Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)
1915-01-24 / 3. szám
Fában és gazdaságban nincsen okvetlenül szüksége vétkezik a haza ellen és az ellenségi erejét. A kormánynak éppen e- bói joga volna azt, amit most kén rendeseiben kiadni. Azt hiszem azonban, hogy nincsen és nem is lesz szükség iiyen rendeletre, mert ezután a felkérés után bizonyára nem lesz egyetlen ember sem az országban, akik a- mikor az ország jóvoltláról van szó, ne hajtana a komoly kérésre s üres hiságból, vagy alacsony Önzésből előbbrevaiónak tartaná maeamát a haza érdekénél. A kőtelező rendelet kiadása helyen kinek-kinek lelkiismeretére bízzuk a dolgo, reméljük, hogy mindenki belátja, hogy ha most nem tiszta búza-,vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik és nem tart vissza több búzát és több rozsot, mint a mennyire, takarékoság számítva, szüksége van, hazafias kötelessége teljesít í és — akármilyen kis dolog is ez harcban álló vitéz katonáink hősi véráldozatához ké- pnst — ezzel mégis igazán mindenki hozzá járulhat ahoz, hogy ellenségeink dicsóségg diadalt árthassunk. 2 oldal. Mátészalka és még . . . Megismerte . ., tábornok volt . . . Már csak a folyáséról hallik a sarkantyú pengése , . . Ott ültem a leghátsó sorban ... és én is néztem . . néztem . . . Hát nem ismerte volna a magyar baka rangját? ... Vagy tudta és tud/a méltatta ily meleg tisztelettel ? .. . Kötekedni akart lelkem.— Kötekedni, mert kutatni bróbált ?. . , Igen . . . Nem lett volna szabad kutatnom ... és csak egy pillanat s már nem kutattam ., . még j egyszer ránéztem Békéssi ézakszvezetőre ! , . , Figyeltem, . . . láttam, hogy egy a | gondolatunk, nézésében magamat láttam j . . . hallottam, hogy csengenek a fülei 1 ... az én fülem is csenget ... a sár- ; kantyu csengésének zenéjét hallottuk j mindketten . , . S milyen szép volt és... I Kőny csilant az altszt szemében . , . S j egy fásult civil a leghátsó sarokban kisé í félre fordtlt . . . Szégyelte magát, hog)'- j nem lehet zagführer Békéssi . . . Vagy í talán nem akarta, hogy lássák . . . Egy i pár konycsep lepte el szemeit.—-ó-á- | j 4 iomm sörényét őszi szellő fújja, I Őszi szélben repül utánam a mente— ; (gyönyörű az élet hadba» háborúba, I Mégis- imádkozzék imádságos lelke. | Most többet nem írok. levelem lezárva, Az otthon valókat mind köszöntőm innen: Mert lehet utolso e kezem- írása. Édes jó anyámat áldja meg az isten. (Sárospatak, 1911 X 12.) Szígcthy Peren ez RONGYOS BANKÓKA háború folyamán az Osztrák-Magyar Br.nk a készpénzforgalom megkönnyítésére indvaievőieg ketkoronás papírpénzeket bocsátott ki. Szükség voit ezekre a kisebb bankjegyekre, mert az ezüst pénz kikerült a forgalomból, Sokan biztonság okból éltették azokat, ugyannyira, hogy a kispénztárak, postahivatoloK egyenesen utasítás kaptak, hogy az ezüst pénzeket lehetőleg ne adják ki, Szükség volt a kisebb bankjegyekre a katonák árandósdgainak fizethuíése céljából is, mert hiszen a harctérre az ércpénzeket nagyobb mennyiségbe! szállítani kissé bajos dolog volna. Eddig hát rendben volna a dolog. Mindenile sziveseu üdvözölte a kibocsátott kétkoronás bank egyeket. Igaz ugyan, hogy amint megjelentek, a a külső szépségével senki sem volt megelégedve az azonban még ejak a kisebbik baj volna. Meg aztán hozzá is vagyunk szokva ahhoz, hogy a mi papirptnzeink a legruiabbak a világon. A aagyobbik bal az, hogy a kótkoronások I papírja hihetetlenül komisz. Alig megy át két-há rom kézen, eírongyoiódik. Emiatt nem fogadja e! azokat senki szívesen. Aki csak ‘eheti, szabadi: i tóle. A kispénztáraknak azonban, kötelesek lévén | azokat elfogadni, igen sok bajuk van vele. Olyan I pénzeket kapnak, amelyeket csak ös3zeragas7íásssl : lehet elhelyezni a kaszába. Egyik-másik pénztárba I óraszámra a kélkoronások ragasztásával foglal- ! koznak. Mennyivel jobb papírja van a mostanában »lég gyakran látott német márkának! Valóban képtelenség, hogy éppen csak a mi papirpénzaink- nek legysn ily hallatlanul komisz papirosuk. A közönség joggal elvárhatná az Osztrák-Magyar Banktól, hogy ne bosszantsa az ilyen bankókkal melyeknek idő előtti elrongyolődás* ráadásul mén könnyen anyagi károkat is okozhat. Aminthogy okoz is, — Mi történt egy éve? A nemzetköz bölgymükorcsolyázó bajnokságot St Moritzban magyar leány, Méray Horváth epika ’hnrmadszo __ , ___________ január J4. 