Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-01-01 / 1. szám

x7 nak lelkesítő erejétől áthatva tudjuk csak végigküzdeni tétünk csatáit a túlnyomó ellenséggel, Ha elesett hőseink tetemei borítják a esatateret, az uj sorok ezzel a a szóval szivükben indulnak uj küzdelemre s maguk előtt látják az Igazság Istenasz- szonyát, amint égfelé tartott kardjával ki­tartásra buzdít. Ennek a szónak köszön­hetjük, hogy asszonyaink, kik eddig felve néztek egy vércseppre, most vörös keresz- letöltve karjukra, gyengeségük A visszafojt­va éjjel nappal ápolják, vigasztalják sebe­sültjeinket. Az Igazságban bízva felejtik el az irtózatot, mert maguk előtt csak a szenvedő testvért látják. Az Igazság buz­dítja azokat a százakét, kik lelkesedve vi­szik bő adományukat a robogó vonatok százai elé, hogy fáradt, szomjazó katoná­inknak enyhülést, üdülést nyújtsanak. Ebben bíztak, akik filléreiket örömmel viszik az irtózatos háború céljaira s ebben bízva hisz vakon a jövő győzelemben az az ifjú, aki önként megy oda, ahol egy poiiár vérrel ezrek javát váltja meg s ahonnan nagyon könnyen soha vissza nem tér. És ha győzelmesen végigküzdöíttik ezt a háborús ujesztendőt, ha hazakerül a sok drága fő, ha leborulunk azok előtt, kik nek ottmaradt vére volt a kivívott győzelem ára, ha eltűnik az en.berek karjáról a vö­rös kereszt, akkor szorítsuk meg egymás kezét, mert elértük a Boldog Uj Esztendőt. 2 ©ídal Mátészalka 1915. jánuár 1. Újévi gondolatok. Komor sötét éjszakában tizenkettőt kon- dul az öreg torony nagy harangja. Valami föl­dön túli mély sóhaj vonul át az emberek csöndes otthona felett.. Olyan ez a sóhaj, mint a haldokló utolsó lélekzetvétele, halált jelent. Igen, halált. — Meghalt, ki­múlt az 1914-ik esztendő is. Istenem hány ezer és millió kebelből szakadt fel a sóhaj az év első reggelén, — Emberek, a kik az év többi napjaiban Istent, embert megtagadva hitetlenül járnak kelnek, a kik egész életükben a sze- retetlenséget hordják szivükben, akiket soha ki nem elégíthető pénzsóvárságuk gőgjük, tehetségtelen magasbalörekvésük embertársaik, testvéreik, szülőik megron­tására bir, az esztendő első napján önkén­telenül is felsóhajtanuk, ingadozó lelkűk egy percre Istenhez fordul és segedelemért esedez, áldást kér sz „uj“ esztendőre. így volt ez az elmúlt esztendő első napján is. — Igazán hívők és farizeusok együtt imádkoztak. így van ez most is. Úgy látszik azonban többen voltak a fa­rizeusok, bálványokat s faragott képeket imádó álnok tévelygők, mint az egy igaz Istent imádó kegyes életűek. S azoknak a könyörgése nem volt a szív, a lélek kris­tály mélységéből az Ég felé szálló ima, hanem csak a lelki ismeret büntető szavá­tól megrettent gyáva, kishitű teremtmények bűnös szemíorgatása, kéztördelése, mert ime pusztulunk, veszünk s a végnélküli harcban elhull nemzetünk! Haiálhörgés, siralom, gyász, nyomorúság, betegség- s a különféle csapások egesz özöne zudult ránk; reánk, sokat szenvedett, sokszor még- csúfolt magyar nemzetre s erre az ezer év alatt oly sokszor vértől áztatott édes ma­gyar hazára ! És bár a Hap minden harcképes em­bere ott küzd a /jatasorban szívvel lélek­kel, ádáz ehbtíségiunk -—akiket szivünkhöz szorítva melengetünk — most is arra tö­rekednek, hogy a drága magyar vérből pehelyt. Apám kiszállítóit a csolnakból és azt mond­ta : maradjak itt, majd ő haxa evez, igy csak job­ban boldogul ás aztán érteni fog jönni. Lassan, neh zen haladt a* összetorlódott babokon keresz­tül Itt leültem és várakoztam, hogy visszajöjjön értem, Majd utána néztem a távolba és láttam, hogy a csolnak, melyben apám ült, düledeznl, imbolyogni kezd. Visszafojtott lélekzettel vártam a történteket. Letérdeltem és kétségbeesetten imád­koztam. Nem láttam hogyan történt, de mikor ismét odanéztem, már csak a felborult bárka kicsi része látszott ki a vízből. Apámat magával sodor­ta a viz gyilkos örvénye . . . Mikor befejezte beszédét Melanie, keserűen sirt és babos kötőjébe takarta el szomorú, bcron- gós arcát. Fájdalma egészen elszomorított engemeí is. — Van édes anyád?