Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-04-10 / 15. szám

Bálészalka, 1914. VI. évi. 15. (252.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — - - — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. « 1 Egy szám ára 16 fillér. —■---­SZE RKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Feleläs szerkeszti : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSIDIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. ■ |i .1 ■ t, i .i .. .J.J HÚS VÉT. Ez a húsvéti szám az utolsó, amely a régi sajtótörvény patronátusa alatt meg­jelent. Mintha az emberiség sorsát intéző magasabb hatalmak iróniája lenne, hogy éppen a feltámadás ünnepére esik ez a dátum, arra az ünnepre, amelyet annak emlé­kére ül meg a kereszténység, hogy föltá­madott és kitört sírjából a Messiás, az eszme! Ez a mai húsvéti ünnep minden­koron kimagasló mértfőldjelzöje fajunk és társadalmunk hanyatlásának. Mi, akik hinni tudunk, föltámadás ünnepén re­ményteljes szívvel vetjük szemünket az égi magasságok felé, ahonnan minden energia árad és ahonnan az ember ség sok ezer éves története alatt annyiszor jött segítség a szorongatottak javára. Bí­zunk, hiszünk abban, hogy a lánc, ame­lyet a szabad szóra raktak, széjjel fog törni, amint széjjel törött eddig minden, ami a haladásnak útját állotta és talán rövidesen visszatér az az idő, amikor új­ra fennen, szabadon fog szállani a sza­bad szó. Mi a jövőben is ugyanazzal az ügy- buzgalommal, ugyanazzal a tisztult érzék­kel a közjóval szemben fogjuk teljesíteni kö­telességünket, mint eddig. Igaz, hogy e hivatásunk teljesítésében lépten és nyomon Scyllákba és Charibdisekbe fog ütközni a Strófák . . . I. Rózsám szive • > • Rózsám szive sötét börtön, Én vagyok az őre, Jajj annak, kit belé zárok: Nem jő ki belőle! Es egyszer — tán tévedésből ? — Magam zártam oda. — Jajj istenem mi lesz velem ? Be forró kis szoba!! . . . II. jQ szerelem . . . A szerelem barna felhő: Mindig esővel jenyeget, Hejh felleges szerelem-ég Hányszor megáztatsz engemet! . . . III. jfem azért .. . Nem azért iszom bort, toliunk, mi igyekezni fogunk őket minden esetre elkerülni, de el vagyunk készülve arra is, hogy méltatlanul sérelem esik maid rajtunk, amiért a közérdeket védel­mezzük. Ezen a Sturm és Drang-korsza- kon at keil mennünk keresztül kellesnünk rajta, mert ha ölhetett kézzei néznénk a népünkre nézve oly tragikus események folyását, ezzel mi is azok közé állanánk, akik a Vörösmarty szózatában oly meg- rázóan megénekelt magyar sirt készül­nék megásni. Nem is szatíra, de talán szimbólum ez, hogy éppen husvét ünnepén lép életbe az uj sajtótörvény, mert hiszen mi jelez­hetné pregnánsabban a feltámadást, a szabadulást, mint éppen ez ünnep. Óment láttunk ebben arra nézve, hogy lesz még feltámadása magyar sajtószabadságnak is! Ebben higyjiink, ehhez tartsuk magunkat és ne csüggedjünk bármily megpróbálta­tásokkal fenyeget is bennünket a jövő. Kedvesen konganak a Rómából meg­tért harangok, hirdetvén, hogy némaságuk csak ideiglenes volt, szavukat leljesen el­nyomni nem lehet . . . Azárt van a ha­rangszó, hogy szálljon utcán, erdőn, ber­ken keresztül és ihletett vigyen a szivek­be. És azért van a gondolat is, hogy ér­tő elméket keresve szálljon keresztül a tö­Hogy megrészegítsen; Hiszen elég nekem Ha rád. nézek himesem / . . . Azért iszom a bort, Mert tőié elalszom: S igy láthattok néha Engem is józanon ! . . •. IV. fekete szem, fehér . . . Fekete szem, fehér lélek. Mindkettőtől nagyon félek. Fekete szem : veszedelem. Fehér lelked megöl engem I . . . J(iss JCá/nján. Válasz egy levélre. Irta : Győry Ilona. Több más jelenség közt az ön levele is vilá­gossá tette előttem, hogy van tehát ez a típus is. És mivel ön, aki levéllel kereset föl, maga is fi. megen, világosságot gyújtson az agyakban és lerontsa mindazt, ami hazug és rossz A Megfeszített minden időkre szólóan de­monstrálta az emberiség előtt, hogy a jót, az igazat, a becsületest nem lehet sohasem teljesen megsemmisíteni^ az megmarad mindig és bizony túléli az ellenségeit. Ezért ödvözlünk téged husvét szent ün­nepe, abban a tudatban, hogy amiként fel­támadt sírjából, melyre nehéz követ hen- gergettek, a Megváltó, azonképpen fel fog támadni a szabad szó is, hogy továbbra is a tisztesség és a szabadság utján ve­zérelje az embereket. Menjetek, emberek lépjetek az Isten oltárai elé és szivetek érezze át husvét ünnepének örök, szent igazságait. Kérjétek Isten Fiát, hogy jár­jon közbe a iegfölsöbb hatalomnál, hogy múljon el tölünk ez a megpróbáltatás. És merítsetek erőt az ő soha el nem múló emlékezetéből, amely mindenkoron legszi­lárdabb és legbevehetetlenebb mentsvára lesz a szabadságnak az igazságnak és a tisztességnek. Zsendül a tavasz, a természet is föl­tárnád, reményt hirdetvén mindeneknek. A mi sziveinkben is reménység zsendül, melyet a férfias elszántság termékenyít meg. atal leány, a levél bizonysága súlyosabb, mintha valaki más állítaná, hogy van »meg nem értett, fi­atal leány is* úgy, mint ahogy a nehány évtized­del ezelőtti irodalomban szinte mindenütt jelenva- Iq volt a »femme incomprise« a meg nem értett asszony. Ez utóbbi mellett már elhaladt az idő is ma már jobban érdekel bennünket az az asszony, akiben az érték és a jelentőség eléggé nagy arra, hogy azt ne lehessen félreérteni. Mert ne feledjük el: az egyéniségekkel is úgy vagyunk, mint a költőkkel: az igazán nagyok és klasszikusok, mindig érthetők és világosak ; homályos csak a közepesség szokott lenni. Mivel azonban ma a leány oly sok mindet»* ben szinte egyenlő szabadságot élvez aa asszon, nyal, csoda-e, ha versenyez vele abban is, amire az utánzás rendesen vinni szokta: a tévedések­ben is, Szerettem a levelét olvasni, mert látom, hogyha a lelke ma zűrzavaros forrongásban van is, legalább van benne minek forrongania: van benne tartalom. Megbecsüli azzal, hogy őszinte volt, enged­je, hadd becsüljem meg én is azzal, hogy szin­TiRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN

Next

/
Thumbnails
Contents