Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-08-22 / 33. szám

M3Á T É SZALKA' F oldal. Apiatof.uDM« augusztus 2:2?­tözért égeti el a háborús szenvedélyeket s a' maga. füzével edzi meg a békeszereteíet. Mindenkiben,. A csatatereken e'gymást gyil­koló katonákban épfp úgy,-mint az idehaza gyászolókban és- szenvedőkben. Nemcsak jógom vatv*ahhoz,• hogy aj háború legvadabb rémségei közt, diadal- mak örömmámorában, vagy vereségek fö­lött érzett keservekben áhítozzam a béke után, hanem egyenesen kötelességem, hogy; tegyek is érette, ha tehetek. De hisz^ épp. ez a/ baj, hogy. nem tehetek, egyikünk sem • tehet. Legföljebb hirdethetem, hogy a há­ború rossz,, a béke pedig jó; legföljebb ii nádkoz hatok : oh* áldásos, jóságos béke, jöjjön el a te országod! £s szentül megvagyok' győződve, hogy. abban a. több mint tucat államban, amely, most a háború gyötrelmeit szenvedi s annak a- szinte megszámlálhatatlan nemzetnek közhangulatában, melynek fiai ott véréz- n'ék, pusztulnak a csatatereken; mindenütt épp úgy lobog a béke uián égő szent vá­gyakozás, mint az én lelkemben. Ez nem gyöngeség, ez nem a harcias, virtusok meg- íógyatközása,’ hanem egyszerűen csak a nélkülözött jónak megszerzése. Tudom és megértem, hogy háborúskodnunk k.llpvég- tfelenüh büszke vagyok nemzetem harcias erényeire;, tudom és megértein, hogy vé­gig kell küzáénünk a rettenetes harcot, de- mégis káfh'özátosnak tartom s vallom> a háború megpróbáltatását; Gyönyörködöm szépségeiben, amikkel körül aggatjuk, ör--' vendek*a éketeknek* és diadaloknak, amik­ben talán sohase lett volna ennyi részünk,- ba nem szakad ránk ez a háborUj de sze-' retném, ha a háborúskodó világ, fölesz- itíélhe-és azt mondaná: Már elég volt a Vérengzésből, fogjunk emberségesebb,, szebb, produktivebb,. tisztább munkához.­Irigyelem* a semlegeseket. Nemcsak azéit, mert nem háborúskodnak, hanem azért,, hogy, egyenesen akcióba- léphetné­nek a békéért.- És gyűlölni tudom őket azért, hogy mégsem teszik,.hanem lesben állnak és várnak a prédára, mely- majd ne-kik juthat a nagy osztozkodásnál. Már esztendeje, hogy a háború tart. Ez alatt az esztendő alatt mennyi békere- ilíénység-. fuiludt bele keserű csalódásba. Oh pedig, hogy kapaszkodtunk bele holmi kalendáriumi, meg természeti terminusok­ba! Majd a tél véget vet a háborúnak; no majd a tavasz, de az aratást mar békesség-: ben végezhetjük.- Elmúlt minden terminus, rettenetesnek maradt egy. egész esztendő. Es még. mindig nem látjuk a borzalmak végét, jó Benedek pápa meg úgy látja, hogy a béke-meg,távolodik.. Immáron ba­bonás felelemmel tartózkodom minden bé- ke jóslástól. Tűrjünk es varjúnk. Arra gon­dolok, hogy 1849-ben a? galambok. pártja-- nak (békepárt), és a flamingók pártjának (haboru-part) nyílt versengése bizony gyön­gítette-a nemzet erejét. Hát most ne le- gyünk se galambok, se flamingók. De őszin­ték lehetünk és-őszintén- meg. is mondhat­juk, hogy vágyva vágyakozunk a béke után. R E K. — Nyilvános nyugtázás és köszönet. A helybeli ref. egyház által a b. e. Ferencz Fer­dinand trónörökös és neje emlékünnepe és a há> bora dicsőséges évfordulója alkalmából egyházha- tósági felhívás folytán eszközölt gyűjtés’ a rokkant katonák s családjaik részé-re összesen* 168 koro­nát eredményezett, mely. összeg- illetékes helyre juttatás céljából M. Berey. József esperes úrhoz etküidétett. — E szép eredményhez- kegyes ado­mányaikkal járultak a következők : • Mándy j rétiké gyűjtő ivén: Rohay Gyulá 1 K. Szabó Sámuel, Schwarcz Jakabné 60—60 f., Ber­ger Béla, Szabó- lstvánné Weisz Kálmán 50—50 f., Hegedűs Pálné, N: N.