél kenyér, 14.94 kg. szalonna, 62.30 kg, liszt, 1.72, kg. sonka. 1 drb Csirke, 4 drb. lyuk, 252 drb. tojds, 18*90 kg, bab és 15 kor, 60 filler készpénz.

llk község : 50 kg. liszt, 31 kg. bab, 5.30 kg, sonka, 2 25 kg szalonna,*18 drb. baromfi, 2? 1 drb tojás, 4 drb. férfiing, 1 drb. lepedő, 1 kor, 20 fillér készpénz, 5 kg. fehér ctlkor.

— Nyitva sván község; 106 drb, tojás, 5 éa fél kenyér, 2 kg. szalonna, 19 kg. liszt, 9 kg. búza, 3 kg zsir, 2 drb tynk, 3 drb. csirke, 32 kg. bab, 30 korona készpénz.

— Ihlód község: 9 drb. kenyér, 158 drb. tojás, 18 drb. csirke, 1 zsák zöld bab, li és fél kg. liszt.

—• Kdnlorjúríosi község; 16 drb. kenyér, 7 és fél kg, szalonna, 24 drb. csirke és tyuk, 100 drb tojás, 2Ö kg. liszt, 8 kg. bab, 1 negyed k:ló cukor, 2 doboz sütemény, 12 kor. készpénz.

HASZNÁLJUNK

HADSEGÉLYZŐ

POSTABÉLYEGET.

Szobában játszani és akkor megszakad a szive a Vágyakozástól.

— Mikor öltözködésével felkészült, élmeht a gyermekekhez, megreggelizett, majd játszadozott Velük, de ma különösen csintalanok voltak. Tere- zita szándékosan mindig háttal állt az ablaknak, hogy észre ne vegye, amint odakünn az ég mindjobban elsötétedik.

— A gyermekek hirtelen eikiáltják magukat:

•*— Jaj, hogy szakad az eső !

És ezzel valamennyien az ablakhoz futottak* Terezita ügy érezte, mintha halálos ítéletét hirdetnék ki. Szive hangosén dobogott, feje szédült és nehéz könycseppek peregtek alá sápadt arcán.

— Hát ilyen kegyetlen hozzánk a sors? Megtagadja tőlünk a viszontlátás örömeit. Mivel érdemeltem ezt tőled, édes jó Isieuem ?

— Az eső paskolva hullott a kemény kövezetre. Terezita vgasztaíásul előszedi» a könyveket és tanulni kezdett a gyermekkel. De nehezen ment a dolog, mert gondolatai mindig a találkozás lehetőségén töprengtek.

— Az órák villámgyorsan röpültek. A szerencsétlen leány szeretett volna ut idő küllőjébe kapaszkodni, hogy előrehaladását feltartóztassa. Mert szerették egymást igák, tiszta, őszinte szenvedéllyel.

— Visszaemlékezett a gyönyörű vasárnapokra, amelyeket Plornecben együtt töltöttek a virágzó április és május havában. A sétákra, az illatos réteken, és pázsiton, dombokon ... a gyön, géd szavakra, édes csókokra, jövendő álmokra, amelyeket együtt szőttek boldogságuk megalapiíá- sára. Mindez Csak egy év előtt történt és mégis ügy eltűnt a távol ködében, mintha már régen, nagyon régen lett Volna. . . .

— A hideg, borzóngató fájdalom már szinte elviselhetetlenné vált.

•** Az óra hármat ütött, mikor a szolga jelentette, hogy a grófné parancsából a gyermekeket fel kell öltöztctai, mert a méltóságos asszony ki akar velük kocsikázni.

— Ez i parancs boldogsággal töltötte el Terezita lelkét. Örömében megtántorodott, úgy, hogy egy székbe kellett kapaszkodnia I Talán el sem bírja a nagy örömet. Az isten mégis irgalmas és megkönyörül rajta I

— Reszkető kézzel, idegesen, lázai sietséggel öltözteti fel a gyermekeket. Türelmetlenségét alig képes megfékezni.

— Mikor elkészült munkájával, megjelent a grófné suhogó selyembe öltözve :

— A szegény-gyermekek, az eső miatt már három nap óta kénytelenek a szabad levegőt elnélkülözni. Terezita, maga is vigyázzon magára, mert ebben a hideg, nedves időben még jobban meghűlhetne . , , hiszen anélkül is köhög . . * tehát ne menjen ki a levegőre I

— A grófnő eltávozott a gyermekekkel és Terezita egy pillanatig megkövültén nézeti utána. Majd hirtelen a saját szobájába ment, fölvette posztókabátjál, fejére tette a kalapot és zsebkendőjét szája elé tartva, .észrevétlenül lesuhant a lépcsőn. Eljutott a Massini-utcáig ; onnan a ló partjáig már csak néhány lépést kell tennie. Az eső folyton szakadt. A levegő olyan, mintha köd* fátyol borult volna a városra.

— A boldogságot is nehéz elviselni és a szegény leány majdnem összeroskadt a viszontlátás képzelt örömének terhe alatt.

— Már közel jutott céljához. Bizton reméli, hogy kedvese ott várakozik rá epedö vággyal, kínos bizonytalanságban. Visszaidézi képzeletében az elmúlt napokat és szive olyan hangosan dobog, hogy alig képes útját folytatni.

— Tehát viszontláthatja, megszoríthatja közét, megcsókolhatja forró ajkait .... azután gyorsan hazaáZalad, hogy úrnőjét, a grófrtét megelőzhesse.

— Egy hirtelen bekövetkezett köhögési roham megállította útjában.

—- Most a Po partjához ért.

— A part üres. Egy lélek sem mutatkozik. Olykor-olykor egy esernyői ember, vagy zárt kocsi halad el mellette.

Keresi a csepegő fasorban . . . Senki , . . Az eső patakokban zuhog, Terezita tovább keresgél majd reménykedve, majd pedig vígasztalai kétségbeeséssel. Kabátja, ruhája és cipői már egészen átnedvesedtek,

—• Már nem imádkozik az egyórai verőfényes napért, csak egy pillanatért, hogy kedvesét újra láthassa.

— Mo3t eljutott a Viktor EraanUel térre.

— Irgalmas Isten | Az a katona ott: Giullon Igen, ő az és oldalán, szorosan hozzásimulva^ egy cicomázott, festett arcú uő halad az ernyő alatt I Szégyen, gyalázat I A csaposleány az öreg Bartolo korcsmájából I A hűtlen áruló megcsalta, elhagyta, ide bolondította, hogy hűtlenségének tanúja lehessen 1

—Terezita szinte eszméletlenül tániolygott haza.

— Feje, lábai oly nehezek, mint az ólom, de a belső iáz megkétszerezi erejét.

— A palotában már felgyújtották a lámpákat. Az ismeretes alakok ködszerüen összefolynak szemei előtt .... hallja a grófné hangját .... azután semmit . . . eszméletlenül rogyott össze a szobában, . . .

—— -Mb«. M£fc. M «hm. Mh— rnmrnm

Három hét mülva meghalt a hdrházban. Mikor koporsóját a temetőbe kísérték, verőfényes nap ragyogott a tiszta, kék égen éa a távoli hegyek csataterén, ahol Giulino holtteste is sápadtan, véresen feküdt.

Egy ellenséges golyó átfúrta hűtlen szivét . . .

— És a Háj», olyan fényesed, olyan elégedetten ragyogott.