Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-06-26 / 26. szám

3 oldal 4{J KEK. — ELŐFIZETŐINKHEZ! Felkérjük azon t előfizetőinket, kik előjizetési (Hí­jaikkal HÁTRALÉKBAN vannak, szíves­kedjenek azt kiadóhivatalunk címére MIELŐBB beküldeni. jft kiadóhivatal. J)ohó gyerrqekésszel.. . Bohó gyermekésszel arról álmodoztam : Hogy ha majd én egyszer szép, nagy le­[ány leszek, Én értem is eljön a Tündérkirályfi S virágos kocsiban esküvőre visznek. Szép fehér ruhám lesz, suhogó selyemből, Myriuskoszoru is, meg sok fehér fátyol; A templom hangos lesz az orgonaszótól, Illatos a sok színes, szép virágtól . . . Bohó gyermekésszel úgy gondoltam én el: Hogy az élet csupa színes, boldog álom; Napsugár, fény, derű, vidám jókedvű dal, Hogy a sötét borút tán sohasem látom. Hogy csupa szeretet, megértés, melegség, Ami majd körülvesz, az utat mutatja; Hogy az életnek még tövise is lehet: Bohó gyermekésszel nem gondoltam arra. Máskép gondoltam el akkor gyermekész­[szel — Régen volt — azóta sokszor tapasztaltam: Hogy csalnak az álmok. Az élet is hazug, Sima fehér utján tövisbe botlottam . . . Százszor megtanított azóta az élet: Nem szabad álmodni; csak az lehet boldog: Aki józan, okos. És én mégis, mégis, Álmok romjain is, újra csak álmodok . . . főnyi Jtona. MÚLANDÓSÁG. Semmisein örökké tarlő. A világhírű Dobsi- nai jégbarlangot, — aminek párja nincs szépség­ben széles e világon óriási veszedelem fenyegeti. A föld gyomrában levő jégbarlangban a kí­vülről jövő hőmérséklet aránytalanul oszlik el, mivel a barlang bejárata magasan fekszik. A barlang felületében a hőmérséklet jóval magasabb, mint a mélyen fekvő részekben, a melegebb le* vegőnek birtelen becsapódása folyton emeli a jégárt, aminek következtébe« idővel beállhat az eset, hogy teljesen összefagy a barlang és jár­hatatlanná válik. Nem lesznek aztán jégtermek, különféle jégalakzatok, amit megcsodáltunk, ha­nem majd egybefagyott jégtömb lesz az egész. De szép is volt mikor én láttam. Most majd csákányokkal fogják eltávolítani évröl-évre a fölösleges jégképződményeket, hogy igy meg­mentsék hazánk egyik csodáját, amit eljönnek megbámulni sokan még Amerikából is. Nekem is, mint magyar nőnek, emlékszem, jól kijutott a csodálkozásból. Nem hitték, hogy ma­gyar vagyok. A legritkább eset, hogy magyar nő fölkeresse és nem tudtam megértetni, hogy nem vagyok sem tanítónő, sem semmi más aki tudományosságból keres: föl. Beszélhettem, hogy biz én pusztán magamért tettem meg a fárad­ságos utat. — Szó ami szó, sok erő áe energia forgácsolódé szét mig megközelítjük a barlan­got. De azért van az erő és energia, hogy fogy­jon, ami által látókörünk megkétszereződik. Soha nem birok azért keserűség nélkül vissza gon* dőlni. A barlang megtekintése egyeseknek, ki­véve a diákcsapatokat 4 K.-ba kerül. Szinte járhatatlan utón megy az ember egy óráig, már a barlang területéhez tartozó helyen. A kíntól és a fáradságtól csaknem vért izzadunk mig fölérünk. Aránylag kevés költséggel rendbe lehetne hozatni ezt a rövidke utat, aminek ára kikerülne a sok 4 K.