Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-07-11 / 27. szám

TOmlka, 1915.

Vi!, évf. 27. (331.) szám.

jqlias II.

társadalmi hetilap. Regjei égiminden vasárnap.

A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Felelős szerkesztő 1 Főszerkesztő ;

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL •

Egész évre — ■— — — — — 8 K Félévre — — — — — — 4 K

Dr. TÓTH BÁLINT Dr. BARTOS MIHÁLY

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-u)

Negyedévre — — ■— — — — 2 K

Főmunkatárs.’

Távbeszélő-számunk: 13.

Tanítóknak községi közegeknek egy évre 5 K----— Egy szám ára 16 fillér. ——---MO

LNÁR KÁROLY

HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

Az import pótlása.

Irta: 3. M. kir. tanácsos.

Mindenki tisztában van *zzal, hogy a mostani háború nemcsak a harctereken folyik, hanem a közgazdasági tevékenység minden vonalán is érvényesül. Különösen Anglia az, amely kizárólag gazdasági szup- remáciája érdekében ment bele a háborúba és igy senkit sem kap meg az a mozgolódás, amely jó idő óta elsősorban Angliában észlelhető, a Németországból, Ausztriából és Magyarországból importált áruk kiküszöbölése érdekében. Ezt a célt kívánja szolgálni az a sok szakszerű és helyi kiállítás, amely Londonban és Anglia más nagy városában, a lipcsei vásár mintájára, de 1u- lajdonképen a lipcsei vásár elleti létesült, amelynek az a tendenciája, hogy minden a szövetséges államokból eddig Angliába került iparcikket jövőre maguk az angolok igyekezzenek gyártani és forgalomba hozni. Anglia különben is nagyon jól érti az ipari kémkedés rendszerének kiterjesztését és a lapokból is ismeretes ebben az irányban évek óta rendszeresen folytatott munkája, amelynek aknái Magyarországon is le vannak rakva, amiként ezt a magunk részéről már több Ízben konstatáltuk.

A velünk ellenséges viszonyban levő többi államok ezen a téren talán nem követik rendszeresen Anglia példáját, de elvi kijelentésekből és hírlapi agitációjukból tudjuk. hogy a többi államokat is hasonló tendencia halja át, kivált ami német, az osztrák és magyar iparcikkek nagyhangú boj- koitját illeti.

Ezt a több oldalról ellenünk is irányuló munkát még akkor sem nézhetnénk ölhetett kezekkel, ha az bennünket ne igyekeznék tervszerűen és súlyosan megkárosítani. Nekünk erre a szervezkedésre hasonló szervezkedéssel kell válaszolnunk. Kívánatosnak látszik tehát, hogy az importnak legalább részbeni megszüntetése érdekében szintén olyan tevékenységet fejtsünk ki, amely a mi gazdasági érdekeinknek legjobban megfelel.

Ezeket a teendőket három csoportra osztanám fel.

Az első csoportba tartoznak a mező- gazdasági termények. Az akciónak ez a része teljesen átutalható volna az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hatáskörébe, amely leginkább és legelsősorban van hivatva az eddig importált termények helyettesítését tervszerűen megkezdeni, akár a többtermelés elve alapján, akár uj cikkek termelésének meghonosítása által.

A második kategóriába tartoznék ama cikkeknek a kiszemelése, amelyeket nálunk meghonosítani különböző okoknál fogva nem lehet (gyapot, juta, stb. stb.) amelyet azonban pótszerekkel lehet helyettesíteni. (Zárjel között említem meg, hogy nemcsak pótszerekről, hanem helyettesítésekről is lehet szó 3 munkában, mert például könnyű szerrel lehetne kiküszöbölni a közforgalomból az izetlen makarónit és azt Ízletes magyar tésztafélékkel helyettesíteni. És ilyen példát többet is találhatok,)

A harmadik kategóriába tartoznak azok az importcikkek, amelyet a mag) ar ipar is képes volna elöállitani. A fősulyt arra kellene helyezni, hogy mindazok a cikkek, amelyek eddig az ellenséges területről hazánkba importáltattak, a magyar ipar-által felkaroltassanak. Meg kell tehát csinálni ezeknek a cikkeknek az inventárlumát. Ezt a célt pedig legjobban lehel elérnünk a negativ kiállítások által.