-, Pálit Betalanné, Szomorú László, Berger Elemér,. Stern József, Qrósz Meny­hért Balázsi Ferenczné. Szőllősi László, Mata An­drás, Horváth Márton izé, Mónus Kálmánné, Blau* Ignncz 40—40 f. Peiróczy Józsefné, Spiegel Meny-- hért, Kérsinszki Sándorné^Tóth Károlyné 30—30 f. Szilágyi Károly, Qiück Herman, Eisenberger N., Schwarcz Mayer,,N. N., Horváth Juliska, Hersko- vits Mdrné, Izsó Pálné,. Lukács Tiborné, Weisz Qsehr, Slern1-Beriiát,. Lakatos Andrásné,. Kéri 1st-' vánné, Balázsi Ferenczné, Jablonkai lstvánné, Ja­kab József,- Rubi'Ferenczne, Ujv. Pénzes Sándorné, Erdős Ferenczné, Tóth Lajos, Czine István, Kádár lstvánné, Teleki lstvánné, Csizmadia. Károlyné, Szolomajer Antalné, Szilágyi Károly, Lakatos La- josnéj.Debieczeni Károly, Bakó Balázs, Blau Samu, Lakatos Károly, Bársony Ferencz, Lakatos Lajos> Plébán János 20—20 f. Csizmadia Juszláv 24 f. N. N. Pap Menyhértné, Katz Jenöné, Feldman Sándor, Lakatos Andrásné, Lévai Qaborné, Czine István, Kovács József, Bratis László; Friedman ( Antalné 10—10 f. Kerepéczi János 6 fillért/ Nagy. Juliska gyfijlő- ivén : Izsó Kafolyhé; Szí- - lágyi Sándor, özv. Horváthné, N.* N.y, Kómáromii Lajosné 1—1 K- Lévai Istvánná 80 f.( Nemés Ffc- renezné 60 f.,. ÓAadi- Dánielné 50 f.’,. Sinbö* Ká-V rolyné, Váradi Jánosné, Nagy Káröly, BAlog Sán-* dorné, Rácz Lajosné, Nemes Károlyné, Varga La­josné, Kincses lstvánné, Ótíodi Zsigmoud 40—40 f. Nagy lstvánné, Lőrniez • István, Katona Lajósné,. Nagy Károly, Visszás Qusztávné;'- hft N*;, Teleki * Margitka*,* Néma Sámuel, Mándi* Jűzáehié 30—30 f. Rácz Ferenczné, Slajfei* Istvánná, Löriácz Lászlóné,. Mándi Borbála-, Hudik Ferencz, Rinyp.-Károly, Aj- tai István, Qyörfi Sándorné, Szabó Dánielné, Rácz Qaborné. Balog István, Szabó István, Kéri Ká- rolyné, Szabó Lajos, Nemes Ferenczné, Nagy Já­nosné.1 Haczku Andrásné, Biró Ferenczné, N. N. N. N.-, Szsbó Qusztávné, Nagy Ferencz 20—20 f,. Caragó Pál, Bálog János, Barga Ferencz, Szabó Mihály, Zubáj Mihályné, Rácz Pérencz;- Lakatos' István Czine Károly, Izsó Kálmánná1, Bédalaji Jenő, Német Pélerné, Rácz Sámuelné, Képes Lajosné 1Ö—10 f. özv. Kádár lstvánné 8 f. Qyöifi Pálné 4 f. Lengyel' Róza és Mislai Etelka gyűjtő ivén: l Mislai Márolyné 2 K, Mayerhoffer Anna, id. Ko­vács Sándorné 1 — 1 K J. Szabó Lajosné 90 t Veres Istvánná, Eölyüs Károly 6Q2— ftff. Orosz Jó­zsef, Szilágy Andrásné, Pusztai Ferenczné, Árvái: Ferencz,, Tárkányi! Lajos, Lengyel Menyhért ' 50-1—5Ö f. Dobra J., Mező Károly, Tóth - Lajosné,. Lengyel Károly*, Dobos Qábor, Bakos Qáspárné,. Szabó SáVnuel’ 40—40 L Fonalka József, Szabó* Lajos 30—30 f. Kovács Lajos; Angyal Pálné,. Csekei'Károlyné, Kádiír Lajosné, Németh- főzsefné,, Füzeséri István, Lengyel Mrhályné, Fogarassy Sán- dorné, ■ Eölyüs Jánosné, Székely Dániel. Lengyel Ferenczné, Lengyel Qusztávné, Pápp Józsefné, B. S7abő lstvánné, Eölyüs Józsefné-, Veres Zsig-- mondné, Szabó Mózes, Kádár Sándor, Kovács Jó- zsefné, Nagy Qyörgyné, Androísi József,.Tárkáiiyi • Qyula 50 — 5ő!f. id..Szabó-Lajosné 14 f. Balázsai Menyhért,. Nagy Sándorné, Kulin Sándor, Szabó- Ferencz Kis András, Váradi Bertalan, Szabó Ist­ván,. Kovács Jánosné 10—10 fillért. Folytatását a jövő heti számunkban hozzuk' — Értesítés. A mátészalkai állami polgári > fiúiskolában az 1915/16 iskolai év szeptember Lén veszi kezdetét. Szeptember hő lj 2,,Tés 4 napját! délelőtt * lesznek a beiratások. Szeptember hó 1-én* délután tartatnak meg ug-y a rendes, mint a ma­gántanulók részére a javító vizgálatok; A'felvételi,. pót és különbözeti vizsgálatok szeptember hó 4-én délelőtt 8 órakor ejtetuek meg. Minden egyéb do-- lúgban- az Értesítő ad kellő felvilágosítást. Az igazgatóság. — A házbéradó és kereseti adó kivé­teles szabályozása. A hivatalos lap közli a pénzügyminiszter 65,613 számú- rendeletét »a köz­adókat ét intő egynémely; kérdésnek a hadiállapot és a legvadabb szuronyharcban is. Az én legkedvencebb katonám egy magas • gyalogos közlegény, a .ti különösen az y perui