-ból. Bocsánatot kérek tőled te fölségss szép jég­barlang, bogy read Ví.’tó absolut tiszta érzései met tn-gzavaiják ezek a csúf gondolatok, ami zavarja barlangod nyugalmát, eszményi mozdu­latlanságodat. Isten áldjon te fönség, ne igyekezzél főimé- legedni, az idők viszontagságosak, maradj to* vább is fönséges nyugalmadban a fáradt lé­lek békéltetője, hogy látásoddal felüdüljön még sok-sok ezer lélek. S. B. MÁTÉSZALKA — Hymen. Blum Jenő Nagyecsedről elje­gyezte Feldman Helénkét Mátészalkáról. (Minden külön értesítés helyett.) — Tanító postamester, mint sik­kasztó. Sok szegény márki ember Amerikában lévő hozzátartozójának keserves véres verejtékével megszerzett, összekuporgatott és hazaküldött pén­zét hónapok óta sikkasztotta már Mérk község Ba­logh László nevű tanítója, aki postamester is volt egy személyben. Anagyecsedi csendőrőrs folyó hó 20-án tartóztatta le a veszedelmes posta hivatal­nokot és as ez alkalommal megejtett rovancsolás alkalmával 3653 kor. 62 fill, elsikkasztott összeg­nek jöttek a nyomára, amely összeget említett postamester saját céljára használta fel. A sikkasz­tást oly módon követte el, hogy as Amerikából érkező pénzes leveleket felbontotta, a pénzt kivév« belőle, oly értelmű levelet helyezett vissza, amely­ben pénzről szó sem volt és ezen felbontott s tar­talmától megfosztott pénzes leveleket illetve postai vevényeket 9—10 éves gyermekével Íratta alá’ Ezen kívül Mérk községben egyes privát emberek kezességével 11000 korona kölcsönt harácsolt össze, oly módon, hogy a váltókat törlesztés céljára íratta alá kezeseivel. Balogh László tanító és postames­ter nős, családos, 10 gyermeknek atyja tanító lé­tére szép példát adott úgy a saját, mint a gond­jaira bízott gyermekeknek. Nevezett ellen a vizs­gálat folyamatban van a az illetékes bíróságnál előzetes letartóztatásba van helyezve. — Súlyos testi sértés bűntette terheli ifjú Barta Sándor 20 éves nőtlen olcsvai lakost, aki Tóth József 40 éves nős 7 gyermekes apát Oicsván boksz ütőeszközzel és villával véresre vert úgy annyira, hogy Tóth József jelenleg élethalál közt van súlyos sebeivel. Az eset következőképen történt: E hó 16-án Barta Imre olcsvai határban lévő tanyáján lakodalom volt, ahova Tóth József is hivatalos volt, ott volt Barta Sándor is, akivel azonban Tóth József a lakodalomban töltött idő alatt egyáltalán nem érintkezett, még csak szóba sem állott vele. A lakodalomnak hamar vége lett amennyiben a lakodalmas nép nagyobb része már 10—ll óra között oszladozni kezdett és mindnyá­jan haza felé indultak a tanyáról- Tóth József is többed magával á falu felé indult, amikor la Barta kis távolságban folyton követte, már majdnem a fals alatt voltak a bejárat közelében, amikor Barta Sán- doz hirtelen Tóth József közvetlen közelébe ért és vasboksszal minden szó nélkül többször megütötte, ennek folytatását azonban a kísérők hamar meg­gátolták és ez után Tóth tovább folytatta útját la* kása felé Tóth Endre és Borbás Gyula társaságá­ban. Már majdnem a lakása közelében, volt, am^ 1014, jimius %6, vérrel áztatott rögös földjét, örök lakhelyül nékünk megszerezte. — Mi elszáilunk szerte e hazában, elszóltunk, hogy lelkesítsük a késő utókort, de elszálltnak e néma kövek is, s ezek sem maradnak ittea soká. — Mint mostan, újra eljön az idő, hogy el­lensége lesz a magyar a magyarnak, lesz idő, hogy a magyar nem csak a régi Istenét felejti el, ha­nem mibe sem veszi az újat