Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-07-04 / 26. szám

«Mlwatta, lflS

VII. évi. 26. (ö36.) szám.

Julias {.

társadalmi hetilap. jYíeqjelettfkkminden vasárnap.

— 1 ■' —*— " • ———-------— --------------—r--------— A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI KARÁNAK ÉS A MÁTÉSZALKAI JÁRÁSI IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS LAPJA.

915 v

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Felelős szerkesztő :

Főszerkesztő :

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

Egész évre — — — - - - 8 K

Félévre — —■ — • —“ ■— — 4 K

Negyedévre — — •— — — — 2 K

Tanítóknak községi közegeknek egy évre 5 K

—-«■*» Egy szám ára 16 fillér. -—----■

Dr

. TÓTH BÁLINT Dr. BARTOS MIHÁLY

Főmunkatárs.MOLNÁR KÁROLY

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-u)

Távbeszélő-számunk: 13.

HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

A drágaság ellen.

A háború rendkívüli viszonyai minden téren éreztetik nagy hatásukat, de seholsem érintenek azok bennünket annyira érzékenyen, mint a gazdasági életben. Több féle okból az értékek nagy változásokon mentek keresztül és különösen a pénz vásárló ereje kisebbedéit. Az ipari cikkek árának magassága mellett az élelmiszer értéke, megszerzési ára szédületes gyorsasággal emelkedett. Már kis városokban is, a minek Mátészalkát kevés nagyzolással nevezhetjük, szinte tűrhetetlenné kezdett válni az élelmiszer túlzott drágítása.

Hús, zsír, tojás, apró jószág és egyébb oly hallatlan áron szerezhetők be, hogy azt nemcsak a kiszabott fizetésű hivatalnok, hanem nagyobb jövedelmi forrással rendelkezők is nehezen fizethetniek meg, Ez annál inkább orvoslandó és megakadályozandó, mert ez abnormális árak nem egészen a szükség szülöttei, hanem a kereslet és a kínálat közti viszony mesterséges és lelketlen kihasználása.

E bajon Péchy László főszolgabíró ismert gondosságával legutóbb kiadott hatósági ármegállapítása folytán sokat segített, habár gyakran az ár maximálása a

minőség rovására esik, mint például a tejfölnél, mert most már nem elég sűrűt kapunk, szóval hig a leve.

De még jó, ha kapunk egyes élelmiszert. így például marhahúst, sőt gyakran dis/.nóhust egyáltalában nem kaphatunk Mátészalkán. Holott jó vidéken vagyunk, falukkal, legelőkkel a környéken. Hát ez már bizony nagyon kellemetlen állapot, amin okvetlenül javítani kell.

És lehet is. Értesülésem szerint a közigazgatósági hatóság igen helyes eszmét hoz szőnyegre erre vonatkozólag, amelynek keresztül vitele szerintem is valóságos jótétemény volna jelen viszonyok közt a közönségre nézve.

A javaslat úgy szól ugyanis, hogy a község nyisson hatósági. mészárszéket. Legalább minden vasárnap levágat..c egy- egy marhát és azt önköltségi áron kimérhetné a közönség részére, tehát a körülményekhez képest igen olcsón. Hogy azonban a kimérendő mennyiség és anna elvitele előre ismeretes illetve biztosított legyen, minden vásárló előre bejelentené a községházánál, mily mennyiségre tart igényt a legközelebbi kimérésnél, s a hatósági mészárszék fennállásának idejére 3 korona biztosítékot adna. Ez azért is okvetlenül szükséges volna, mert nincs jég és nem lehet a húst

eltartani a meleg miatt napokig sem, tehát a levágott marhának egyszerre való elmé- rése kívánatos. A hatósági mészárszék minden haszon nélkül, beszerzési áron adná el a húst, nem vállalhatna tehát semmi féle kockáztatót vagy esetleges kárt. Működése a biztos fogyasztásra lenne alapítva. Ha a terv beválik, vágatunk sertést, juhot és borjut is. Ha pedig az üzem zavartalanul folyna, ekkor esetleg biztosítékot sem kívánunk. Hogy aztán községünk zsidó rítust tartó közönsége is részesüljön e kedvezményben, a vágásnál metszőjük is jelen lehetne és a nékik jutó részt egy tömegben adnánk át kimérés végett.

így a javaslat, ügy hiszem mindnyájunk közös érdeke, hogy ez életrevaló gondolat valóra váljon, szükséges tehát, hogy a súlyosabb szóval bírók kövessenek el mindent a cél érdelében. Péchy László főszolgabíró is annyira pártfogásra érdemesnek tartja, hogy az üzem megindítására kétezer koronát ajánlott fel előlegezés képen. Amit mindenesetre elismeréssel említünk meg.

Az irányt megjelöltük, tessék hát kissé tevékenykedni ez ügyben és Mátészalka közönsége megkönnyebbüléssel fogja látni, hogy a közérdekek nem maradnak árván!

—th.

EQY ORVOS, AZ ORVOSOK HARCTÉRI MUNKÁJÁRÓL.