küz- ! delemben tüntette-ki magát. Karja fel van kötve, j de mint* mind-eu** aJk-a latinnal,, mosolyogva biztosit ! róla, nem fontos a sebesülése,, nem is törődik vele, és már* szeretne minél előbb ezredéhez visz- Szameuui, hogy tovább harcoljon a honnak elten. Egy napon- nein jelent meg, a templomban, és mi­kor bajtarsait megkérdeztem, azt feleltek;, hogy lá­togatót fogad-' é-s thokza.osan mosolyogtak hozzá és én kíváncsian vártain, megjelenik-e másnap; a misén Tényleg,eljött és-vele jött.egy-nagyon csi­nos fekete leány,-- akimgész- idő- alatt karonfogva állt vele., Istentisztelet után nnndakeiten odajöttek hozzám ■ és-. Jean- a lányt, mint menyasszonyát mu­tatta be. A két fiatal lény- szívügye valóságos regény. Jean a lány atyjánál egy. gazdag p.icardi paraszt­nál szolga volt és kö-csönösen egymásba szeret­tek. Mikor azonbaii az apától megkérte a lány. ke­zét,-az-apa dühösen elutasította és azonnali elbo­csátással fenyegette meg arra az esetre, ha leá­nyát továbbra is bolonditani meri. Néhány nappal k-esőbb kitört a háború és Jeannak is be kellett rukkolnia. Mielőtt a falut elhagyta, az öreg elé lépett és kijelentette, hogy sohasem fog elállani aíiói a tervétől, hogy Ivounet feleségül vegye, A lány is kijelentette- apjának, hogy nem megy más­hoz feleségül csak Jeanhoz. De az öreg csökö­nyös maradt es Jean elhagyta a falut anélkül, hogy a házassághoz megkapta volna a beleegye­zést. Mindennap irt a harciéiról a leánynak és mikor megsebesüli, értesitetle- öt, hogy melyik kórházbau van és hogy a vitezségi éremmel tüntették ki. Ez az utolsó kijelentés nagy hatást tett az öreg parasztra es végre beieegyezesét adta a házassághoz, amelyet a békeköles uián fognak megkötni. Egy másik jóbárátom egy marokkói katona. Ez a legnagyobb, legszebb és legfeketébb marok­kói,, akit csak láttam életemben. És mindig lelve van kalandvággy.el. Körülbelül ilyen lehetett Ot­hello. Ennél az Oithellonal csak az a kellemetlen, hogy ö Desdeinonái nem értik meg öt, mert a Desdemonak csak franciául beszelnek, ő meg csak angolul ért. Mindazonáltal valamennyien kö­réje gyülekeznek, mikor büszkén végigmegy a bouievaidon es fehér fogait csillogtatja, úgy hogy a rendőröknek nagy munkájába került, mig a fe­kete honvéd mellől a kis párisi nőket szétoszlat­ták és neki szabad elvonulást biztosítottak. A ma­rokkói. karja fél volt kötve- és elmondta nekem megsebesülesének történetét. Egy kávéházba men­tem vele és leültem egy asztalhoz, ahol már két más marokkói katona ült, akik azonban vol­\ tak olyan feketék, mint az én hősöm.* Elmondta, hogy egy heves ütközet alkalmával a francia ka­tonák már elvesztették? fejüket; dé ó‘ megtartotta lélekjelenetét és mikor a hurinok nrind sűrűbb ősz-- lopokban támadtak és- borzalmas-tüzet indítottak,, egy altiszt kezéből kirántotta kardját és halálmeg­vetéssel rohant előre. Sikerült is neki igy a nie-* neküJóket megújítani és megfordítani. A fran­ciák nekirontottak a barbárok sorainak és vissza­vertek őket. Ö maga azonban*.egy, lövést kapott, a karjába és be kellett*köröztetnie magát». Este az ezredes magához hivatta és káplárrá nevezte ki. Most már négy hete van Párisban, de •* sebe nem gyógyul be, p,edig,már nagyon szeretne ismét harcolni a németek ellen,. Mialatt beszel, két skóciai katona lép be,, akik rövid szoknyájukban igen szeretetreméltóak.. Alig léptek be a kávéházba,, mindenfelől hívják őket, hogy üljenek le,.Én tudóm,.hogy miért. A. franciák ugyanis azt hiszik; hogy; skóciaiak sze­rencsét hoznak nekik. Ha egy skót csinos unifor-* misában végigmegy, a francia fővárös utcáin, ak­kor mindenki megsimogatjá öf,. mert az szeren­csét hoz.« így szóL azt angol- cikk», melyja franciák di­cséretének köp.enya. alátt is csak-az angol kato­nákat dicséri

Next

/
Thumbnails
Contents