sem. — Jön idő, amikor áz elnyomottak fellázad­nak elnyomóik ellen, hogy kivívják emberi szent jogaikat. De az örök átok, a magyar pártcskodds a szolgaságot fogja eredményezni. — Amikor ez eljő, ezek a néma kövek le­jutnak a völgybe a ott menhelyet adnak az el­nyomóknak. E kövek között fogja megtanulni a késő utókor gyermeke, hogy a bátor pártoskodás csak szenvedésbe hajt. 3> — Mint mi, tehát e kövek is tanítani fog­nak. Tanítani fogják a késő kort arra, a magyar testvére a magyarnak s hogy a magyar csak ak­kor lesz nagy, akcor lehet szabad, ha egy eszmé* ért küzdve, egy utón halad. Mind lelkesebben, hévvel, emelkcdettebb han­S) ValósainiiUg a Budvár köveiből épült a Dóka György unokája által ásított Se levert lázadás után a Székely támad vára, nely alább börtön volt, ara podigiíoraál iskola. gon zúgtak füleinkbe e szavak s midőn elhang­zottak néma csöndben maradtunk mindannyian. Hallgatásunk azonban nem a lehangoltság, nem a félelelem csöndessége volt, hiszen azok a sza­vak, a lelkesültség tüzét szították a kebleinkben; valósággal forrott bensőnk, s én éreztem, hogy mondanom kell valamit, beszélnem kell a néphez, meg kell ragadnom azt a percet, amelyet vissza­hozni többé nem lehet. Majd önkéntelenül, benső sugalatomat követve szóra uyiltak ajkaim. Hangom előbb lassú remegő volt. A nagy pillanatok súlyát érezve alig bírtam uralkodni magamon. Végre urává lettem a hely­zetnek s dörgő hangon, mintha szavaim az orkán hangját akarnák tulharsogni, magamból egészen kikelve tettem hitvallást érzelmeimről és szent fogadást arról, hogy ősi hitemet cserbe nem hagyom. — Jöjjön reám — mondtam — a halál, és a szenvedés minden nagy keserve, zúzódjon szét bár testem roncsos tömkeleggé s érezzem bár, hogy a Titán minden hatalma sem fordíthatja meg a végzetet én kitartok, küzdők, felveszem a har­cot a lehetetlenséggel is s vagy diadalt fogok ki­csikarni őseim hitének, vagy azzal együtt én is pusztulok. — Nem kérdeni — szóltam a vdrnéphes — követtek-e engem mind, mind lelkesen. Nem aka­rok senkit magamhoz, ügyemhez láncolni, de azt mondom, hogy én ősi hitünk védelmére szent es­küt teszek s aki követ, aki vélem szintén eskü­szik, attól feltétlen és vak engedelmességet köve­telek. 1 — Nehés lesz a küzdelem tudom. A halál minden kínzó eszközével leselkedik reánk. De ér­jen bármi kin, pusztuljak, vesszek el bármi sors alatt, engem az elmúlás borzasztó tudata, nem csüggeszt, nem aggaszt. — Esküszöm redd Magyarok Istene I Eskü. szöm, hogy azt a hitet amelyben születtem és fel- nevelkedtcm, őseimnek hozzád való kitét, én cser­ben nem hagyom. Jöjjön reám a vég, jöjjön a kin minden válogatott faja, én tiszteletedtől sl nem tándorom. Küzdők minden ellen utolsó csepp vérig, harcolok kitartón, a véglehelletig. S ha meg nem tartanám, amit most ígérek, pusztuljak undokul, mint egy hitvány féreg. Testemet a föld, ne vegye magába, *) toportyán férgeknek legyek a prédája. Átok vegye körül, a nevem örökre bujdossam mindenütt, szégyentől remegve. Féljek a sötéttől, féljek a napsugártól, féljek as utolsó fai szubogártól. 4) Farkas. "PARÁDI VIZ főlerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál" Kívánatra Mívesen speciális árajánlattal szolgál. "Bl

Next

/
Thumbnails
Contents