Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-09-19 / 37. szám
ífáíésralka, 1915. Vlí. évf. 57. ($41.) szám. szeptember 19. Cársadaimi hetilao. JYlegjelerjil^ mhden vasárnap, Á MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre — — — — —' — 8 K Félévre — — — —* — —- 4 K Negyedévre — -— — — — — 2K Tanítóknak községi közegeknek egy évre 5 K ---—— Egy szám ára 10 fillér. ““--Fe lelős szerkesztő : Dr. TÓTH BÁLINT Főszerkesztő Dr. BARTOS MIHÁLY Főmunkatárs.MOLNÁR KÁROLY SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-u.) Távbeszélő-számunk: 13. HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A német példa. A német uj tízmilliárdos kölcsönt a német birodalmi gyűlés egy ülésében, mondhatnék öt perc alatt megszavazta. Ez olyan teljesítménye, a hazafiul kötelességnek, hogy ilyent más nemzet még a háború folyamán nem mutatott fel. Meg vagyunk győződve róla, hogy amilyen komolyan, megfontoltan, de amellett rövid idő alatt és minden részletesebb rábeszélés nélkül, szavazta meg a birodalmi gyűlés ezt a hatalmas összeget, ép oly hamar s minden erőszakos rábeszélés, meggyőzés, vagy agitáció nélkül fogja a német nép és nemzet ezt a kölcsönt az államnak rendelkezésére bocsátani. Nekünk már elég alkalmunk volt nagy szövetségesünk értékét, komolyságát, öntudatát megbírálni, de még Németország legnagyobb hive és csodálója számára is csodálatos ez az öntudat, ez a célirányos gondolkodás és munka, amelyet Németország produkál. Nekünk, aki szövetségben ezzel a nagy nemzettel küzdjük meg az igazság harcát a sötétséggel és álnoksággal, példát kell vennünk szövetségesünkről. Amit eddig a harctéren Németország produkált, ahhoz méltóan sorakozik az osztrák-magyar monarchia hadseregének, különösen a magyar katonának vitézsége, bátorsága és szám-* tálán nagy haditette. Nekünk, akik benn az országban, távol a harctértől élvezzük a mindennapi élet áldásáig, nyugalmát, követnünk kell a németeket azon a téren, amelyen a német birodalmi gyűlés nyújtott e kölcsönnel kapcsolatban nagyszerű követéire méltó példát. Nálunk is nemsokára el fog következni az a pillanat, mikor az állam és a hadsereg kérő szóval fog a nemzethez fordulni, hogy újra siessen segítségére, bocsássa rendelkezésére anyagi erejét, hogy ezt a háborút megvívhassa olyan dicsőséggel és a háborút olyan békével tudja befejezni, amely minden érdekünknek megfelel, Ha a kormány és az állam ismét a nemzethez, mihozzánk fog fordulni, lebegjen mindig szemeink előtt a német példa. Olyan tökéletesen, olyan nyugodtan, olyan impozáns fölénnyel vállalja a német nép a háborúkkal járó terheket, hogy ezt a példát nekünk, akik vele együtt megyünk, vele egy utón haladunk,-követnünk kell. És amikor arról beszélünk, hogy e példát követnünk, utánoznunk kel, gondoljunk arra, mit mondott a német pénzügyi államtitkár, mikor nagy beszédjével előterjesztette az ,uj kölcsön javaslatát. »Még egyszer kérünk a német néptől!« mondta. Még egyszer kérünk és ha e kérésünket teljesiti, — ez is lehetett volna a mondat iolytatása — akkor biztosítva lesz a döntő, végleges győzelem. Erre gondoljunk mi is és ezért kövessük a komoly, diadalmas német példát. j7 kis virág. Kicsiny virág a dombtetőn Hozzád álmodni járok Színes virág a dombtetőn Hol mindig reá várok. Bájos virág a dombtetőn Apró szirom kehely Hozzád vezet a csönd, magány Enyhít, nyugtat e hely. S ha rád nevet a napsugár Arany fátyol ragyog Az ő mosolya int felém Mint éjjel csillagok. Te kis virág a sik mezőn Daló harcok helyén Te hozhatnál csak róla hirt Reménynyel még felém. Te látod őt mint hőst csatán, Ki bátran küzd honért Élethalál harc, győzelem Tart homlokán babért. Oh szólj hát hallgatag virág Gondol-e rám ma még S hozzám tér e majd boldogan Ha megtartja az ég? Gyönge virág a dombtetőn Hozzád hiába járok Elhervadt minden leveled Oh mondd, még meddig várok? Pompás virág a dombtetőn Meghalt, lehullt az árva Sárgultan fekszik levele Magányba sírok várva. Uj tavasz jön s a kis virág A zöld domboldalon Újra virít, de mellette Csak néma sirhalom. . . . Baldus. VERŐFÉNYES NAP. Terezita nyugtalanul hánykolódott ágyában, mely éppen szemben volt az ablakkal. Szemeit nem merte kinyitni, mert attól félt, hogy tegnap este táplált leghöbb vágya nem válik valóra. Az egész napon át szakadt az eső, csak estefelé ragyogott fel négy irgalmas csillagaz ég peremén. — Éjszaka a vihar előzi majd a fellegeket, — gondolta magában Terezita — reggelre kisüt a veröfényes nap, akkor sétálni mehetek a gyerekekkel és útközben vele is találkozhatott! 1 — Így telt el kinos gyötrődésben az éjszaka és mikor derengeni kezdett, a leány feltápászko- dott ágyából, egyenesen az ablakhoz sietett és kitekintett az utcára. Vigasztalan látvány. Sötét, fenyegető, vészt- jósló felhők borították be az égboltozatot. Most már csak a jó Isten segíthetett rajta Imádkozott ; — Irgalmas jó Istenem, engedd, bogy a nap kisüssön csak egy-két órára, háromtól ötig, hogy a gyermekekkel sétára indulhassak és ő*i is megláthassam I Buzgó imájában vigasztalást és reményt talált.' Felöhözköd^tt és mikor baját rendbehozni a tükör elé állt, szinte visszahökkent, sápadt, kimerült arcától és beesett szemeitől. Hogy megöregedtem három gyötrelmes nap és három álmatlan éjszaka alatt 1 Ha rwtnak talál, azt fogom neki mondani, hogy miatta gyötrődtem, miatta nyugtalankodtam és aggódtam szüntelenül. Mikorra is Ígérte érkezését ? Csütörtökje vagy péntekre f Istenem bá' csak péntekre volna . . , akkorra talán elvonulnak a felhők és kisüt az égen az Isten szép napja f — Reszkető* kezekkel rette elő ládájából Gittlino levelét és újra elolvasta : —- »Kedves Terezita I Ezredemmel holnap átutazom Turinban. A palotában nem merlek [felkeresni,. mert tudom*, hogy a méitóságos grófné nagyon szigorú. De borzasztóan szeretnélek viszontlátni', mielőtt a véres háborúba utazom. Pénteken három órától ötig a Pó partján várlak. Gyere egyedül, vagy pedig a gyermekekkel, szivem már előre is örül a boldog viszontlátásnak. Epedve várlak. Sok csókkal, hűséges Giuliód« — Tehát itt lesz a közelében, de csak akkor láthatja, ha a nap kisüt. De ha továbbra is szakad az eső, kénytelen lesz a gyermekekkel a