Egy orvos, aki a háború kezdete óta hadba vonult és a harctéren teljesít orvosi szolgálatot, irta haza egyik Ismerősének az alábbi érdekes levelet:

— Milyen megelégedés a csapatorvos számára, ha segíthet, ha megmentheti, ami megmenthető. Felemelő tudat, leírhatatlan érzés, ha a csapatorvosnak alkalma nyilik az első segélynyújtásra •okaknál, akik vérüket ontották a hazáért. Nehéz munka a srapnell és golyótüzből kihozni a sebesülteket és a kötözőhelyre vinni. Ötöt, tizet, húszat, harmincat hoznak a sebesültvivők tábori kocsikon ; a könnyen sebesültek maguk igyekeznek a kötözőhely felé, kölcsönösen segítik egymás, van köztük olyan, akit ideiglenesen már bekötözlek bajtársai, vagy a szanitéckatonák.

Az ütközet tovább dühöng, s a kötözőhely •lőtt és mögött lecsapnak a lövedékek. A jóságos természet gondoskodik róla, hogy a sebesültek, meg a súlyos sebesültek is a sebesülés után egykét óráig alig érzik a fájdalmukat. A choc hatása ez. Egy tanya, ha semmi egyéb, legalább is csűr. fedett hely, vörös keresztes fehér lobogóval, ez a kötözőhely. Az előírás szerint nyolcszáz vagy ezer lépésre van a front mögött. Csaknem mindig ki voltunk téve az ellenséges tűznek. A modern messzehordó lövedékeknél ez kikerülhetetlen, A fegyverlövések négyezer lépésnyire.és még továbbra

is visznek, a modern ágyuk pedig tizer lépésre vagy még messzebbre is ontják gyiikos lövedékű« két. Egyébként gyakran megtörtént, hogy az ellenséges tüzérség nem vette figyelembe a genfi keresztet. Kitűnő távcsövével mozgást észlelt a tanya körül és célba \ ette. Egyetien egyszer sem győződhettem meg róla, hogy ellenségeink respektálják a genfi konvenciót.

A Visztulánál történt. A mieink a Visztula h«lpartját tartották megszállva. Szemközt, a másik parton állt az ellenség. Ezen a helyen, a baipart- hoz közel fekszik egy sziget; három-négy kilométer hosszú, fél kilométer széles, a balparltól alig van harminc lépésnyi távolságra. A viz olyan sekély, hogy keresztül lehet rajta gázolni. Két egymásra következő éjszaka után sikerült az orvosoknak tutajokra katonákat szállítani és megszállni a szigetet. Kora reggel még sötétben támadást rendeltünk el a szlgit ellen, ami azonban meghiúsult azj ott tartózkodó ellenséges túlerő miatt. Néhány halott és harminc sebesült maradt vissza a szigeten. Egyik segédorvos az ezredparancsnoktól azt az utasítást kapta, hogy egy zászlóalj szani- técpatrouiIíjával, (harminc ember) lássa el az ellenségtől megszállt szigeten levő sebesüitjeinket. Nem láttuk többé viszont sem öt. sem a patrouiüét. Mikor rálépett a szigetre, foglyul ejtették. Késő este egy ellenséges tisztet gyógykezeltem, aki a sötétséget kihasználva, átlopódzott a mi állásainkhoz és itt megsebesülve fogságba esett, Megkérdeztem a tiszttől, aki elég jól tudott németül, hogy az oroszok miért sértik meg a genfi konvenciót. Azt válaszolta, hogy ebben az esetben az oroszok nem tehettek másként, mert különben a patrouille elárulhatta volna állásaikat.

Még egy epizódot közlök. R. mellett történt tíz kilométerre S.-től északnyugatra. Sötét, hideg éjszakán az ellenség megtámadta állásainkat és egyik ütegünk elveszett. Az ágyukat fedező csapat az elövonuló ellenséges gyalogságot saját csapatunknak hitte. Mikor a tévedés kiderült, már késő volt. Egy általános roham visszaszerezte az ágyukat. Sok halotton kívül kétszázötven sebesült borította a csatateret, legnagyobbrészt az ellenség sebesült- jei. Az oroszokat messzire visszavetettük és körülbelül két kilométernyi távolságban egy erdőbe vonultak vissza. A nap folyamán el tudtuk látni az összes sebesülteket és bevittük őket a közelben levő kötözőhelyre. Itt feküdtek a szalmán, ellenség barát mellett, orosz ezredes egy magyar baka mellett, valamennyien a közös sorsot viselték. Nagy volt a szomorúságuk. A gyorsan elkészített enyhítő szekereket örömmel fogadták. Rekvirált jármiivek először saját sebesültjeinket szállítottuk el és amikor éjféltájban hozzáláttunk, hogy az ellenség sebesültjeit felszállitsuk, parancsot kaptunk, hogy saját erőinket toljuk el másfelé. így százötven oroszt kénytelenek voltunk visszahagyni. Két könyen sebesült oroszt elküldtem saját táborukba, hogy közöljék az oroszokkal sebesültjeik hollétét.