—kérdeztem tőle, mi­közben gyöngéden megsimogattam a kezét * —Nincsen . . . zokogta halkan Azt mond. ják, hogy szebb hazába költözött . . . — Tehát árva vagy ... És mit akarsz cselekedni1 most? — kerdaztem lankadt, merengő hangon. — Melanie bágyadt, könnyes szemével a folyóba tekintett és busán, “zomoruan nézett a cso­bogó viz titkosan susogó habjai után. Nem szólt semmit; aztán sokáig nem is nézett reá ni. S csak mikor kezéből elvontam kezemet, akkor kezdett beszélni - lágyan, szomorúan. Fénytelen, bánatos szemével úgy tekintett reám, mint akinek néhány pzrce volna még csak li ítra az életéből. H Pálról és túl világi boldogságról beszélt. Szépen, álmodb­an szőtt szavaiban angyalok közé képzelte magát, kikkel majd az Ur zsámolya előtt hozsánnában dissóiiik földünk Teremtöjét ... És aztán bána­tosan elfordult tőlem, leült és ölébe temette fejet . . Nem szóltam többé hozzá, hanem lehajoltam és csókjaimmal halmaztam el illatos ruháját saztán elcsüggedten, tétován bandukoltam a besötétedett távoli országút felé, amely egy kis csendes, zaj tálán városkába vezetett. Mentemben mély, fájdal­mas gondolatok bujkálták agyamban . . . Úgy érez­tem, hogy valsmit elvesztettem, eldobtam magam töt, melyet soha sem találok meg többé ebben az életben , . . Mély érzés, különös vágyódás vonzott a magára hagyott Melaaie felé. Megálltam és úgy gondoltam: magamma' viszem, boldoggá teszem ezt a leányt, aki az én életemet mentette meg. Visszafordultam hál és a part felé mentem miközben egy halvány fényű, sápadt csillagocska futott le az égen. Megrezzenten, fázón tekintettem körül, aztán lesiettem a part völgyébe. Ijedt, bor- zangós érzés fogott el. Sehol sem találtam Melaniet. — Melanie, Melanie! — kiáltottam kétség- beesetten, de fuldokló szavaimra csak a széles, hatalmas folyó habjainak zizegése volt a néma, titokzatos válasz . . . Sokáig maradtam még a parton és könnyezve néztem az ölelkező hullámokat, amely magával ragadta az én Melanie-met, akit legjobban szerettem egész életemen át . . . SSSSSSIS sbbsb ■■ mk csík ..ffŰ&úMajfiU&jl minél több elpusztuljon, de a világ annál kevesebbet halljon, tudjon a magyar hősi­ességről, hazaszeretetről, szövetségesi hű­ségről. Szóval mindazokról a soha el nem hervadó, polgári és katonai erényekről, a melyek a magyart oly sok kulturáltam és kulturnemzet fölé emelik. De ne zúgolódjunk, ne panaszkodjunk,! Eljön egyszer az a várva várt hajnalha­sadás, amikor a magyar égbolt megtisztul a mostani komorsötéten gomolygó halál­felhőktől. Reánk süt majd a jóságos Isten áldást, boldogságot, reményt, életkedvet teremtő derűs napsugara. S a magyar hazában kelettől nyuga­tig, Kárpátoktól Adriáig hálaének fog zengeni százezrek ajakán! Ha Isten Velünk, ki ellenünk?! — Uj év első napján ismét megtelnek a templomok. A kik egész évben egyszer sem vol­tak az Urnák házában, azok is eljönnek s összekulcsolt kezekkel, áhitatos lélekkel imádkoznak. — És az ima, a szivből-lélek- ből fakadó könyörgés száll fölfelé, az Ég felé a magyarok Istenéhez, minden seregek Urához. És mintha emn újév első napján töb­ben vágynánk s többen mennénk ag Isten házába ! — Igaz, úgy van, tényleg többen vagyunk . — De több a fekete gyászruha is. — Mindnyájan tudjuk, hogy miért. — Bizony, bizony egy év óta, de csak a legutóbbi aratás óta is hány forrón szere­tő hitves, családjáért verejtékező apa s hány édes reménységgel felnevelt g3rsrmek távozott el közülünk, az élők közül örökre. Legyen az ő pihenésük áldott, megdi- csőiilt lelkűk pedig nyerjen örök üdvössé­get ! Mi pedig nyugodjunk meg a változ- hatatian szomorú valóban 1 — Küzdjünk es bízva bizzunk ! És Te seregeknek Ura, népeknek, nem­zeteknek kegyelmes Istene, ki szerető mennyei édes Atyánk vagy, légy nekünk kegyelmes ! Óh távolisd el tőlünk a szenvedések, a megpróbáltatások keserű poharát! Kegyelemnek Atyja az újév reggelén hallgass meg minket, a mikor „ . . . szent oltárodnál térdre hullva kérünk: Szabad hazánkat óh add vissza nékünk* ! Dr. Füley Lajos. R E K. Előfizetőinkhezl Felkérjük azon t. előfizetőinket, kik előfizetési dijakkal hát­ralékban vannak szíveskedjenek azt kiadőhwialunk címére mielőbb beküldeni. főlerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ pS^p Kívánatra szívesen speciális árajánlattal szolgál. f^^'sassmsBSS!gss&-sgs^BS^ssssB3Stamssii

Next

/
Thumbnails
Contents