Nézetem szerint mindenekelőtt meg kellene állapíttatni az importjegyzékből azoCselek, öíleíek.

4 háború romantikája.

"€gy anya . . .

Egy anya, ki egyetlen fiától Várva-vár még rózsaszín lapot Elég volna bus, fájó szivének „Jó anyám gondozd a virágot.“

Könnyeit, letörülné boldogan Mosolygóbb lenne a kis virág, Körötte nem volna csak busongás Mint rég, oly szép volna a világ.

Gyakran feltör kebléből a sóhaj Fiam élsz-e? . . . Hol keresselek? . . . Egyszer láthatnám vitéz ruhában Mondaná: „Jó anyám szeretlek.“

Hősiesen harcol a hazáért?

Vagy messze, imádkozva szenved? Már elporladt idegen hant alatt Hol, merre, keressem a lelked? . . .

Valamikor a háború telve volt romantikával, egyéni vitézség és hősiesség dominált és nagy sulylyal esett a latba, ma azonban már megváltozott a harcmodor, tömegek, gépek, stratégia^öt- ietek harcolnak egymás ellen és a háború romantikája már majdnem teljesen kiküszöbölődött a háború eszközei közül.

De ez a mostani világháború, mely a világ minden eszközét felhasználja az emberpusztitásra, úgy látszik mégis rászorul a romantikára.

Van a háborúnak olyan szintere, — Bukovina — ahol mintha életre keltek volna a régi romantika hősei és hősi mondái. Bukovina visz- szafoglalása az egész orosz háború legérdekesebb, legszenzációsabb esemény», része, amely bár már hetekkel ezelőtt történt, még mindig vet fel újabb, érdekes apró történeteket.

Három apró történetet jegyeztünk itt fel. Cselek és ötletek szerepelnek bennök, egyéni hősiesség, bátorság, szóval a háború romantikájának egy-egy mozaikköve.

községet lőni, az oroszok mindennap igyekeztek elfoglalni és ezen a napon értesülésünk szerink az oroszok is kaptak erősítést, úgyhogy a mi félszázadunkkal szemben két orosz század állott. A domb, amelynek fennsíkja meglehetős széles volt, nem volt magas, az orosz lövész árokból kényelmesen lehetett célozni az egész fennsíkra. Hogy az oroszok kedvét teljesen elvegyük a támadástól és rohamtól elvegyük, a következő cselt eszeltük ki: A faluból néhány rozzant lovat vittünk magunkkal és mikor az éj leszállt, a lovakat felvittük a fensikra. A lovt k lassan jártak a mi lövészárkunk mögött. Az oroszoknál egy ideig csend volt azután egyszerre eldörrenl egy fegyver és a golyó a fejünk mellett sivitott el. Mint egy adott jelre, úgy dördült most már a sorttiz az orosz árokban. Minden golyó a fejünk felett sivitelt el. Elértük a célunkat. Az oroszok a sötét éjszakában nem látták, hogy a lovak gazdátlanok, azt hitték, hogy lovassági megerősítést kaptunk és csak azokra céloztak. Mi ugyan viszonoztuk a tüzelést, de a cselnek az az eredménye is megvolt, hogy — ugylátszik — lovasrohamtól félve, az oroszok ez éj leple alatt ki is ürítették a lövész- árkot és lemondtak a domb elfoglalásáról.

Anyám, busongva hervad a virág . . . Légy erős, ne ejtsd könnyeidet. Megmondom, már tovább nem titkolom, „Meghalt mint hős. Nézd a levelet!“ ...

T. M.

(A titokzatos lovasok.)

K- Qéza honvédzászlós mesélte a következő történetet:

— Az előnyomulás folyamán J. községben azt a parancsot kaptam, hogy 24 emberrel vonuljunk egy dombra az ott levő csapat megerősi- l tésére, mert a dombot, amelyből kitünően lehet a

(Átkelés a patakon.)

Egy véletlen következményeiről szóló történetet mesélt el Qy. E. vadászhadnagy:

— Egy kis falut kellett csapatommal kikémlelnem. Előőrs szerepét játszottuk és szó sem volt arról, hogy a falut elfoglaljuk. A véletlen és egy ötlet azonban nemcsak a falut juttatta kezünkbe,