41 I K E K. Előfizetőinkhezl Felkérjük azon t. előfizetőinket, kik előfizetési dijakkal hát alékben vannak szíveskedjenek azt. kiadóhwlalunk címére mielőbb beküldeni. OLYAN SZÉP VOLT, amikor a aémet tábornok, a generális összecsapta a bokáját, megáit, tisztelget a zngüfurer urnák.— Igen, Csapon történt, a kis Csap forgalmas állomásán, az állomás éttermében.— ott ült a generális adjutáusával, vacsorázott — egy eertés- siiltet, két deci bort és fizetett . . . S a másik sarokban, a kijáratnál ett ült zug*- i íürer Békési, elmerülve valamelyik uj- ! ságban. A general odaért, a sarkntyu meg j perdült, feszes tisztelgés, rugsführer u- ' felpillant, már felugrott »hap . . .ták«r tábori posta. Nagy messze határról, idegen országból Ez a levelem most híradással menjen, Hogy legyeu jó hitiéi az édes fiáról Szép Magyarországban édesanyám lelkem Jó szívvel köszöntőm ebben az Írásban És kérem az Istent: egészségbe lelje. A lelkét ne ölje ériem nagy sírásban, Csak épp imádkozzék imádsagos lelke, Becsületes harcban becsülettel élek KiizködŐ karommal, Isten oltalmával.— Higyje el, nagyon szép e vitéziélet Csillogó fegyverrel, jókedvű nótával. Uítalan utakon messze idegenbe Százszor is elfárad a lovam járása, Mégis mig nem fordul sorsunk győzelemre, Nincs szivemnek eddig haza vágyódása — Erre felé mostan őszi idő járja: Hamar fordul a nap mindig lemenőre— Dér-hurmatos fűbe tapos lovam lába— Levelek hullása zizeg az erdőkbe. ros poharát, anélkül hogy szájához érintette volna, újra latette. — Jól értettem Matild ? — kérdezte udvarias, de zord hangon. — Megengedted, hogy Thompson! Sámuel megcsókoljon ? Szegény Lady Briggs rák vörös lett. — Igen édesem — felelte. — Félek, hogy j fen. De már régen történt, — Én is Így gondoltam, — és remélem 13 — mondotta Sir Simeon szárazon. Több szó nem esett az ügyről, de szivem mélyén éreztem, hogy nincson vége, — Két nappal később tapasztaltam, hogy sejtésem nem csal. A lapokba természetesen nem került bele az effér, egymás közt intézték el ez illetéke elek, tény volt azonbn, hogy egy szép reggele n a Thompson és Tpetwick bankcég üzle- ének legbensőbb szentélyében az idősebbik főnökét: Mr. Thompson Sámuelt úgy vágta orron Sir Simeon, hogy mentén megindult az orra éra. Mr. Thompson sem meradt ndós a fele - •ttel, úgy, hogy néhány perc múlva a csöndes reda a legádázabb színhelye volt. bankszolga hívására megjelent rendőr vetett vége a jelenetnek. Lady Brigs e közben sietve hivatott magá- ho* és könyórgött, békitsem ki az urával. Az emlékezetes ebéd óta nem szólt hozzá a férje és azt hiszi, már az ügyvédjével is tárgyain, kludett a válásukról. Üzenetekkel es kimagya-, rázásokkal megrakodna állítottam be Siemon szobájába, akinek arca a kötésektől és pólyáktó alig látszott. örült, hogy valakivel beszélhetett, Nemcsak összetörtnek, d® nagyon letörtnek is látszott. Az mondotta,»nem igen hiszi, volna-e még elég szive s kedve még egy gyertyát is csinálui. Végül azt kérdezte, hogy én mint a világban járatos férfi mit tanácsolok neki. — Azonnal feleltem: — Ha a te helyedben lennék, azonnal egy bocsánatkérő levelet irnék Mr. Thompsonnak ás holnap ebédre meghívnám őt, Si Simeon félszemével kétségbeesetten pislogott felém. A másik szemét hatalmas kötés borította. — És aztán ? — dadogta. Azután még egy alázatosabb levelet írnék Lady Briggesnsk, bocsánatot kérve tőle, hogy os- otba, féltékeny majom módjára viselVerü"», ér ’ Brigs az ebédnél elmesélt, akkor történt, — amikor ö öt és Mr, Thompson pedig hét éves roll. M. Simeon felhördült párnái között, — Igazad van, fiam — mondotta. Féltékeny majom és ostoba szamár vagyok, állott. — Judod mit? Te jobban értesz a dologhoz. Hozz kértek tintát és tollat — azután mond, hogy mit Írjak ? Milyen, dn milyen szamár vagyok! Nem cáfoltam meg. Egy negyedórával később, amikor a két le véllel lefele haladtam, a lépaső aljáu. Lady Briggs el találkoztam. — Elhitte ? — suttogta kisírt szemmel. — Eli — feleltem. — Hála Istennek, — mondotta, — Maja rövid szünet után Így folytatta: — Nem is tudom, hogy magának miképp jutott ez eszébe 1 Soha kém hálálhatom meg teleggé — Soha! . . . ... Az első csók olyan, mint ae első cigaretta — akkor esik legjobban, ha titokban Szívjuk el. Néha ez nem sikerül. Vannak emberek akik a tapintatukat akkor vesztik el és akkor nyitnak ránk — mikor ae első csók szánt szer- ,nítJ- »—■ ‘ > u^Oiosabban